Ami tény: Kóbor Jánost hetek óta kórházban ápolják, immár a városmajori szívklinikán tartják őt mélyaltatásban. S mindenki azért könyörög, hogy innen is legyen visszaút. Visszaút – az életbe, a színpadra. Régi barátság: Kóbor Jánosért aggódik a Dream Theatre énekese, James LaBrie és BOgdan Gomilko, a csapat menedzsere Léna, a legendás zenész gyönyörű kislánya borzalmas napokat élhet át. De ahogy mondják: erős és bátor lány, aki hisz abban, hogy az apja hamarosan újra vele, a családdal lesz. Kóbor jános állapota. Addig is kettejük közös fotóit teszi ki időnként a közösségi térbe, mintegy üzenve édesapjának. De üzentek New Yorkból is. Bogdan Gomilkón keresztül a legendás, progresszív rockot játszó Dream Theater tagjai. Többször is dolgoztak és koncerteztek együtt az Omegával, ezt megannyi emlékezetes fotó is tanúsítja. A ma is hihetetlenül népszerű New York-i banda tagjait sokkolta a hír, miszerint Kóbor János élet és halál között. Bogdan Gomilkot kérték arra, hogy juttassa el Magyarországra a jókívánságaikat, a fohászukat, hogy barátjuk, zenésztársuk minél hamarabb legyen újra egészséges.
2021. december 6., 11:23 Elhunyt Kóbor János, az Omega legendás énekese. Fotó: MTI Kóbor János barátja és zenésztársa, Benkő László temetésén. A zenész még november elején került kórházba koronavírus miatt, miután otthonában rosszul lett. Kóbor korábban egy interjúban elmondta, bár nem oltásellenes, nem oltatta be magát, mert sosem volt beteg, bízik saját immunrendszerében. Állapotáról sokáig egymásnak ellentmondó hírek érkeztek, hol azt lehetett olvasni, jobban van, hol pedig arról tudósított a sajtó, hogy állapota rosszabbodott. Kóbor János 78 éves volt. Kóbor János továbbra is válságos állapotban, lélegeztetőgépen van. Isten nyugosztalja! Megosztás
Ez is érdekelheti: Egy másik rockikon is élet-halál között van
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla: Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag. Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Szent lászló five years. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta: - Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
És kiment a néphez, és hirdette annak: Örvendj, népem, örvendj! adj hálát Uradnak! Adj hálát az élő, egy, igaz Istennek: Mert megadta végét a veszedelemnek. Szóla s ment előre, a csoport követte, Pázsitos szép helyre a népet vezette, Tegzéből nyilat tön a felvont idegre, S inte mindnyájoknak: térdepeljenek le. Megfogadta a nép. Akkor a fejedelem Ment tovább s megálla egy dombosabb helyen, Kézivét koronás feje fölé tartá, – Pendűlt a feszes hur, mikor elpattantá. A nyíl meg süvöltött a levegő égben, Mint egy futó csillag tündökölt reptében, Majd leszállt a földre szárnya suhogtatva, Szigonyáig fúrta hegyes fejét abba. A király pedig ment fölvenni a nyilat, S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt: Ismeretes fűnek volt az a levele, Melynek a nép száján keresztfű a neve. Mondák Szent Lászlóról - Szent László füve - Szent László öröksége. S monda László: "Ime gazdag kegyelmében, Fűvet adott Isten csodálatos képen, Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya, S megszűn öldökölni a halál angyala. " Adta kézről kézre, hadd ismerje minden, Ismeré azt a nép, szedett abból menten, Szájról szájra terjedt hire a csodának: A sir szélin állók visszafordulának, Megszállt a halálnak vészes áradása, Régi medre közzé visszatért folyása, Házakban az élők folyvást szaporodtak, Megsiratva mentek földbe a halottak.
Akkor is elküldte öldöklő angyalát, Széles e hazában támaszta döghalált, Rendre hullott a nép, mint midőn kaszálnak, Hull a fű előtte az éles kaszának. A vérnek mezején büszhödöző testek Fojtó páráikkal lettek a győztesek, A magyarok pedig omlottak szüntelen, Keserű lett nékik a szép győzödelem. Minden utca és ház telve döghalottal, De, hogy eltemetné, nincsen ember ottan, Másszor a holt-testet hordták a mezőre, Most az élő ember futott oda tőle. Szent László füve | Legendák, Mondák, Mesék. Szomszédnak a szomszéd bajához nincs köze, Hamvából kialudt a barátság tüze, Megszünt a rokonság, nincs testvér, atyafi, Elhagyták az apát fölnevelt magzati. Édes anya, látván hogy ajaka kékül, Sikoltva szaladt el beteg gyermekétül: De futósabb lőn a halál sárga lába: Elfogá s leverte az anyát futtába. A reménység is, mely fogytig ki nem fárad, Rövidebbre fogta most a kantárszárat: Másszor az esztendőt hatvanával mérte, Most, ha volt egy napja, azzal is beérte. Kiki mit gyakorlott, arra ment a szája: Vagy imádkozásra, vagy káromkodásra, - Mindegy, akármelyik haljon meg hamarabb; Mi öröme annak, aki élve marad?
I. Ezer év után még nem irtak nyolczszázat Hanem legfölebb csak nyolczvan-egynehányat, Mikor László király, magyarok királya, Pogány kun hadakkal háborúba szálla. Nagy volt a vérontás, folyt a vér, mint patak, Tőle a vizek is mind megáradtanak, A mező sik-vér lett, mint valamely tenger, Sziget benne a sok halomra ölt ember. Kivel sebje nem birt, az vérbe fúladott, A félig elevent megfojtá a halott. Elveszett a kun mind, vagy esett rabságba, Egy maradt hirvinni messze Kunországba. Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag: A magyar vitézek ezeken osztoztak; Osztoztak, lakoztak, nagy vigan valának, Itták áldomását a nehéz csatának. A király ellenben csöndes sátorában Buzgón imádkozva térdepelt magában, Fényes győzedelmét nem tartá övének, Hálát adva érte Ura-istenének. De nem hallgatá meg a felséges Isten, Véres háborúkban mikor kedve nincsen, Véres háborúkban, emberáldozatban Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban. Szent lászló five feet. Hiába, hogy a vért szomjas föld feliszsza, Boszúért kiált az az egekre vissza, S jaj annak a népnek, vétkezett az sokat, Kit a boszuálló Isten meglátogat!
"Egy a kivánságunk, egy az akaratunk: Egy is elbeszéli, mi pedig hallgatunk, Vagy, ha más nem volna, én is elmondhatom, Szóljatok, ha úgy nincs, ahogy előadom. " Helybehagyta a nép és elcsöndesedett, Akkor amaz egyik ily beszédet kezdett: "Uram király, László, azt kérdem, tudod-e, Hogy mi végett jöttünk most ennyien ide? "Oh jaj! Szent László füve – Íz-Lelő Receptek. tekints végig széles országodban, Meglátod a szörnyű romlást, ami ott van: Ide s tova elhull néped egész nyája És vadállatoknak lészesz a királya. "Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot, Azzal meg nem óvod haldokló országod, Könyörögtünk untig, de a böjt, az éhség Csak öregbité a pestis dühöngését. "Mi az oka ennek? ismerjük el végre: A mi bolondságunk és apáink vétke: Elhagytuk az Istent, elpártoltunk tőle, Ki Szittyaországból kihozott e földre. "Sovány puszták helyett szép országot adott, Jó baromtenyésztőt, tágast és gazdagot, Nagy széles folyókat, halat bennök sokat, Vadas erdőt, hegyet, tiszta forrásokat. "De többet akaránk tudni az őseknél: Megszüntünk áldozni buzgó kútfejeknél, Rátettük kezünket sok áldozó kőre S új Istennek raktunk templomot belőle.
Egy a kivánságunk, egy az akaratunk: Egy is elbeszéli, mi pedig hallgatunk, Vagy, ha más nem volna, én is elmondhatom, Szóljatok, ha úgy nincs, a hogy előadom. Helybehagyta a nép és elcsöndesedett, Akkor amaz egyik ily beszédet kezdett Uram király, László, azt kérdem, tudod-e Hogy mi végett jöttünk most ennyien ide? Oh jaj! tekints végig széles országodban, Meglátod a szörnyü romlást, a mi ott van: Ide s tova elhull néped egész nyája És vad állatoknak lészesz a királya. Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot, Azzal meg nem óvod haldokló országod, Könyörögtünk untig, de a böjt, az éhség Csak öregbité a pestis dühöngését. Szent lászló füve legenda. Mi az oka ennek? ismerjük el végre: A mi bolondságunk és apáink vétke: Elhagytuk az istent, elpártoltunk tőle Ki Szittyaországból kihozott e földre. Sovány puszták helyett szép országot adott, Jó baromtenyésztőt, tágast és gazdagot, Nagy széles folyókat, halat bennök sokat, Vadas erdőt, hegyet, tiszta forrásokat. De többet akaránk tudni az őseknél: Megszüntünk áldozni buzgó kútfejeknél, Rátettük kezünket sok áldozó kőre S új Istennek raktunk templomot belőle.