Azok a fránya tények A tények kezelése amúgy is komoly problémája a filmnek több szempontból is. Egyrészt elhangzanak meglehetősen súlyos állítások - mint hogy a melegeket a mai napig megfigyelik, a rendszerváltás óta is, vagy hogy "állítólag" azért vették ki itthon már a hatvanas évek elején a homoszexualitás büntethetőségét a törvénykönyvből, hogy a "buzik ne fertőzzék meg a börtönökben a többieket" -, de ezeket senki meg sem próbálja bizonyítani, vagy legalább mélyrehatóbban utánajárni, hogy van-e valóságalapjuk. "Arról soha nem volt szó, hogy te hogy is vagy" - Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák Forrás: Éclipse Film Kft. Másrészt szóba kerülnek más, kifejtetlenül hagyott dolgok is: láthatunk például tüntetést "az alkotmány negyedik módosítása ellen", de hogy ez a módosítás pontosan miből is állt, nem hangzik el a filmben. Harmadrészt némiképp zavaró, még ha az ilyenkor kapott válaszok előre is viszik a filmet, hogy a fiatal riporterek szinte tüntetnek tudatlanságukkal, és mosolyogva kérdeznek rá olyan témákra, amelyek (a válaszok szerint) alapvető fontosságúak voltak az előző rendszerben a melegek számára.
Takács Mária rendező és LMBT-aktivista, nagyjából egy évtizede készít filmeket, melyek közül legutóbbi alkotásában, Meleg férfiak, hideg diktatúrák címmel, értelmiségi homoszexuális férfiak sorsán keresztül mutatja be hogyan zajlottak a melegek hétköznapjai a rendszerváltás előtt. Hanzli Péter, Banach Nagy Milán, Halmai B. Gábor huszas éveik végét taposó meleg fiatalemberek, akik 50 év feletti magyar férfiakat kérdeztek meg a homoszexualitással kapcsolatos személyes élményeikről. Hol és miként ismerkedtek a saját nemükhöz vonzódó férfiak a Kádár-rendszerben, miként zajlott egy előbújás (coming out) egy olyan korban, amikor egy ilyen kitárulkozás az egyén teljes egzisztenciáját fenyegető állambiztonsági kockázattal is járhatott. Bár a film nem róluk szól, de emlékezzünk meg azokról az emberekről, akiknek az életébe került, hogy nemi identitásuk nem illeszkedett az akkori állampárt által felvázolt társadalmi képbe, illetve családmodellbe. Ez volt az a világ, amikor a Budai Ifjúsági Parkba érkező, szórakozni vágyó fiataloknak a szigorú dresscodenak megfelelően, farmernadrágot mellőzve, nyakkendőben kellett megjelenniük.
Cím Meleg férfiak, hideg diktatúrák: életútinterjúk Közlemény típusa Szerkesztett könyv Kiadás éve 2015 Kiadó Civil Művek Közművelődési Egyesület Város Budapest Oldalak szám 356 Nyelv magyar Szerkesztők Hanzli, P, Halmai B., G, Varga P., I, Seregély, Á, Gyárfás, J, Nagy, S ISBN 978-963-12-2689-8 Absztrakt Milyen volt meleg férfinak lenni a rendszerváltás előtt Budapesten, Szegeden, Miskolcon vagy Pécsen? Hol és hogyan lehetett ismerkedni? Milyen volt az Egyetem presszó, a budapesti meleg élet külföldiek által is ismert találkozóhelye? Megfigyelte-e a rendszer a melegeket? Hogyan alakultak ki meleg baráti társaságok a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években? Miként született meg Magyarországon a transzvesztita műfaj? Hogyan változtatták meg a meleg férfiak életét az 1989-90-es események? Miként hatott a meleg közösség életére a HIV-vírus és az AIDS megjelenése? Hogyan kezdődött Magyarországon az LMBT mozgalom? Hogyan látják az életünket idősebb meleg férfiak, most 26 évvel a rendszerváltás után?
A nyelvész, költő, egyetemi docens Nádasdy Ádám huszas évei nemi identitásával való vivódásaitól volt terhes. A fiatal Nádasdy normális életet, családot szeretett volna és mivel szerencséjére az ellentétes nemmel való testi kontaktus felébresztette benne ösztöneit, erre lehetősége is nyílt. 21 évesen megházasodott, felesége két gyermekkel ajándékozta meg őt, ám amikor Ádám hat évvel később színt vallott neki, házasságuk felbomlott. A nyolcvanas évek végén az AIDS megjelenése adott végső lökést a homoszexuálisoknak ahhoz, hogy szervezettebb kereteken belül lépjenek fel a saját érdekükben. 1988-ban Dr. Romsauer Lajos (1936-2011), aki egy évvel korábban, úttörő módon, elsőként vállalta fel nyíltan melegségét bejelentette a Homéros Egyesület megalakulását. Az első magyar homoszexuális civil egyesület legfőbb célja kezdetben az új halálos kórral kapcsolatos felvilágosítás, illetve a szűrővizsgálatok biztosítása volt a közösség tagjai számára. Hosszú utat járt be a magyar homoszexuális közösség az utóbbi negyven évben, mire a mai kétes és kényes jogegyenlőséget kivívta magának.
Ez elég kemény aktuálpolitikai állásfoglalás – mennyire foglalkozik a film a jelenlegi helyzettel? Az egész filmen végigvonul a kérdés: mikor volt könnyebb melegként élni, akkor vagy most? Az idősebb főszereplők a Kádár-korszakban élték a fiatalságukat, tehát ebből a szempontból – még ha sokszor el is kellett hallgatni szexuális orientációjukat – nekik akkor volt jobb. Politikailag már összetettebb a kérdés, hiszen a szocialista időszakban büntethetők ugyan nem (1962 után), viszont zsarolhatóak voltak a melegek. A rendszerváltás után a 2000-es évek közepéig jogilag lassan javult a helyzet, lehet ma már regisztrált élettársi kapcsolatot kötni, de az új alkotmány szerint az azonos neműek élettársi kapcsolata soha nem tartozhat bele a család fogalmába. Házasságkötésről ne is álmodozzunk. A magyar társadalom nagy része sajnos még mindig homofób, az LMBT civil szervezetek, akik az előítéletek lebontásán dolgoznak, 2010 óta nem kaptak működésükhöz állami támogatást. A film foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is, persze az egyes szereplők élettörténetén keresztül.
6. Volt olyan, akit megkerestek, hogy szerepeljen a filmben, de nem vállalta? Nem volt. De jellemzően olyan embereket kerestünk meg, akikről azt gondoltuk, nem lesz baja a nyilvánossággal. 7. Mi okozta ön számára a legnagyobb meglepetést a forgatás során? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat? Amikor megláttam Tölgyesy Zolit az Egyetem presszós jelenetben Lantos Zsuzsának, a hely híres zongoristanőjének öltözve. Az bámulatosan felszabadító érzés volt! Vagy az indiegogós adománygyűjtő kampányaink, ahol a támogatásokból kiderül, milyen sok embernek fontos ez a film itthon és külföldön. 8. Van bármi rálátása arra, hogy a rendszerváltás előtti itthoni helyzet mennyire országspecifikus? Más szocialista országokban vajon jobb vagy rosszabb volt ekkor melegnek lenni? Sajnos nem sok hasonló, a témát történelmileg is átfogó filmet láttam, talán csak egy német dokumentumfilmet. A visegrádi országokban nagyjából hasonló lehetett a melegek helyzete, de Romániában például csak a rendszerváltás után törölték el a homoszexualitás büntethetőségét.
Ebbe még csak belegondolni is szörnyű. Az egykori szovjet (ma már utód) államokban sem lehetett rózsás a helyzet. 9. Készült-e/fennmaradt-e bármiféle archív felvétel a kommunista időszak meleg életéről? Mostani ismereteink szerint inkább a szereplőink személyes fotóival tudjuk majd gazdagítani a filmet, a belügyi szervek dokumentumaihoz, ha készítettek is ilyeneket, nem tudunk hozzáférni, pedig nagy dobás lenne ezekből valamit bemutatni. Vagy még nyugati meleg turisták super 8-as, VHS felvételei lennének érdekesek, ha valaki az olvasók közül tud ebben segíteni, írjon nekünk a -n keresztül! 10. Ez egy kicsit lazán kapcsolódik, de nagyon kíváncsi vagyok a válaszra. Melyik kedvenc magyar (nem saját) és külföldi dokumentumfilmjét ajánlaná a Dívány olvasóinak? Nyilván nem láttam az összes magyar és külföldi doksit, de ami az egyik magyar kedvencem, az Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia: Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története. Illetve külföldiek közül ami friss és nagyon jó, a mozikban is megy: Charlie Siskel, John Maloof: Vivian Maier nyomában című film.