( A legfrissebb hírek itt) A Marvel Studios teljes egészében kihagyta 2020-at, egyetlen produkciót se mutattak be ebben az évben, most azonban jókora dömping van, a WandaVision, A Sólyom és a Tél Katonája és a Loki után megérkezett a Fekete Özvegy, mely olyan kémfilmek előtt tiszteleg, mint a Mission Impossible, vagy éppen a Bourne-filmek. A több mint kétórás alkotás nem csak azt mutatja be, hogyan rohan Romanoff az amerikai kormány elől, hanem a nő gyerekkorába is kapunk némi betekintést, aki három évet töltött kamu családja társaságában, mielőtt menekülniük kellett volna és végül "húgával" együtt a hírhedt Vörös Szobában nem végezte, ahol a Fekete Özvegyek újabb és újabb generációit képezték ki. Újra együtt Natasha Romanoff diszfunkcionális családja / Fotó: Marvel Entertainment A filmben Scarlett Johansson részéről igazi jutalomjátékot láthatunk, szembetűnő, hogy a színésznőhöz nagyon hozzánőtt ez a karakter. Arra viszont valószínűleg kevesebben számítottak, hogy Natasha diszfunkcionális családja ennyire szerethető lesz, Yelena Belova, akit a Fehér éjszakákban látott Florence Pugh alakít, bár vér nem köti a főszereplőhöz, végig igazi testvéreként viselkedik.
Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. A Fekete Özvegy nem fontos film, mégis annak érződik: nem elsősorban címszereplője, pláne nem az MCU szempontjából, de kiváló választás lehet a mozitermekbe való visszatéréshez ez a frenetikus tempójú, élvezetes karakterekkel és dumákkal megszórt akciókaland.
A páncélt, a sisakot és csuklyát olyan könnyűre csináltuk, amennyire csak lehetett. Nagyon boldog voltam, hogy a jelmez a gyakorlatban is bevált – ez volt az egyik legelső darab, amin dolgozni kezdtünk. " A Fekete Özvegyet Cinema City moziban megnézhetitek: 2D -ben, 3D -ben, IMAX -ben, IMAX 3D- ben, ScreenX -ben, 4DX -ben, Dolby Athmos -ban és egy jó vacsora után, kényelmes fotelekből a Cinema City Aréna vagy a Mammut VIP termeiben!
A Fekete Özvegy július 7-től premier előtt, július 8-tól pedig széles körben nézhető a magyar mozikban. 133 perc. 7/10 Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Nyugat-Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övein mindenhol megtalálható. Afrikában, Közel-Keleten és Dél-Amerikában, csak a hűvösebb éghajlatokon fordul elő. Elterjedésének a melegebb részein a szűznemző példányok nem pusztulnak … Feketekőszén — Wikipédia — A feketekőszén (régen kőkorom) üledékes kőzet, aminek nagy része biogén eredetű szén. A régi osztályozás szerint az üledékek biogén csoportjába tartozik, ma az intrabazinális üledékek közé sorolják. Szénültségi fokában (széntartalmában) a barnakőszén és az antracit között áll. Jelentős ipari nyersanyag, elsősorban energiatermelés céljából bányásszák. Fekete nadálytő — Wikipédia — Egy 2018-as, a fekete nadálytőben lévő pirolizin alkaloidokról szóló átfogó tanulmány általános, emberre és állatra veszélyes mérgező hatást állapított meg. A Pixar Lelki ismeretek című mozija (június 19. ), Steven Spielberg West Side Storyja (december 18. ) és Ridley Scott The Last Duelje (december 25. ) megtartotta premierdátumait. 2020™ Fekete Özvegy VIDEA HD TELJES FILM (INDAVIDEO) MAGYARUL HD-Mozi!!
Az egyedülálló Mel újságíróként dolgozik, s legjobb barátja Danny, akire mindig mindenben számíthat. Ám egy nap a férfi beleszeret a gyönyörű Olivia-ba, s ugyan minden jel arra utal, hogy Mel csak féltékeny Danny boldogságára, azonban Mel valami megmagyarázhatatlan ellenszenvet érez Olivia iránt. Gyanakvása pedig hamarosan nyomozásba fordul, és rövid idő elteltével Mel különös és veszélyes dolgokra bukkan Olivia múltjában…
Natasha gyerekkorával kapcsolatban kétféle verzió is napvilágot látott az évek folyamán. Az egyik szerint egy Ivan Petrovich nevű férfi vette magához és nevelte kémmé a rábízott kislányt, amikor annak anyukája a sztálingrádi csata következtében, 1942-ben meghalt. Petrovich később az Özvegy sofőrje és bizalmasa maradt. Egy másik verzió szerint az árván maradt kislányt azonnal kiválasztották sok másik sorstársával együtt és rögtön a Vörös Szobá ba vitték, ahol sokadmagával kemény kiképzésben, agymosásban és biológiai beavatkozások sorában volt része. Mindennek köszönhetően tényleg egy szovjet szupernőt hoztak létre, aki rendkívül intelligens, mindenféle harcművészetben jártas, vakon elkötelezett a hazája szolgálatára, nem öregszik és gyakorlatilag sérthetetlen. Ráadásul hipnotizőr, kiváló manipulátor és ügyes csábító. A gond abból adódott, hogy az egyik küldetésén ténylegesen beleszeretett a bűnözőből szuperhőssé avanzsált íjászba, Sólyomszem be, ami nagyban közrejátszott abban, hogy az Özvegy végül disszidált az Amerikai Egyesült Államokba.
Aztán a Fly fel is oldja ezt a brutális hangulatot, az első akusztikus nóta ez a sorban, és igazából önmagában nem is rossz. Csak azért érzem kicsit gyengécskének, mert ilyen téren annyira zseniálisakat alkottak már, hogy bizony nehéz minden egyes alkalommal felnőni hozzá, még ha nem is más a mérce, mint ők maguk. Ettől függetlenül jól esett hallgatni, és jó helyen is sütötték el. S ha már úgyis annyi szó esett a múltidézésről, a refrén végén, egészen konkrétan a "They paved the road with fool's gold" sornál egyből úgy rázott ki a hideg, mint amikor a Breaks My Backet hallgattam a Boggy Depotról. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is véletlen ez teljesen. Video of Alice in Chains - Drone (OFFICIAL 2018) A Drone bluesos hangulatú nyitótémája egyszerre hozta magával a Hate To Feel hangulatát a réges-régi, Facelift előtti demók atmoszférájával, amikor még ők is bőven a saját útjukat keresték. Aztán mégis átfordul valami teljesen másba. Mintha csak be szeretnének minket palizni. "Azt hitted, hogy most hallasz egy olyan számot, ami mintha csak a Dirtről maradt volna le.
Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni. Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák. A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között. A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet.
Azonban az általa egyedül jegyzett So Far Under hallatán nem lehet kétséges, hogy kivételes képességű dalszerző, és tökéletesen magáénak érzi az Alice In Chains világát. A Rainier Fog a 9-10. dal tájékán sem laposodik el, az All I Am – mely egyben a lemez legsötétebb momentuma – pedig csont nélkül kiérdemli a "mestermű" titulust. Könnyen lehet, hogy az új album szabadabb felfogása megfekszi egyes ősrajongók gyomrát, ez viszont nem változtat a lényegen, miszerint a Rainer Fog egy toronymagas színvonalú alkotás. Kiadó: BMG Alice In Chains: Rainier Fog Forrás: zene friss
Ez egy mestermű, és ezek után mást már felesleges is mondanom. Összességében az egész Rainier Fogra jellemző, hogy elképesztően dallamos, különösen az énektémák terén, ráadásul DuVall és Cantrell hangja között is szinte teljesen elmosódnak már a határok. Duettként éneklik végig az egész lemezt, tökélyre fejlesztették az évek során ezt az előadásmódot. Olyannyira, hogy még úgy is fontosnak tartottam ezt kiemelni, hogy valójában ez a megszólalás már a kezdetek óta az Alice In Chains védjegye, ahogy azt mindenki kívülről fújja. Egyszerűen az az érzése támad az embernek, hogy így aztán még soha nem szólt. Hihetetlen harmónia kapcsolja össze a két frontembert. Egész más szisztéma mentén dolgoznak ők együtt, mint ahogy Cantrell és Staley tette, csak a módszer veleje az, ami változatlan maradt. Így a Rainier Fog azt kell mondjam, minden nemében kellemes csalódás volt. Visszatekintés ez a múltba, az a fajta, amikor az ember végre túllép már az árnyakon, de még utoljára vet egy pillantást maga mögé, mielőtt végleg elengedné az egészet.
Közben már új tervek cikáznak a fejében, és furcsa, nyugalom lengi körül. Nekem ilyen érzés volt végigrobogni ezen a korongon, még ha ez a dalok tempóját tekintve erős túlzás is. Megmutatták, hogy tudnak a múltjukra támaszkodva, és talán szándékosan is merítve belőle mégis valami újat, meglepőt alkotni, ami teljesen saját ízzel rendelkezik. Abban is biztos vagyok, hogy egy-két kivételtől eltekintve bármelyik dalt is vesszük elő a Rainier Fogról, nem fogunk elbizonytalanodni, melyik albumról is választottunk. A 'Rainier Fog' album dallistája: 01. The One You Know 02. Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Andicsku Krisztián
Így volt ugye? Ismerd be. Nem baj, de akkor most nagyon meg fogsz lepődni. " Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, és habár imádom azt az albumot elejétől végéig, de hálát adok Jerry Cantrellnek, William DuVallnak, Mike Ineznek és Seann Kinneynek, hogy nem olyan, olcsó trükkökkel próbálkoztak, mint gyakorlatilag a saját régebbi dalaikat lenyúlni, a kreativitás bármiféle jele nélkül. Egy nóta van, amit nem tudok igazán hová tenni, a Deaf Ears Blind Eyes. Egy kicsit semmilyen lett, pedig érdekes benne a zongorabetét, ami ráadásul még meg is lepett. Gyönyörű harmóniákkal operál a gitárszóló, az azt követő énektémáról már nem is beszélve. De mégis kevés. A Maybe viszont egyből visszaránt. Kifejezetten tetszenek benne a bontogatott akusztikus gitárfutamok és újfent a refrén. Jön aztán So Far Under, ami a második kislemez volt, így ismerhetjük már egy ideje. Számomra ez inkább a lemez azon, egyébként kisebbik részéhez tartozik, amelyekre kevésbé jellemző a Rainier Fog egyedi atmoszférája.
Az egy dolog, mindenki tudja, hogy a legjobb lírai dalokat a rockzenészek tudják írni, ám megkockáztatom, hogy az All I Am olyan szintű mű, amilyet a rockzene, illetve minden egyéb zene történetében csak nagyon keveseknek sikerült alkotni. Ha ilyen dalokat tudnak írni 2018-ban, akkor nincs miért aggódni. Mélységesen szép és magával ragadó, de van benne egy adagnyi fájdalom is, mindez tökéletesen ötvözve. Megjegyzem, ez benne volt a zenekarban. Amikor 2016-ban kijött tőlük a Rush-feldolgozás, a Tears, már akkor az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerűen elkapták a dal hangulatát. Érdemes azt a szerzeményt is meghallgatni, annak is nagyobb nyilvánosságot kellett volna kapnia. De vissza az All I Am-re! Ha létezne, illetve ha olyan hatása lenne az MTV-nek (a félreértések elkerülése végett, a Music Television-re gondolok), mint volt a '90-es évek elején, akkor ez a dal minden kaput megnyitna a zenekar előtt. Az album hangzásáról különösebben nem akarnék írni: kiváló, ahogy azt sejteni lehet.