Másfelől a vezeték nélküli fülesek telefonálásra szánt mikrofonos headset modulja – legalábbis az általam kipróbált 10-ből kb. 8 terméké, és ez alól a nagy Bose vagy JBL márkák sem képeznek kivételt – nem képes megfelelően szűrni a környezeti zajokat. Ha tömegközlekedésben akarsz vezeték nélküli fülessel telefonálni, azt inkább felejtsd el. A vonal másik végén a zajos embertömeget, az ajtók sípolását és a megállókat bemondó géphangot is tisztán hallani fogja beszélgetőtársad. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a komforttal járó magasabb összeget is. A vezeték nélküliség kényelme extra felárat jelent, hiszen plusz alkatrészeket, extra elektronikát helyeznek az eszközbe azért, hogy helyettesíteni tudják a szilárd vezetőszálakat. Ez a belépő (20-40 000 Ft) és középkategóriában (40-80 000 Ft) okoz látványos eltéréseket a kábel javára. A prémium szegmens (80 000 Ft fölött) esetében már nincsenek ennyire drámai különbségek, de az extrák mindig is felárat fognak jelenteni. Pusztán a számok alapján viszont nem szabad elítélni a vezeték nélküli fejhallgatókat.
Az immár egy éve tomboló koronavírus-járvány a szórakozási szokásainkat is a lakáshoz kötötte, ami okán egyre többen fordulnak a videójátékok felé. Ezen tevékenységhez nem ördögtől való egy jó fejhallgatót beszerezni – már ha kiemelkedő élményre vágyunk. A kínálat ugyanakkor nem túl széles, ha valaki nem akar a 100 ezer forintot költeni egy fülesre. Decemberben elhatároztam, hogy végre beszerzek egy normális fejhallgatót a laptopom, az asztali gépem és a PlayStation 4 konzolom mellé, és ezen perifériák terén már bőven elértük azt a szintet, hogy a vezeték nélküli kategóriában kezdhessek böngészni. Hamar bebizonyosodott ugyanakkor: amennyiben multifunkcionális eszköz a cél, akkor két dolgot kell szem előtt tartanom. Nem fogok 60–70 ezer forintnál olcsóbban leakasztani egy ilyet, erősen limitáltak a lehetőségek, ha a PlayStationnel is szeretnék kompatibilitást. Megkezdődött hát a keresés egy olyan fejhallgató után, ami elegendő az otthoni szórakozáshoz, ugyanis az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön egyáltalán nem használok fülest.
A mikrofon minősége abszolút elfogadható, a barátokkal közös meccsek visszajelzései alapján tisztán érthető minden, még a legnagyobb lövöldözések közepette is. Besenyei Balázs/ A gyártó 16 órás üzemidőt ígér, amit erőlködés nélkül tud hozni a termék. Merülés közben rövid hangjelzésekkel tudatja, hogy belátható időn belül elveszti majd a kapcsolatot a hozzá csatlakoztatott eszközzel. A töltési idő 2–3 órára rúg, de miután USB-n keresztül történik, használni ilyenkor is gond nélkül lehet. Kinek lehet jó választás? Miután a Razer Nari Essential akár 30 ezer forintért is megtalálható a piacon, így a vezeték nélküli kategóriában meglehetősen kevés vetélytársa akad. Teljesítményben, minőségben uralja az ársávot. Aki PC-hez keres vezeték nélküli fejhallgatót, annak a 7. 1 minden előnye miatt érdemes elgondolkodni a Razer-termékén, konzolosoknak vetélytárs lehet a Sony saját gyártású, Gold elnevezésű fülese, ami ugyan felépítésben, testre szabhatóságban nem ennyire sokrétű, cserébe viszont képes 7.
150 EURO sok pénz-e vagy kevés, az mindenkinek egyéni megítélése. Az viszont biztos, hogy true wireless kategóriában ennyiért általában nem kapunk kiemelkedő dolgokat. Ennél a kis CA-nál lehet kapni jobbat, szebbet, komfortosabbat de azok legtöbbje sokkal drágábba kerül ennél. És akkor a kényelemről: Szinte mindenhol negatívumként hozzák a komfortját. Nálam ez az ellenkezőjére sikeredett. Mivel nincs anatómiailag kialakítva, így lehet, hogy nem ebben nyomod a következő szöcske TRX tréningedet, de pont az adja meg a lehetőséget, hogy bárhogy forgasd, húzd, mozgasd a füledbe, addig amíg tökéletes nem lesz. Amit szokni kell az a nyomógombokká alakított teljes felületű végződés, ami miatt nem tudod egy újjal betolni a füledbe. 2-3 újjal a peremet megfogva kell behelyezni. (Vagy baszol rá, hogy nyomkodod a gombot és egy újjal betolod, mint én) Adnak hozzá 1 pár comply foam-os dugót, amivel az izoláció is javul de nekem a gyárival sincs bajom. Nyilván jobb a CF-es vég, de nem élet-halál. Nincs active noise cancelling, de ez nekem alapvető elvárás, valamiért soha nem tudtam megbarátkozni ezzel a funkcióval.
A kis doboz egy 580 milliamperórás akkumulátort kapott, amivel összesen háromszor tölthetők fel az egyenként 55 milliamperórás teleppel szerelt fülhallgatók. Ez a Huawei ígérete szerint, zajszűrés nélkül 7 órára elegendő, azzal együtt pedig 4 óra sajtolható ki belőlük. A tesztidőszak tapasztalatai alapján ez inkább 3 és 6 óra, ami nem olyan rossz eredmény, és összességében azt jelenti, hogy egy maximumra töltött tok és az onnan kivett, szintén energiában dúskáló fülesek nagyjából 24 órányi zenehallgatást biztosítanak anélkül, hogy újra töltő után kellene nyúlnunk. A tok amúgy kényelmesen elfér egy zsebben, nem dudorodik ki jelentősen, az egyetlen gondom vele, hogy a Huawei tervezői megtalálták a lehető legkényelmetlenebb kialakítást: a behelyezett apróságokon nem lehet normálisan fogást találni, így még két hét használat után is macerás volt kiszedni őket a foglalatukból, és az elrakás is körülményesebb, mint a gyártó korábbi megoldásai esetében. Külsőre a fülhallgatók leginkább az Apple AirPods Pro modellre emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy a pipa alakú kialakítás ellenére a szárak nem henger, hanem téglatest alakúak, ráadásul vastagabbak, amit eddig a hasonló eszközöktől megszokhattunk – ennek ráadásul funkciója van, amire hamarosan külön ki is térek.