Most az első szegedi mérkőzésre kell koncentrálnunk, a többi csak ezután jön" – mondta Lukács Dénes vezetőedző a TVE közösségi oldalán. 2022. március 31. csütörtök 12:30 Tiszavirág uszoda, Szeged Fotó: TVE női vízilabda/Facebook
A medencetér üvegezett felületetekkel kapcsolódik a parkosított környezethez, a kertbe kilépve lehetőség van pihenésre, illetve innen lehet felsétálni a tetőkertre is. A sportkomplexumban a medencék mellett wellness-részleg, konditerem, konferenciaterem, gyermekmegőrző, tanulószoba, irodák és üzlethelyiségek is helyet kaptak. Érdekességek a Tiszavirágról: A FINA-előírásoknak megfelelő, tízpályás versenymedence fölött az uszodateret lefedő látványos rácsostartó hossza 50 méter. Tiszavirág uszoda szeged university. A pályához 24 négyzetméteres LED-es sportkivetítő tartozik. A versenymedence mellett egy bemelegítő- és egy melegvizes tanmedence, valamint egy külső-belső lazító ülőmedence is várja a látogatókat. A lelátó egy része akadálymentes kialakítású. A versenymedencében speciális mobilfalat építettek, amellyel a medencetér könnyen variálható, így könnyen elképzelhető, hogy egyszerre zajlik vízilabda- és úszóedzés egymás mellett, vagy 25 és 50 m-es úszásoktatás. Az uszodában a legmodernebb víztisztítási technológiát alkalmazzák, melyhez harmadannyi víz szükséges, mint a hagyományos homokszűrős technológiához.
A medencecsarnok természetes megvilágítású lesz, sötétíthető, valamint tévéközvetítésre alkalmas sportvilágítást is kiépítenek benne. A versenymedence mellett egy 25 méter hosszú és 15 méter széles, 6 pályás, 1, 8 méter mély bemelegítő medence, egy 20 méter hosszú és 12, 5 méter széles, 90 centiméter mély meleg vizes tanmedence, valamint meleg vizes külső-belső lazító ülőmedence is az uszoda része lesz. A sportolói és a lakossági igények teljes körű kielégítése érdekében a medencék és az öltözők mellett konditermek, konferenciaterem, egyesületi irodák, gyerekmegőrző, tanulószoba, üzlethelyiség és egy wellness-részleg is lesz a létesítményben.
Guy Ritchie és Jason Statham újra együtt, de most nem blöffölnek és kettőnél több füstölgő puskacső marad utánuk. Guy Ritchie-re a filmrajongók legnagyobb százaléka a Ravasz, az agy…, illetve a Blöff rendezőjeként emlékszik. Persze voltak remek munkái Hollywoodban, sőt még egy meglepően korrekt élőszereplős Aladdin is belefért a repertoárba, mígnem két éve visszatért a gyökereihez az Úriemberekkel. Aki ezt a vonalat várná újfent, csalódni fog, az Egy igazán dühös ember merőben más stílust képvisel, de ezzel az égvilágon semmi baj nincs. H (Jason Statham) egy pénzszállító cégnél kezd dolgozni, munkája során a furgonok rakományát kell védenie. Egy fuvar alkalmával megtámadják a szállítmányt, hősünk azonban félelmet nem ismerve intézi el a fegyvereseket. A fickó láthatóan profi és nem véletlenül van ott, ahol. A kérdés annyi, hogy mi a motivációja? Az Egy igazán dühös ember első blikkre a sokadik Jason Statham akciófilmnek tűnik és a felvezetés alapján talán helytálló is a feltételezés. A bivalyerős nyitójelenet után H mindennapjait követjük, ahogy a maga rideg módján igyekszik beilleszkedni új helyére.
Az Egy igazán dühös emberrel Guy Ritchie letette az asztalra 2021 egyik legstabilabb lábakon álló akciófilmjét. Nyílegyenes történet, Jason Statham kevés szótagos, de annál fenyegetőbb színészi játéka, átgondolt történetvezetés, és persze akció. Egyedül az író-rendező ismertetőjegyei hiányoznak a filmből, de azért nem teljesen. Egy igazi régivágású akció-thriller, bosszúfilm, Wrath of Man kritika. A Fortico Security pénzszállító vállalatra rájár a rúd. Páncélozott autóit rablók pécézik ki kifosztásügyileg, ami ugye nem tesz jót egy ilyen üzletnek elég egyértelmű okokból. Egy ilyen támadás során nem csak a jármű sofőrjét és a másik pénzszállító őrt öli meg az ismeretlen elkövető csapat, hanem egy civilt is. Az eset után öt hónappal egy új, meggyőző referenciákkal rendelkező fazon, Patrick Hillt (Jason Statham) érkezik a Forticóhoz, mint új pénzszállító őr. A munkaközösség hagyományai szerint megkapja a becenevét, jobb híján a "H"-t (ejtsd: écs). A jól kondiban lévő, ránézésre "hat év letöltendő súlyos testi erőszakért" külsejű középkorú fószert az egyik kollégája, Bullet (Holt McCallani) vezeti körbe és felméri a képességeit.
– Ez a film letisztult a rendező dramaturgiai megoldásaitól, éppen ezért azok, akik Blöff- vagy …füstölgő puskacső-élményre vágynak, csalódni fognak, de csak ha nem tudnak elvonatkoztatni a rendező személyétől és megoldásaitól, pedig ebben az esetben kellene. Az Egy igazán dühös ember egy koherens, következetes akciómozi, ami kíméletlenül robog a végkifejlete felé, és aminek nagyon jót tesz Jason Statham. Ritchie régóta dolgozik a színésszel, így pontosan tudja, hogyan használja őt, tisztában van az erősségeivel, így nagyon könnyen gyúr belőle kevés keretezéssel kőkemény és hatékony bűnszövetkezeti alfahímet, amit a színész tökéletesen alakít. Pedig H tényleg nincs túlárnyalva, ami hiányosság, de nem kiszámlázható hiba. Ritchie kevés szöveggel állítja fel a főszereplő tekintélyét. Nem monologizál, nem ad információt róla például párbeszédeken keresztül. H-nek egy érzelme van, a harag, az is pókerarc mögött. A többit annyira elnyeli, hogy még a nézők sem látják, de ez nem gond, mert azaz érzelmi világ Statham kisugárzásában kódolva van.
Ugyanis az Egy igazán dühös ember akciójelenetei nem az új agyonkoreografált szürreál hagyományát viszik tovább, hanem a jó öreg, keményvonalas lövöldözést. Persze, a John Wickek és Tyler Rake -ek idején ez már kicsit kevésnek hathat (őszintén hiányoltam a látványosan vágott és vezényelt akciószerkezeteket), de legalább nem kell azon fognunk a fejünket, hogy az ellenség már megint önszántából szaladt bele egy fejlövésbe. Az Egy igazán dühös ember tényleg egy igazán régimódi akciófilm, ami nem esik túlzásokba, nem akar kitörni. Guy Ritchie itt nem akart "önmaga" lenni, csak megalkotta maga saját karakter tekintélyre építő bosszúfilmjét. Nem ez élete műve, de a filmét nézve nem is ezt szánta annak. Sokkal inkább olyan, mintha meg akarta volna mutatni, hogy a teatralitás és a szürreál akciójelenetek nélkül is van relevanciája és létezési joga a stabil vázakra felhúzott akciófilmeknek. Tőle kicsit szokatlan ez a letisztultság, de amint elindul a stáblista, rögtön érezzük, hogy érti ő azt is, ami nem ő. Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) – amerikai akció-thriller.
És ehhez még csak nem is kell felhasználni a stílusjegyeit, a rá jellemző vizuális és dramaturgiai megoldásokat. Az Egy igazán dühös ember ugyanis nem egy szokványos Guy Ritchie film, hanem egy "diétás" Guy Ritchie film. Bár az intrója ennél jobban már nem is lehetne szerzői (igaz, kicsit szokatlan, mert az ilyen jellegű bevezetők már a sorozatvilág sajátjai), erősen hiányzik a filmből a Ritchie-ség. Nincsenek expozíciós, helyszínekről helyszínekre, szereplőkről szereplőkre pattogó, ún. ugróvágások (jumpcutok), érzelmi pillanatokat, impressziókat megragadó és kimerevítő lassítások, és a cselekmény sem épít sokat a Ritchie-re olyan nagyon jellemző "fenyegető aurás, szellemes, keménykedő privát beszélgetésekre", a verbális játszmákra, amiknek a csattanóit imádják ismételgetni a nézők (Persze van némi szóbeli pöcsméregetés, de nem olyan erőst, mint általában Ritchie filmjeiben). A becenevek azonban maradtak, a főszereplő itt is alvilági figura és a gonoszok is egy társadalmi igazságtalanság eredményei és a történetét is – igaz kicsit máshogyan –, de többszálasítva meséli el.
11. 04. - Egy komoly ember A magazin: 2021. június