Ez egy híres hegy, érdekes névvel - Monte Titano. Három csúcsa van, amelyek nemzeti szimbólummá váltak. Az ország fő állami szimbólumán vannak ábrázolva, amely az egyik legrégibb európai heraldikai szimbólum. A jelkép leírása megtalálható San Marino állam dokumentumaiban, amelyek a 16. századból származnak.. És mégis, nem a címer vonzza a vendégeket, hanem maga a Monte Titano-hegy és a lenyűgöző panorámás kilátás nyílik meg, amikor felmászik. Sok turista számára felfedezés lesz, hogy az Adriai-tenger mindössze 13 km-re fekszik lábától.. Konyha San Marinóban A fővárosban és környékén látható látnivalók mellett a vendégeket a helyi konyha is vonzza. Nyilvánvaló, hogy a szomszédok, elsősorban az olaszok erős befolyása alatt áll. Rimini-Ravenna-Urbino és San Marini - Tengerparti pihenéssel 2022. Ezért a gasztronómiai kedvtelésből kipróbálhatja a polenta - kukoricasüré rakott reszelt sajttal, paradicsomos szósszal, kolbásszal és más, a szomszédoktól ismert ételekkel is. A san Marino-konyha legnépszerűbb étele azonban a tészta, amelynek saját héja van. Ezt a szokatlan ételt menta szószban szolgálják fel.
Formátum: fehér alapon kék karakterek, kék keret; latinbetűs írás; kódolás: * R 999; sorozatszámok növekedési sorrendje: 321. A rendszám bal szélén az ország címere, alatta egy érvényesítő matrica látható. Általában a rendszám alján a REPUBBLICA DI SAN MARINO felirat is megtalálható, de néhol ez hiányozhat. A sorozatszám előtt az R ( Rimorchio "Pótkocsi") betű vörös színnel van írva. Diplomáciai rendszámok 1986 óta használatosak. Formátum: fényvisszaverős fehér alapon kék és vörös karakterek, kék keret; latinbetűs írás; kódolás: * CD 99 ( CD = Corpo Diplomatico "Diplomáciai Testület"); sorozatszámok növekedési sorrendje: 21. Utána a CD betűk vörös színnel vannak írva. Megjegyzések: 1986 előtt a normál rendszámformátumokat használták, azzal a különbséggel, hogy az első két karakter a CD volt. A főváros - san marino. Ideiglenes rendszámok 1992 óta használatosak. Formátum: fényvisszaverős fehér alapon fekete és vörös karakterek, fekete keret; latinbetűs írás; kódolás: * E *9999 ( E = Escursionisti Esteri "Külföldi Kirándulók"); sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
A századok során a környékbeli területek urai többször is megpróbálták elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. Napoléon 1797- ben felajánlotta az országnak területe bővítését, azonban az ország lakossága ezt visszautasította. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította. San Marino fővárosa: térkép, fénykép. Mi a főváros San Marinóban?. Az olasz szabadságharcos, Giuseppe Garibaldi itt talált menedéket 1849 -ben. Időközben átalakult az állam politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője van, őket félévenként választja meg a nagytanács. San Marinóban működött a világ egyik legelső demokratikusan választott kommunista kormánya 1945-től 1957 -ig. San Marino az Európa Tanács tagja lett 1988-ban, de nem tagja az Európai Uniónak.
Olaszországgal barátsági és együttműködési megállapodás is köti, mely értelmében külső fenyegetettség esetén az olasz haderő kelne a törpeállam megsegítésére. San Marino fő iparágai a kézműves-, a ruha-, az elektronikai- ipar és a banki szolgáltatások. Exportjának 85%-a Olaszországba megy, a maradék 15% Európába, Ázsiába és az Amerikai Egyesült Államokba. Fő mezőgazdasági termékei a bor és a sajt, de több jóféle gyógynövény-likőrt is gyártanak a területen. Történelem San Marinót 301-ben a Rab szigetéről származó, remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino) alapította, aki a Titán-hegyen emelt kolostort, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. A kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el, 885-ben említik először a hivatalos dokumentumok. Az 1000-ben létrehozott népgyűlés, az Arengo, a mai köztársaság parlamentjének elődje. 1244-ben született meg az állam köztársasági alkotmánya, mely az egyik legrégebbi az egész világon.
E festői település egy meredek sziklafal peremén épült, már a rómaiak is lakták. Később Szent Leo egy templomot építtetett a sziklára. Láthatjuk XII. századi katedrálisát, sétálunk ódon falai között és élvezzük középkori hangulatát. Szálláshelyünkre délután térünk vissza. 4. nap: Egész napos pihenés a tengerparton vagy Urbino és Gradara kirándulás (130 km) Reggelit követően kedvére pihenhet, fürdőzhet az olasz Riviérán, vagy jöjjön velünk! Fakultatív ajánlatunk: Ismét Marche tartomány felfedezésére indulunk. Elsőként Urbino középkori városát látogatjuk meg, ahol a szigorú városfalak mögött egy csodálatos, reneszánsz város tárul a szemünk elé. Olaszország legszebb reneszánsz palotáját építette ide Federico da Montefeltro herceg, a Palazzo Ducale-t, amit kívülről csodálunk meg, valamint a Dómot és azt ölelő teret. Majd a város szülöttjének, Raffaello Sanzio híres festő egykori házába teszünk egy sétát, megismerkedve a művész életútjának, itt töltött emlékeivel. Programunk egy igazi lovagvárban és az azt körülvevő városkában Gradara-ban folytatódik.
személyes jellegű kiadásokat) A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
A közösség életére vonatkozó legrégibb emlékünk az V. és VI. század között élt Eugippio szerzetestől származik, aki egy bizonyos Basilico, a Titán hegy szerzetesének életét beszéli el. További iratok, mint a 885-ben kelt, az Országos Levéltárban őrzött Placito Feretrano bizonyítják egy szervezett, civilizált életmód létét, mely nem enged senkinek (az Egyháznak sem) beleszólást a Titán hegy lakóinak az életébe, semmiféle jogon. Bár a közösség évszázadokon keresztül élt a számunkra ismert, másoknak ismeretlen mondás szerint, a X. században, mivel egyre sűrűbbek lettek az áskálódások a san marinóiak ellen, kénytelenek voltak erődöket építeni és erős falakkal körülvenni magukat a szabadságuk védelmére. Megerősített városfalakról tanúskodnak a 951-ből Berengario Diplomája és 1126-ból III. Honorius Bullája. További bizonyítékokat találunk 1371-ből Anglikus bíborostól, aki szerint a város: Egy nagyon magas hegy tetején van, melynek csúcsán három erőd emelkedik. Tehát már ezidők óta a lakosság saját törvényei szerint élt, később pedig a Longobárdoké szerint.