Homokozó fából leereszthető tetővel újonnan garanciával a gyártótól Eladó a képen látható fa homokozó melynek mérete 120x120x20cm, a tető magassága 120 cm. Anyaga natúr fa lehetőséget adva bármilyen felületkezelésre. A leereszthető tető megvédi a homokok a háziállatoktól, felemelve pedig a gyermekét védi meg az erős napsugárzástól. Lapra szerelt csomagolásban szállítható, így egy személyautó hátsó ülésén is elfér. Átvétel történhet személyesen vagy futárral is el tudjuk küldeni. Fa homokozó napfényvédő tetővel - Bambino Babafutár. Felületkezelésre van lehetőség, ennek ára 3000 Ft. Rendelhető méretek 120x120, 140x140 és 150x150 Jelenlegi ára: 18 500 Ft Az aukció vége: 2022-03-08 02:20.
Idővel a gyerekeknek meglesznek a maguk kedvencei: kisautók kal, vonattal játszanak,... Kapcsolódó top 10 keresés és márka
Igen, 14 napon belül kérdés nélkül visszaküldheted a vásárolt termékeket 🤗 Ha a termék hibás, kérheted annak javítását vagy cseréjét. A visszaküldési, javítási, vagy garanciális kérdéseket itt tudod intézni: Van pár kivétel: Kibontott higéniai termékek árát nem tudjuk visszatéríteni, ezt külön jelezzük a termék adatlapján. Ha a terméket használod kibontás után, akkor számíts arra, hogy nem a teljes vételárat kapod vissza, hiszen az a termék már újként jogilag nem értékesíthető. Ha ajándékba kaptál valamit, ami nem tetszik, de visszaküldeni se szeretnéd: Ajándékozd el valakinek aki szívesen használná a környezetedben. Ajánld fel rászorulóknak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szívesen fogad felajánlásokat. A jövőben kérj vásárlási utalványt, amit több mint 182 600 termékre tudsz felhasználni a oldalon. Hogyan kapom vissza a pénzem? Bankártyádra utaljuk vissza, ha azzal fizettél. Bankszámládra utaljuk, ha utánvéttel vagy utalással fizettél. Igyekszünk egy héten belül visszautalni neked, erről minden esetben értesítünk.
Mint aki a sínek közé esett... És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép, és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett... a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint aki a sínek közé esett: Mint aki a sínek közé esett vad panoráma, rémes élvezet sínek között és kerekek között, a bús idő robog fejem fölött, és a halál távolba mennydörög, egy percre megfogom, ami örök, lepkéket, álmot, rémest, édeset: Mint aki a sínek közé esett.
Ki volt az anyja, istenem, ki volt? A haj dús, még minden szála ép. A szája szép s harminckét foga büszke, drága ék. Sápadt fejéből csörgedez a vér - ki tudja, mér? - bámulja őt a vén Göncölszekér.
A nagyvárosban éltem, hol a börzék déltájt, mikor magasba hág a nap, üvöltenek, és mint megannyi torzkép, az ember-arcok görcsbe ránganak. Középkorban, fényén egy régi délnek, szólt a harang, letérdelt a paraszt, ők így imádkoznak, kik mostan élnek, csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt, ijedt számokkal istenről vitáznak, az új istenről, "adnak", egyre "vesznek", hódolnak az aranynak és a láznak, magasba szállnak és a mélybe vesznek. Kezük, mint azoké, kik vízbe buknak és a tengerben egymást fojtogatják, kéken sötétlik ere homlokuknak, nem ismeri itt a fiú az atyját. Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes, amelyre most a déli csönd alászáll, mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes, a pénz ura a császár és a császár. Kosztolányi Dezső: Öreganyó : hungarianliterature. Jaj, nem lehet azt soha kőre róni, mit szenvedünk, kik építjük ma nyúlánk, egekbe vágyó, óriási gúlánk, bár meg se látják e kor Fáraói. Én is szolgálok, mint a többi árva, a láznak és aranynak, kósza lélek, irgalmat esdek, a karom kitárva, s alázatos vagyok, mivelhogy élek. Harminckét éve járok hőbe-hóba, s az életemnek kedve már hunyóba, szeretnék el-kivándorolni innen, hogy még lehetne az életbe hinnem.
Mi szép vagy4 nincsen is hozzád hasonló! Nem tódítok, de hogyha hangod olyan, mint rajtad ez a toll, ó akkor a madarak között első a rangod. " A vízbe fúlt asszony Én sohsem tartok azzal, aki azt fújja. semmi, csak egy nő fúlt vízbe. Nem, nagy kár az, vallom én, és rászolgált e nem, hogy szánjuk, hisz' oly édes ővelük enyelegni. Az ereklyevivő szamár Egy csacsi ereklyét cipel s azt képzeli: neki hajt ki-ki térdet; ahogy neki szól zsolozsma és tömjén és dicséret... A gőg majd fölveti, e hit úgy tölti el.... Elöljáró is így jár némelyik: ha üresfejű, csak talárját tisztelik. A fösvény aki elvesztette kincsét Csak úgy miénk, amink van, ha élünk is vele. Nos, kérdem, aki oly szenvedély dőre rabja, hogy koldusul kuporgat, garast garasra rakva, tán többet ér el, mintha semmit sem gyűjtene? Budapest kosztolányi dezső ter.fr. Hisz lám, Diogenész, akár ez, ugyanoly dús; a fösvény meg akár Diagonész, oly koldus! Az öszvér, aki származásával henceg Prépost öszvére volt egy Öszvér valaha, s nemesi gőgje akkora, hogy valahányszor, csak tehette, anyját a Kancát emlegette..... Végül, vénségire, malomba robotolt, s eszébe ott jutott, hogy Szamár apja volt.
( Vikár Béla) A beteg oroszlán meg a róka "Ha nézem itt a homokon elmenni nem tudok e kúsza nyomokon, mind arra tart, hol az oroszlán odva, egy sem tér vissza bizakodva. Ez megrendíti szíveinket, mentsen fel Ő Felsége minket. Köszönjük kegyes írását nagyon, el is hisszük, hogy jóba fárad, de barlangjába csak bemenet vagyon, és nem látjuk, hol a kijárat. " ( Kosztolányi Dezső) A kocsi és a légy Majd jő egy légy és mint isten remeklett csodája zümmög a lovak körül, csípi is őket s végtelen örül, hogy megindítja a kocsit, a kocsis orrán, meg a rúdon szálldos itt.... Sok ember így sürög-forog szüntelen, kéretlenül mindenbe belecseppen, csak hátramozdít, míg a buzgót adja, s a többieket dolgozni se hagyja. A hegy, amely szült A hegy vajúdik s bőg, sikongat, hogy majd beléreped a fül. Kosztolányi Dezső: A nagyanyámhoz vittek el aludni : hungarianliterature. Várják. a hangokhoz mérten hátha szül várost, Párizsnál is nagyobbat. S aki a jajra odasietett, mind látja: szült a hegy, de csak egy - egeret. Grandville (11803-1847) illusztrációja. A holló meg a róka Holló úr ült a fatetőn, csőrébe sajt volt, jókora, s kit a jóiillat csalt oda, a róka szólt hízelkedőn: "Á, jónapot, te drága holló!
Egy asszonnyal, egy kétéves gyerekkel, mennék az országúton, vándorember. El innen, el-el, messze, édes álom, és élni kissé, nem ily eltiportan, két kedvesem elül egy kis szamáron, s én kampós bottal, lenn az úti porban.
Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől.