Nem veri szét a gépeket és nem lesz öngyilkos, ahogyan azt elvárnánk tőle egy ilyen szituációban, hanem hihetetlenül gyorsan elsajátít minden tudást, és egy idő után belőle válik a főszereplő. Lepipálja mindenben a hebrencs Valériant, aki – bármennyire is azt szeretné állítani magáról, hogy igazi veterán – csupán pár évvel több tapasztalattal rendelkezik az akadémia miatt. Valójában pedig tökéletes ellenpontjai és kiegészítései egymásnak. Ami a képregényhez képest mind a filmben, mind a sorozatban a csúsztatások oka lehet, az az, hogy mindkét esetben azért egy kerek sztorival kellett előállni. Így a Valérian et Laureline kénytelen volt átugrani azt a pár kötetet, ahol a lány a férfi árnyékában élve eltanulja a fogásokat és lassan felfejlődik a megfelelő szintre. Illetve Luc Besson is eléggé belecsapott a lecsóba, és az eredet részt nem vette bele a Valerian és az ezer bolygó városába. Emiatt egyetlen anyagba sűrítette bele a két karakter folyamatosan alakuló jellemét, ami természetes módon némi zavart eredményezett mindenki számára.
Így például a Star Wars rajongói, de még az animék kedvelői is élvezettel nézhetik a képsorokat. Például azt még az animátorok pontos ismerete nélkül is meg tudom tippelni, hogy a rajzfilmen a Pokémon alkotói közül is dolgoztak. Ha párhuzamokat keresek a 2017-es Luc Besson film és a Valérian et Laureline között, akkor elmondhatom, hogy csupán a karakterek lettek átvéve a Valerian és az ezer bolygó városába. Abban kicsit más az alapszituáció, hiszen itt már keringenek a párhuzamos jelenben, hogy kiderítsék, mi történt a Földdel, de ugyanúgy jelen van a galaktikus űrállomás, csupán a földi központ hiányzik belőle. Több faj képviselteti magát, több küldetést bevállalnak, hogy összerakják a részleteket, és visszatérhessenek Valérian idejébe. Így a cselekmények sokkal inkább a képregényhez kapcsolódnak, mint a film esetében. Bár valójában a sorozat esetében sem az elején csöppenünk bele az eseményekbe, hanem egy későbbi képregénytől (12. szám: The Wrath of Hypsis, 1985) indul el a kaland, illetve némileg változtattak az alapszituáció jellegén is.
A legfontosabb sci-fi kapcsolat a Star Wars franchise esetén érhető tetten. Ebben az animációs sorozatban az is felfedezhető, hogy George Lucas mennyi karakterhez kapott ötletet a képregényt böngészve. Tehát a sokat vitatott második trilógiában (I-III. ) megjelenő lények közül nagyon sok alapja megtalálható a Valérian et Laureline -ben, illetve ugyanezt a Valerian és az ezer bolygó városáról is elmondhatom, nem csupán Luc Besson fantazmagóriái elevenednek meg azért, hogy édes, aranyos, illetve humoros oldalát is láthassuk a történeteknek. Ahogyan a képregényekben, illetve a fent emlegetett kultikus sci-fiben, ugyanúgy itt is megtalálható egy nagyúr, akivel szembe kell nézniük. Jelen esetben egy Gork Yodol névre hallgató parancsnokról van szó, aki klasszikus csápos figura. Valérian karaktere egyértelműen építkezik egy másik klasszikus belga műre, Hergé Tintin jére. A többi szereplő ennél kicsivel komplexebbre sikerült, bár azért itt is csak az alap személyiségjegyek fedezhetőek fel. Szerencsére ugyanez mondható el a Star Wars ról is, ott is azért némileg módosítottak a gyökereken.
Természetesen egy új film megjelenése esetén érdemes utána olvasni, hogy milyen előzménye van az adott műnek, márpedig a Valerian és az ezer bolygó városa egy francia-belga képregény adaptációja, így eléggé adott volt, hogy a Valérian et Laureline című animációs sorozatot is előszedjem nektek. A francia-japán koprodukció ráadásul magyar szinkront is kapott, így az idegen nyelveket nem beszélők is hozzáférhetnek. A negyven részes sorozat az angol alcímből ( Time Jam: Valérian & Laureline) kapta a magyar nevét, és jobban ki is fejezi a történet jellegét. 2417-ben járunk, és megismerhetjük az akadémián frissen végző Valériant, aki kozmikus ügynöknek készül. A sikeres vizsga után meg is kapja az első küldetését, mely során összefut a középkorban a gyönyörű és intelligens Laureline-nel, de a megfigyelő életmód nem éppen főhősünk fő erénye, így sikerül zűrbe kevernie mindkettőjüket. Miután megszegte az elsődleges szabályt, miszerint nem szabad beavatkoznia a múltba, illetve a jövőbe, megmenti a lányt és együtt térnek vissza a jelenbe.
- Nagy konyhádba helyezéd embered, s elnézed neki, hogy kontárkodik, kotyvaszt, magát istennek képzeli. De hogy ha elfecsérli, s rontja majd a főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? - Aztán mi végre az egész teremtés? - kötekedett tovább. – Dicsőségedre írtál költeményt, belehelyezted egy rossz gépezetbe, és meg nem unod véges, végtelen, hogy ez a nóta mindig úgy megyen. Méltó - e ilyen aggastyánhoz e játék, melynek csak gyermeki szív örülhet? Az ott állók elképedve hallgatták, és Lucifer egyre durvább volt. - Egy sárba gyúrt kis szikra utánozza urát, de csak eltorzított változata, nem valódi képmása urának. Végzet, szabadság, egymást üldözi, de az értelmes összhang hiányzik, nincs jelen! Végre az Úr megelégelte a szóáradatot. Könyv: Andrea Bocelli - A csend zenéje. - Csak hódolat illet meg, - dörögte megrezegtetve a levegőeget – Nem bírálat! Lucifer sajnálkozó mosollyal széttárta két óriási tenyerét. - Nem adhatok mást, csak mi lényegem - mondta. – Dicsér eléggé e hitvány sereg -mutatott nevetve az angyalokra – és illik is, hogy ők dicsérjenek.
Azután az üstököst köszöntötték, a rendzavarót, aki az Úr szavára megtalálja mégis a rendet. Énekeltek az angyalok egy kedves ifjú szellemről is, aki változó világgömböt hozott. Ott lesz majd gyász és fény, zöld és fehér váltakozik, a szép és a rút, a tavasz és a tél követi egymást. Az a kis bolygó nagy eszméknek lesz hazája, Fénye, árnya lészen együtt az Úr kedve és haragja. Az Úrral együtt ott gyönyörködtek a teremtett világban a főangyalok is. - Ki a végtelen űrt kimérted, anyagot alkotván beléje, amely egyetlen szavadra összehozta a nagyságot és a messzeséget, hozsánna néked Eszme! – szólalt meg Gábor főangyal [3], és tisztelete jeléül leborult az Úr előtt. - Ki az örökké változót és a változatlant egyesíted, megalkotva a teret és az időt, az egyéneket és a nemzedékeket, hozsánna [4] néked Erő! - mondta Mihály főangyal, és leborult az Úr előtt. Könyv: A csend zenéje (Andrea Bocelli). Aztán Rafael hangját hallották. - Ki boldogságot árasztasz, öntudatra ébreszted a testet, és bölcsességed részesévé teszed az egész világot, hozsánna néked Jóság!
Saját bevallása szerint énekével reményt és optimizmust szeretne ajándékozni az embereknek, mivel a dalok "a legjobb orvosságok a nehéz helyzetekben". A csend zenéje teljes film. Olasz életrajzi film, 2017 A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott! Feliratozva a teletext 888. oldalán. Forgatókönyvíró: Anna Pavignano, Michael Radford Zene: Gabriele Roberto Operatőr: Stefano Falivene Rendezte: Michael Radford Szereplők: Toby Sebastian (Amos) Luisa Ranieri (Edi) Jordi Mollá (Sandro) Antonio Banderas (A Mester) Ennio Fantastichini (Giovanni nagybácsi) Nadir Caselli (Eleonora) Alessandro Sperduti (Adriano) Francesco Salvi (Ettore)