Jékely Zoltán: A három pillangó Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. - Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. - Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt. - Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. Web - Ovi: A három pillangó - mesepárna. S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: - Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: - Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk!
Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső. – Süss fel nap, süss fel nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! - könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem nyugodott a nap. (Jékely Zoltán) Pillangós találós kérdések Szépnek tart felnőtt, gyerek, pedig csúf hernyóból kelek. Olyan, mint egy falevél, ide-oda lebben, napsütötte réteken s jó szagú szelekben. Lábujjhegyen követed, rászáll egy virágra, felé kapsz és ámultan pillantasz utána. Tarka, de ne virág, szárnya van, de nem madár, álló napon át a rét fölött jár. Móra Ferenc: A három pillangó (Mese az összetartozásról). Mi az? Nyúl volna, nyoma volna, vidra volna, vére volna, harcsa volna, farka volna, nyúl nincs, nyoma sincs, vidra nincs, vére sincs, harcsa nincs, farka sincs, mégis élő állat a világon, virágról-virágra röpül, nyáron mindig látod.
Mondd ki a szót ügyesen! Fordítsa meg a mozaikokat logopédia
[Total: 2 Average: 4. 5/5] Volt egyszer három pillangó: az egyik sárga, a másik veres, a harmadik fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, hol ezen, hol azon a virágon táncoltak, s szinte fáradhatatlanok voltak nagy örvendezésükben. De hirtelen nagy zápor kerekedett. Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem tudták kinyitni; s az eső mind jobban s jobban szaladt. Elvergődtek hát a sárga és veres csíkú tulipánhoz, s így könyörögtek: -Kis Tuli! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! A 3 pillangó mese tervezet. De a tulipán így felelt: -A sárgának meg a veresnek szívesen felnyitom, de a fehérnek nem! Erre a sárga és a veres pillangó azt felelte, hogy ha fehér testvérkéjüket nem bocsátja be, úgy bizony inkább ők is kint maradnak. Az eső pedig mind vastagabban szakadt. Elvergődtek valahogy a liliomhoz, s megkérték szépen: -Kis Lili! Nyisd fel kelyhedet, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a liliom így felelt: -A fehéret örömest befogadom, de ti kettőtöket nem! Erre a fehér pillangó így válaszolt: -Ha testvérimet nem fogadod be, bizony én sem kívánkozom hozzád.