[2] [Ez a manicheista szemlélet lehet az oka annak is, hogy a honfoglaló magyarok leletanyaga túlnyomórészt növénydíszű, állat- és emberábrázolást alig tartalmaz, Sz. L. ] A Napistent és a Holdistent a buddhizmus úgy asszimilálta, hogy azok a buddhista pantheon védelmezőinek a szepkörébe jutottak. Leggyakrabban egy harci szekeret hajtó Bódiszattvaként ábrázolták. A kutatók megállapítása szerint a nap és a holt tisztelete Közép-Ázsiában nagy hagyományokra tekinthet vissza. A hun uralkodók és a manicheista ujgur fejedelmek a Nap- és a Holdistenre olyanként tekintettek, mint akik tekintéllyel ruházzák fel a királyságot. [3] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ The History of the Caucasian Albanians by Movsēs Dasxuranc i. Translated by C. J. F. Dowsett. London, 1961. Angol magyar translate. 153–156., 165–166. ↑ Ю. А. Зуев: Ранние тюрки. Oчерки истории и идеологии. Алматы, 2002. 256–261. (angolul:) ↑ Tianshu Zhu: The Sun God and the Wind Deity at Kizil. In: Matteo Compareti, Paola Raffetta és Gianroberto Scarcia szerk. : Ēran ud Anērān.
[1] A jüz er 'száz férfi' a türkök között a legfőbb manicheista társulat neve volt. A Chuüe (Chigil) szó kínai írásjegyei tartalmazzák a "Hold(isten) lakhelye" jelentést is. Heraldikai lexikon/Andre Favine – Wikikönyvek. [A székelyek eredete Szegedi László szerint nem az eszkilekre, hanem a csigilekre vezethető vissza] Kasgari szerint az iráni Argu manicheista vidékén a Mindenható Isten neve Baiat volt, akinek alakja megtalálható egyes belső-ázsiai török törzseknél is. A régi időkben a manicheizmus a legtöbb türk törzsnél, elsősorban a nyugati türköknél: a Türges és a Kara-Türges törzsnél el volt terjedve, amely az As és Tuhs, Chigil, Chumul, Karluk, Kimek, Baiarku, Kara-Yagma és Kara-Igil törzsekből állt. A manicheista-türges szimbólumrendszer megjelenik a kipcsak névtanban is, amelyet az orosz krónikák tartottak fenn. Ezen krónikákban található egy 1201-ből származó feljegyzés, egy Grúziából a sztyeppére visszatérő fiatal kipcsak hercegről, aki élvezettel szagolja a friss fű illatát. Zujev szerint ez is a manicheizmus különleges viszonyulását fejezheti ki a növényzethez.
Az ispán állandó helyettese az igazságszolgáltatásban a királybíró (iudex regius), a helyszínre kiküldött "missus" pedig az ispán ércpecsétjével ellátott billogos volt. A poroszlók nemcsak az idézést kézbesítették, hanem hatósági tanúk is voltak vagyoni és más hivatalos ügyekben. A 12. század végén a poroszlókba vetett bizalom kezdett meginogni és az emberek egyre gyakrabban szereztek közhitelű oklevelet az egyházi káptalanoktól és konventektől. század elején így jöttek létre a káptalani vagy konventi hiteles helyek. A pecséttel történő idézést a III. Magyar angol translate.google.com. Béla király 1181-ben felállította a kancelláriát. Ettől kezdve nem az idézőpecséttel, hanem a viaszba nyomott pecséttel itelesített oklevéllel idézték meg a peres feleket. 13. századtól fokozatosan felváltotta az írásos idézés, az idézőpecsétet azonban még sokáig használták. 1552-ben az egyik vármegye szolgabírája tartóztatott le egy szénégetőt és a gyanúsítottnak az alispán pecsétjét mutatta fel, mert a megyének ekkor még nem volt saját pecsétje.
Az oklevél nélkül, csak pecséttel történt idézésre még a 14. századból is van adatunk. A billog felmutatójának, a poroszlónak (pristaldus) szóbeli parancsára a megidézett köteles volt megjelenni a bíró előtt. A billog egyben a poroszló igazolására is szolgált. Ez kis fülekkel volt ellátva, melyen zsinórt húzhattak át és a nyakba akaszthatták. A billogra valamilyen hitelesítő jelképet, a heraldika korától pedig címert és feliratot helyeztek. A fontosabb mindig a címer volt, mert azt az írástudatlanok is ismerhették. A legkorábbi ismert idézőpecsét I. Endre király bronzbilloga. A király idézőbillogán keverednek egymással a keleti és a nyugati elemek. A király bizánci típusú jelvényeket visel, ugyanakkor alakjának megformálása a feltételezések szerint Szent István pecsétjének közvetítésével a német viaszpecsétek mintáját követi. Magyar angol translate google. A 13. század közepéről maradt fenn Trisztán ispán bikafejes címeres idézőbilloga melyen a Comes Tristanus me misit... (Trisztán ispán küldött engem... ) felirat is olvasható.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Az Apaffy család rági címere, Nagyfalvai Apaffy Ferencz 1493 Névváltozatok: fénylő nap (Jakab-Szádeczky 1901. 336. ), fölkelő nap (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123. ), Sol: Nap az égen, fénylö́ Nap, defectus Solis: Nap' fogyatkozása (Pápai/Bod 570. ), aſtrorum dominus: a' Nap (uo. 69. ), biſſextus, biſextus: Mátyás ugrása az-az: minden nyegyedik eſztendö́ben el-forgó nap, biſſextilis annus: szökö́ vagy forgó eſztendö́, melly 365 napokból áll (uo. 83. ), fenerat Sol lumen ſtellis: a' Nap világoſságot ád a' tsillagoknak (uo. 270. ), halo: Nap, és Hóld udvara, ſzérǘje (uo. 300. ), Hyperion: a' Nap' maga (uo. Megsértődött - Angol fordítás – Linguee. 309. ), Titan: Nap (uo. 618. ) Rövidítések: A nap és a hold gyakori kiegésztítő címerképek a magyar és különösen az erdélyi heraldikában. A nap szimbolikája [ szerkesztés] A magyar címerekben gyakran használt nap és félhold talán preheraldikai szimbólumrendszerekre is visszavezethető. A Movses Dasxurancinak tulajdonított örmény krónika (681–682) szerint az észak-kaukázusi hunok tisztelték a tüzet, vizet, "az utak bizonyos isteneit", a holdat és "a szemükben az összes lény figyelemre méltó bizonyos tekintetben. "