A clevelandi rapperek darálnak, dúdolnak, Ferg pedig illedelmesen meghúzódik a háttérben, és csak azzal tűnik ki, hogy ezúttal keményebb flow-ját veszi elő. Majd a rákövetkező szerzeményben bepótolja, amit sokan talán vártak tőle egy Bone-kollaboráció kapcsán: Ferg a Hood Pope -ban szuperdallamos, és néha kicsit disszonáns, de így is kifejezetten szórakoztató hallgatni. Az old school ismét előtérbe kerül a Fuck Out My Face -ben, ahol az Onyx és B-Real osztják az észt a harlemi szövegszerkesztővel felváltva. Érdekes Fredrót és Sticky Fingazt egy letisztított hangzású, modern trap alapon hallani, és annak ellenére, hogy nem ez a dal karrierjük csúcspontja, egy kicsit sem zavaró vagy illúzióromboló. A záró Cocain Castle -ben a főszereplő ismét dallamos oldalát villantja meg, amely egy igen jó, hátradőlős záró szám a szűk egyórás lemezhez. A Trap Lord egy egész korrekt debütlemez, amely annak ellenére, hogy a mostani mainstream rap hallgatóit célozza meg, számos meglepetést tartogat a kilencvenes évekbeli kazettakultúrán felnövő generáció számára is.
A$AP Ferg változatos, energikus flow-ja, a Work remixében felsorakoztatott talicskányi új arc (Trinidad James, ScHoolboy Q, French Montana) további kárpótlást nyújtanak a lemez közepén érezhető sekélyességért. Remélhetőleg lesz folytatás, és a következő felvonásban talán tanúi lehetünk annak, hogy az A$AP Mob inkább szupergrupp, mint Rocky szabadidőben rímeket farigcsáló gyerekkori cimboráinak gittegylete.
Ma este fél tizenkettőkor kiderül a Szegedi Ifjusági Napok színpadán, ahol felfedi magát a zenekar, akiknek eddig csak két angol nyelvű daluk jelent meg. Állítólag ismert arcok alkotják, és ők jó ötletnek tartották ezt a titkolózást, hátha akkor nagyobb lesz a felhajtás körülöttük. Na kik lehetnek? pop rock hír the bosky Nem gazdagodott meg a Harlem Shake-ből az idei év slágerének szerzője Psy Gangnam Style -ja után azt hihetnénk, hogy a Harlem Shake szerzője mára luxusjachton szürcsölgeti az appletinit egy rakás maláj és indonéz prosti kétségkívül felemelő társaságában. Az igazság azonban az, hogy Baauer egyelőre egy kanyit nem látott a traphimnusz sikeréből, legalábbis ez derül ki a Pitchforknak adott, meglehetősen kesernyés hangulatú interjújából. A probléma ugyanis az, hogy a Harlem Shake-ben két olyan hangminta is található, amiknek használatához nem kért előzetesen engedélyt a producer, így nem jogosult a dal licenszeléséből származó bevételhez - az Atlantic cikkében van is egy remek ábra, miért is nem ér semmit az előadó számára a Harlem Shake.