Bogdanovich épphogy felnőtt hősei ugyanis nem csupán a klasszikus, ideálokat támogató, eszképista mozitól vesznek végső búcsút, hanem kamaszkoruk ártatlanságától, az ideáktól és illúzióktól is – végső soron a nagy amerikai álomtól, amelynek legfőbb hirdetője a hollywoodi mozi volt. A Célpontok -ban a klasszikus rémfilm egyik legnagyobb csillaga, Boris Karloff jegyzi meg keserűen, hogy az a horror, amit egykor ő képviselt, többé már nem félelmetes, mert a valóság sokkal rémisztőbb szörnyetegeket teremtett. Bogdanovich második filmjében a valóságban születik meg a realisztikus zombifilm, Az utolsó mozielőadás szellemvárosának felnőtt lakosságának fásultsága ugyanis már nem csupán kilátástalanságot, de lélekvesztett állapotot is jelez. A valóság elől pedig már a mozi sem nyújt menedéket – mert színes álmok helyett ott is győzött a fekete-fehér valóság.
Főoldal | Vélemény Főszereplők: Sidney Poitier és Peter Bogdanovich. A filmhistória két önálló fejezetét író színész és a rendező az új év első napjaiban hunyt el Los Angelesben. Színjátékosként, illetve direktorként váltak legendává, messze túlmutatva a hollywoodi álomgyáron. A bahamai születésű Poitier a Megbilincseltek című filmjével játszotta be magát a köztudatba, a szerb származású Bogdanovich Az utolsó mozielőadás rendezésével. Igaz, manapság mindkettejüket csak ritkán vetítik, mégis elfelejthetetlenül részesei a film világtörténetének. Sidney Poitier kilencvennégy évet élt, ő számított a legidősebb, még élő Oscar-díjas színésznek, filmes pályája hetvenegy évig tartott. Az ezerkilencszázötvenes Nincs kiút című filmben debütált, de még kilenc évet kellett várnia, hogy legyen kiút az igazi, a feltűnő sikerhez. Melyet részben Tony Curtisnek köszönhet, aki a készülő Megbilincseltek című filmjéhez őt, a pályakezdő színészt választotta partnernek. Döntését a rendező Stanley Kramer is elfogadta.
Fúj, egyre csak fúj a szél, kavarja a port azon a hideg hajnalon is amikor megismerjük Sonnyt és Duane-t, a város középiskolájának végzős diákjait, akik most fedezik fel a sex és a szerelem titkait, és életüket még teljesen betölti a rejtélyes, félelmetes, kegyetlenül csábító női test iránti vonzódás. Úgy érzik, nincs is titok és szépség másutt a világban, csak azon az áhított helyen, amelyet nagy ritkán megérinthetnek, ha épp engedékeny hangulatban találják barátnőjüket. Aztán persze megtanulnak szeretkezni is, szeretni is, megtanulják, hogy a világ nem olyan, amilyennek "állítólag lennie kellene".
A 61 éves Oscar-díjas színész egy párizsi szállodában mesélt nekünk a Tron: Örökség című, óriási költségvetésű 3D-s látványosságról. Elárulta, hogy szerepelne-e A nagy Lebowski második részében, hogy miért nem jött be neki a Social Network, és hogy melyik testrésze szokott megfájdulni a netezéstől. Szóba jött még a bolond zen, az azonnali kielégülés, valamint Brad Pitt levágott feje is. (Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében zajlott, ahol kilenc másik kollégával együtt faggattuk Bridgest. ) Karlovy Vary: Új Hollywood-nosztalgia Új Hollywood nem most volt, helyesebben van, hanem a 70-es években történt, de újra divatos. A korszak legendái az utóbbi időben filmfesztiválokon turnéznak, és arról mesélnek, milyen volt császárnak lenni, és azt csinálni, amit akartak. Az Új Hollywood ugyanis arról szólt, hogy az 50-es és 60-as évek musicalfilmjei, történelmi tablói és negédes romantikázása után az amerikai stúdiók bevállalták, hogy a valóságról készítenek filmet, méghozzá a fiatalok valóságáról.
Bár konkrét események rendezésére az elmúlt egy év természetesen nem adott lehetőséget, a mozi munkatársai folyamatosan dolgoztak a közönség érdeklődésének fenntartásán. Három fiatal kollégájuk autóval rótta az elmúlt hónapokban a megyei kistelepüléseit, újszerű, a falvakba kertmozit szállító lehetőségüket a polgármestereknek mutatják be – így ezen a nyáron talán a megye számos községében üldögélhetnek majd az emberek a szabadtéri kertmoziban, akár csak a régi szép időkben, amikor a megyei moziüzemi vállalat ezt a feladatot is magára vette a lakosság szórakoztatása és edukálása érdekében. E sorok írója 2020 novemberében a Martin Eden megtekintésével búcsúzott a mozitól, így érthetően várja a 2021-es nyitást. Az utóbbi hónapokban a mozi munkatársai hírt adtak a fiatalokat érintő filmes támogatásokról, a VIII. Országos Rajzfilmünnepről, a legjobb európai film díjáért versenyző alkotásokról, az ezúttal szintén az online térben megrendezett Berliniane filmfesztiválról, a 120 éves magyar filmről, és hazánknak az Oscar-díjas mezőnyben futó versenyfilmjéről, utóbbiról többször is írtak.
Sőt Curtis ragaszkodott hozzá, hogy a nevük egymás mellett jelenjen meg a plakátokon, hiszen ezt a film az egyenlőségről, egymás kölcsönös elfogadásáról szól. Az 1959-ben forgatott produkció ugyanis két fegyenc története, akik egy déli állam börtönéből egymáshoz bilincselve szöktek meg. Egyikük fekete, másikuk fehér. Káprázatos filmbeli párost alkottak: mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték. "Persze nem kaptunk díjat, feketéknek, meg zsidóknak akkoriban nemigen osztogattak Oscart" – írta Tony Curtis az önéletrajzában. A film alkalom volt arra, hogy rasszizmus-ügyben megszólaljanak, hiszen mindkettőjüknek bőségesen voltbak erről tapasztalataik az ötvenes évek Amerikájában, sok méltánytalanságot kellett elviselniük, különösen Poitier-nek. A déli államokban jellemzően nem is vetítették a filmet. Sidney csupán öt évvel később, első afroamerikaiként nyert Oscart A legjobb férfi főszereplő kategóriában a Nézzétek a mező liliomait! című filmdrámában nyújtott alakításáért, 2002-ben pedig az Amerikai Akadémia egész életművéért honorálta tiszteletbeli Oscarral.