Éghajlati sajátosságok a két földrésznél - Amerika éghajlatai Észak-Amerika domborzati formáinak elhelyezkedése kedvezőtlen vonással van a kontinens éghajlatára. A domborzat nyugat-keleti zártságának hatása a csapadék mennyiségében és területi eloszlásában tükröződik. A kontinens észak-déli nyitottsága, átjárhatósága következtében pedig a hőmérsékleti értékek mutatnak nagy szélsőségeket - emiatt Észak-Amerikát a "huzatos kontinens"-ként emlegetik. A közvetlenül a partok előtt, észak-dél irányban húzódó peremhegységei az óceánok hatását korlátozzák. A Kordillerák magas láncai nem engedik bejutni a páradús, nyugati szelek által szállított légtömegeket a kontinens belsejébe. Az óceáni klíma nyugaton csak keskeny parti sávban érezteti kedvező hatását. Észak-Amerika éghajlata és vízrajza by Johanna Merk. A hegységeken átkelő felhőzetből a keleti, belső oldalakon kevés csapadék hull. A zárt medencékben északon száraz kontinentális, délen a mérsékelt övezeti sivatagi az éghajlat, míg a kontinens belsejét, a Nagy-síkságot a kontinentális klíma uralja.
Észak-Amerika éghajlatát a tengeráramlatok is befolyásolják. Hatásaik nagy különbséget okoznak a nyugati és keleti partvidék azonos szélességű helyein. A Csendes-óceán kanadai és alaszkai partvidékét a Kuro-Shio meleg tengeráramlat melegíti. Délre forduló ága, mint Kaliforniai-hidegáramlat csapadékhiányt, nyáron ködöt okoz a Csendes-óceán délnyugati partvidékén. Az atlanti partvidéken a hideg Labrador-áramlat hűtő hatása érvényesül. Ez az áramlat a hajózás számára veszélyt jelentő leszakadó jéghegyeket szállít Grönlandról dél felé. Ezt a délről jövő meleg Golf-áramlat csökkenteni próbálja, de télen a szárazföld felől fújó szelek megakadályozzák az áramlat melegítő hatásának érvényesülését. Dél-Amerika éghajlatában nagyon emlékeztet az Afrikára. Mivel 25 szélességi fokkal fekszik délebbre, mint Afrika ezért északi tájai - ellentétben Afrikával - csak a trópusi övezetbe esnek, ahol nedves szavanna éghajlat fejlődött ki. Amerika: Amerika vízrajza: feladat. Ugyanakkor az Egyenlítő a Dél-Amerikát sokkal északabbra szeli át, mint Afrikát (ott, ahol a földrész majdnem a legszélesebb), így a kontinenst - a passzátok felszálló ága miatt - bőven öntözi csapadék.
A caatinga legjellemzőbb fája a viaszpálma, legyezős pálmalevelének alsó lapját viaszhártya védi meg az elraktározott nedvesség elpárolgatásától. A viaszból lakkokat, firniszt, gramofonlemezt gyártanak. Törzséből bútorokat, épületeket készítenek. Levelei kunyhófedélként szolgálnak. A gyümölcséből szirupot és tüzes arakpálinkát készítenek. Fiatal hajtásaiból főzeléket főznek, rostjaiból zsinórt fonnak, amellyel a függőágyakat függesztik fel. A pálma belseje a szágóhoz hasonló lisztet ad. Gyógyszert is nyernek belőle. A dél-amerikai szavanna különleges állatai a sörényes hangyászok. De él itt puma, jaguár is. A nedves szavannán kilúgozott laterittalajt, a száraz szavannán trópusi feketeföldet találunk. Brazília déli és Uruguay északi részén, kilúgozott sárga- és vörösföldeken szubtrópusi ligeterdők tenyésznek. A partvidék jellemző fája az araucaria fenyő, amely Ausztráliában és Új-Zélandon is őshonos. A Gran Chaco délkeleti peremén a quebrachó-fa kvebracsó, érdemel említést. Ez a legkeményebb fa, "fejszetörő" fának is nevezik.
Az oldalt szerkeszti: Balogh László Endre © Minden jog fenntartva!