For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Yann Tiersen. Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Yann Tiersen Életrajzi adatok Születési név Yann Pierre Tiersen Született 1970. június 23. Franciaország, Bretagne, Brest Pályafutás Műfajok minimalizmus, avantgárd Aktív évek 1995-től napjainkig Hangszer zongora, hegedű, harmonika, gyerekzongora, harangjáték, gitár, mandolin Díjak Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja Tevékenység zeneszerző énekes zongorista filmzeneszerző énekes-dalszerző Kiadók Virgin EMI Mute Records Yann Tiersen weboldala A Wikimédia Commons tartalmaz Yann Tiersen témájú médiaállományokat. Yann Tiersen ( Brest, 1970. –) francia zeneszerző és előadóművész. Ő szerezte az Amélie csodálatos élete és a Good bye, Lenin! Yann tiersen lise tiersen youtube. című film zenéjét is. Sokoldalúságáról és minimalista szerzeményeiről híres. Legtöbb művében zongora, hegedű és harmonika szerepel, de sok más hangszert is felvonultatott már; így például kedvenc hangszerei a gitár, szintetizátor és a hegedű, de egyéb eszközöket is használ, mint a melodika, xilofon, játékzongora (toy piano), csembaló, harmonika, írógép, vagy akár bicikli.
Ezeken túl csupán rövidfilmeket vállalt, illetve egy dokumentumfilmet, a francia vitorlázóról, Éric Tabarlyról szóló Tabarly t. Amellett tehát, hogy az ilyen jellegű projektek hozták meg számára a hírnevet, a mozgóképek kíséretei csupán egy kis szeletét képezik munkásságának, s amikor filmzeneszerzőként aposztrofálják, ezt szokta mondani magáról: "Nem vagyok zeneszerző, nem rendelkezem klasszikus képzettséggel". Yann Tiersen figyelme elsősorban stúdióalbumaira és koncertkörútjaira összpontosul, s amellett, hogy kézjegyét hamar felismerni, stílusa nehezen kategorizálható: a kritikusok legtöbbször Philip Glass-szel és Michael Nymannel szokták egy lapon említeni – gyakorta emlegetik úgy, mint a gall Michael Nyman. Sokoldalúságát jelzi, hogy nemcsak zeneírással foglalkozik, hanem zenei rendezőként is jegyzi albumait, hangszeralkalmazása pedig a mellotrontól kezdve a cimbalmon, a buzukin, a marimbán és egyéb különleges hangú instrumentumokon át a megannyi elektronikus eszközig bezárólag rendkívül színes skálán mozog, ugyanakkor zenélt már írógépen, edényeken, biciklin, autón és székeken is.
"Nem vagyok komponista, és tényleg nincsen semmilyen klasszikus zenei hátterem. " - mondta ezt maga Yann Tiersen, a zeneszerző, akit ebben a cikkben szeretnék bemutatni. Ezt a tehetséges nem komponista-komponista a nagyközönségnek elsősorban az Amélie és a Good Bye, Lenin! c. filmek soundtrackjei miatt lehet ismerős, de valószínűleg senkit sem érdekel, különösebben, hogy mégis ki és mi lehet a híres filmzenék mögött. Kár, mert igencsak érdekes- és hullámvölgyekkel teli- volt az ide vezető útja. Yann Tiersen 1970. június 23-án született Brestben (Franciaország). Mondhatni, igazi csodagyerek volt, négy évesen már zongorázott, két évvel később pedig emellett hegedülni is elkezdett. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy az ég is zenésznek teremtette, de nem a visszahúzódó, nyugodt fajtának, mint amilyennek az ember egy zongora- vagy hegedűművészt gondolna. 13 éves volt ugyanis, amikor ő is erőteljesen kamaszodni kezdett: elege lett, ezért állítólag a szó szoros értelmében eltörte a hegedűjét!
Vett helyette egy elektromos gitárt, rockbandát alapított, aztán pedig tanulás helyett próbákra és különböző koncertekre járt Rennes-ben. Meghallgathatott olyan híres együtteseket, mint például a Nirvana, a The Cramps vagy a Suicide - ezek az élmények kétségkívül nagy hatással voltak a későbbi karrierjére. Nem meglepő módon az előbb említett banda egy idő után feloszlott, de a rockerkorszaka itt még nem ért véget, az elsőt még több további együttes is követte, főleg a nyolcvanas években. Azonban mint kiderült, mégsem ez volt az igazán neki való világ: ahogy a legtöbb hozzá hasonló fiatal esetében, nála is alábbhagyott a rock iránti szenvedély, még ha nem is tűnt el teljesen. Visszatért a komolyzenei alapjaihoz (feltételezem, valahonnan egy új hegedűt is leakasztott magának), és háttérzenéket írt filmekhez. Ezek nem voltak különösebben jelentős művek, tényleg kicsiben kezdte, a világ évekig még csak a létezéséről sem tudott. Az első albuma is csak 1995-ben jelent meg La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, de ekkor még senki sem figyelt fel rá.
Kulics László 2019. 02. 22. Teljes filmográfia:
1993 nyarán elektromos gitárt, hegedűt és tangóharmonikát használva közel negyven számot készített, melyek többsége első két albuma, a La valse des monstres és a Rue des cascades alapjait képezte – egyéb, a kiadványra felkerült számok erejéig pedig olyan instrumentumokat is bevetett még, mint például a csembaló, a mandolin vagy a zongora kisebb, gyerekeknek készült változata. Ezek, illetve az 1998-ban napvilágot látott Le Phare című korong járultak hozzá filmzeneszerzői karrierjének beindulásához is: először az Erick Zonca által rendezett Élet, amiről az angyalok álmodnak című drámához szerződtették, melyet az Amélie csodálatos élete követett, e projektek közös pontjának pedig az számított, hogy Tiersen korábbi dallamai is visszaköszönnek bennük. Utóbbi munkájáért César-díjat és BAFTA-jelölést vívott ki magának, a sikert követően azonban nem ragadt le a filmek világában: 2003-ban mindössze a Good Bye Lenin! -nel hallatott magáról, 2015-ben pedig a Malá z rybárny ra keresztelt animációs mozira mondott csak igent.
Az énekes rigó dalát vélhetően a többi madár is élvezi. A lágy hangú dalnok kottáját jórészt a gének írják, a dallam tehát nagyrészt már a tojásban eldőlt, azonban a környezet hatása, a tanulás sokat módosít a későbbi éneken. Minél több idegen madár hangját hallja a fióka, annál erősebb tájszólással énekel a későbbiekben. Nem véletlen, hogy az énekes rigónak komoly rajongótábora van a madárhanggyűjtők körében is – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában. Az Ön böngészője nem támogatja a hanganyag lejátszását! A riportot itt hallgathatja meg Zsoldos Árpád ornitológus a műsorban kifejtette, mi emberek általában a dallamos madárhangokat tartjuk szépnek, amelyek eléggé lassúak hozzá, hogy fülünk fel is tudja őket fogni. Az énekes rigóé ilyen. Utánoz ugyan más madarakat, de nem tökéletesen. Az ornitológus szerint csak a ritmust és a dallamot lesi el, a hangszínt azonban nem. Kicsit fuvolaszerű hangja van, például a széncinke hangját is így utánozza, ezért rögtön felismerhető, hogy nem széncinke énekel.
Énekes rigó. (Fotó: AFP) Az énekes rigó háta sötétes olajbarna, hasa és torka fehéres és különös ismertetőjele, hogy szív és csepp alakú, sötét mintázatok találhatóak mellén. Gyakori költőfajunk, parkokban, kertekben egyaránt fészkelhet, de többnyire a sűrű aljnövényzetű erdőket kedveli. Ott is a fenyőfákat, sűrű bokrokat keresi. Évente kétszer költ. Fészkében három-hat tojás látható, gyönyörű, élénk kékeszöld színűek, de a feketerigóétól eltérően mintázatlanok. Az ornitológus szavai szerint az énekes rigó korán érkezik, márciusban már énekelni kezd. Általában alkonyatkor hallani. Fészke nagyon jellegzetes, alulról nézve a feketerigóét idézi, jó kéttenyérnyi, sáros alapon gallyakkal, ágakkal megépített. Belülről viszont, mint egy kis csésze, ki van tapasztva világos színű pudvás fával. Mindez hőszigetelésként funkcionál, mivel korán fészkel, ezzel védi meg a tojásokat, hogy ne hűljenek ki alulról – fejtette ki Zsoldos Árpád.
sajtó | 2017-03-08. 09:20 | 1X Az énekes rigó dalát vélhetően a többi madár is élvezi. A lágy hangú dalnok kottáját jórészt a gének írják, a dallam tehát nagyrészt már a tojásban eldőlt, azonban a környezet hatása, a tanulás sokat módosít a későbbi éneken. Minél több idegen madár hangját hallja a fióka, annál erősebb tájszólással énekel a későbbiekben. Nem véletlen, hogy az énekes rigónak komoly rajongótábora van a madárhanggyűjtők körében is – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában. Zsoldos Árpád ornitológus a műsorban kifejtette, mi emberek általában a dallamos madárhangokat tartjuk szépnek, amelyek eléggé lassúak hozzá, hogy fülünk fel is tudja őket fogni. Az énekes rigóé ilyen. Utánoz ugyan más madarakat, de nem tökéletesen. Az ornitológus szerint csak a ritmust és a dallamot lesi el, a hangszínt azonban nem. Kicsit fuvolaszerű hangja van, például a széncinke hangját is így utánozza, ezért rögtön felismerhető, hogy nem széncinke énekel. Az énekes rigó háta sötétes olajbarna, hasa és torka fehéres és különös ismertetőjele, hogy szív és csepp alakú, sötét mintázatok találhatóak mellén.
Rigó (Turdus Linn. ) Az ide sorolt madarak a régebben külön családot alkotott és Sharpe szerint közel 600 fajt és alfajt magában foglalt rigó félék hez (Turdidae) tartoztak. Énekes rigó Turdus philomelos Az énekes rigó gyakran megfordul kertjeinkben - ha ritkábban is, mint a fekete rigó. A hím és a tojó tollazata hasonló: hátuk kellemes (lágy) barna, a hasa sűrűn pöttyözött. A begy felső része és az oldalak sárgás árnyalatúak. Énekes rigó (Turdus philomelos) Valamivel kisebb termetű a fekete rigó nál. Hazánkban az erdők, parkok, nagyobb kertek gyakori költő madara. Hangja változatos, tagolt stófákból áll, melyeket általában többször megismétel. Táplálékát főként a talajon keresi. Énekes ~ (Turdus philomelos) Testhossza 23 centiméter, szárnyfesztávolsága 33-36 centiméter, testtömege 65-100 gramm. Háta sötétes olajbarna, hasa és a torka fehéres, a mellen rozsda sárga, szív- és csepp alakú sötét foltozattal. A szeme fölött világosodó szemöldökvonás látható, szárnya belül rozsdasárgás. A fekete ~ (Turdus merula) a madarak osztályának veréb alakúak (Passeriformes) rendjébe és a ~ félék (Turdidae) családjába tartozó faj.
[5] Nevét onnan kapta, hogy nagyon szépen énekel. Jellegzetes szokása, hogy az apróbb házas csigákat gyűjti és azokat a csőrében egy arra alkalmas helyre (kőhöz, köves úthoz pl. ) viszi és ott magasra emelve hozzáverdesi kopogva, feltöri és úgy fogyasztja el. Részlet egy énekes rigó "dalából" Szaporodása [ szerkesztés] Fenyőerdők, lomberdők fáira, bokraira rakja fűszálakból álló, csésze alakú fészkét. A fészek belsejét sárral simára tapasztja. 4-5 tojásán 12-13 napig kotlik. fiókák etetése a fészekben Védelme [ szerkesztés] A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem fenyegetettként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. [5] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 11. ) További információk [ szerkesztés] Képek az interneten a fajról - videók a fajról Taxonazonosítók Wikidata: Q26349 Wikifajok: Turdus philomelos ADW: Turdus_philomelos Avibase: D929EB214A698282 BioLib: 8888 BOLD: 52614 eBird: sonthr1 EPPO: TURDPH Európa Faunája: 97234 Fossilworks: 368612 GBIF: 2490748 iNaturalist: 12748 IRMNG: 10215639 ITIS: 563604 Vörös lista: 22708822 NCBI: 127946 NZOR: e9db33a5-b822-4c60-9060-94ec74e0ba7c WoRMS: 558603 Xeno-canto: Turdus-philomelos
Hasonlóan a feketerigóhoz nagy léptékben terjeszkedik a városokban, parkokban. A fenti interaktív térképen a Éneke erőteljesebb, mint a feketerigóé, este késő szürkületig énekel, hajnalban is az elsők között van, akik elkezdik fújni a magukét. Barnás színű madár, a melle pettyezett, erről könnyű felismerni. Fekete rigó | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Brehm: Az állatok világa / Rigó (Turdus Linn. ) Énekes rigó – Wikipédia Hallgassa meg a dohányzásról való leszokás egyszerű módját Alapvetően vonuló, de áttelelő madarak mindig akadnak, egyre gyakrabban. Fészkét könnyű megkülönböztetni más rigókétól, mert sár és a nyála keverékével kitapasztja a fészek belső oldalát. Az énekes rigóhoz nagyon hasonlít a léprigó Turdus viscivorusde ez utóbbi nagyobb termetű, és a mellen található pettyek is nagyobbak. Betűrendes kereső Jellegzetes, reszelős hangja van. A léprigó mi a rigó egyesével, vagy kisebb csapatban látható, főként olyan helyeken, ahol sok a fagyöngy, és ez nem véletlen!
Egy nagyon érdekes kapcsolat, egymásra utaltság van növény és állat között. A léprigó imádja a fagyöngy termését. Miután megette, az emészthetetlen részek, közötte az egyben lenyelt mag, ragacsos anyag kíséretében távozik az ürülékkel. Amikor 25 képkocka leszokni a videóról madár ürít, és történetesen az ürülék útjába ág kerül, egy sorsdöntő pillanat következik: a ragacsos anyag nem engedi leesni az ürüléket, és az az ágon marad! A mag pedig amely pont azáltal válik csíraképessé, hogy áthaladt a mi a rigó ott figyel ebben a ragacsos bélsárban, és pont jó helyre került, egy ág kellős közepére.