Ebben csak területi autonómiát helyeztek kilátásba, amit később a Csallóköz átengedésére módosítottak, és felvetették a lakosságcsere gondolatát. Párkány, 1938. november 6. Bevonul a magyar hadsereg Párkányba a Felvidék visszacsatolásakor. (Fotó: MTI/Hadtörténeti Intézet) Miután a magyar fél ezt "rossz viccnek" minősítette, október 13-án hajlandónak mutatkoztak 5200 négyzetkilométernyi terület 345 000 lakos átadására, de jelentős, még az 1930-as csehszlovákiai népszámlálás szerint magyar többségű területek továbbra is Csehszlovákiánál maradtak volna. A tárgyalások október 13-án megszakadtak, a két kormány a nemzetközi döntőbíráskodást kérte. Érdekes módon nemcsak a magyar, hanem a szlovákiai hangulat is bizakodó volt, mert a Tiso vezette pozsonyi kormány Berlinben barátját és pártfogóját látta. Az "ítélet": etnikai revízió A döntőbíráskodás alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést.
Románia elsősorban a havasalföldi olajmezők miatt volt fontos számára, míg Magyarország felvonulási terepként volt értékes a Szovjetunió elleni hadba lépéskor. Németország és szövetségese, Olaszország augusztus 29-re Bécsbe kérette Csáky István magyar és a Mihail Manoilescu román külügyminisztert (Teleki Pál kormányfő megfigyelőként tartott a delegációval). A diplomáciai "beavatkozás" miatt a magyar hadba lépés elmaradt, a két ellenérdekű fél a tengelyhatalmak döntésének elfogadására kényszerült. Az új magyar-román határt Hitler személyes döntése nyomán húzták meg. A Führer olyan megoldást keresett, amely "pacifikálja" a térséget a tervbe vett szovjetellenes háború előtt. Az új nyomvonal Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz csatolta Nagyváradot és Kolozsvárt. Kelet felé egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániában maradt.
Először ő viselt rövid, térd felett érő szoknyát a műkorcsolya-viadalokon, erősen lejtő hazai jégen szakította meg ötös világbajnoki sorozatát Sonja Henie – mire a mára elfeledett Herma Szabo felhagyott a versenyzéssel. HERMA SZABO – NÉVJEGY Született: 1902. február 22., Bécs Elhunyt: 1986. május 7., Admont Sportága: műkorcsolya (egyéni, páros – partnere: Ludwig Wrede) Klubja: Wiener Eislauf-Verein Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1924 – egyéni), 7x világbajnok (1922, 1923, 1924, 1925, 1926 – egyéni; 1925, 1927 – páros), vb-2. (1927 – egyéni), vb-3. (1926 – páros); 8x osztrák bajnok (1922, 1923, 1924, 1925, 1926, 1927 – egyéni; 1925, 1926 – páros) Elismerése: műkorcsolya nemzetközi Hírességek Csarnoka (1982) Ugye hallottak Sonja Henie-ről? Persze, miért is ne hallottak volna a csodagyerekként induló norvég műkorcsolyázónőről, aki 11 éves kislányként részt vett az 1924-es téli játékokon, majd sorozatban három olimpián (1928, 1932, 1936) és egymás után tíz világbajnokságon (1927–1936) diadalmaskodott.