1950-ben egy 25 éve tartó fejlesztő munkát koronáztak meg az ún. Swareflex márka bejegyeztetésével, amely a már 10 éve az utakon használatos különféle formájú és színű fényvisszaverő prizmák márkaneve lett. Az '50-es évek ismét újdonságot hoztak, ezúttal egy új kristálygyártási technológiának köszönhetően. A kristályok felületét vákuumban való gőzölés útján hajszálvékony fémréteggel vonták be. A gyár alapítójának unokájának, Manfred Swarovskinak és Christian Diornak az együttműködése hozta létre az "Aurora Borealis" kristályt, amely a szivárvány minden színében játszott. Az erőfeszítést viharos siker koronázta és az "AB" kristály egy teljesen új divatirányzatot hozott létre az egész iparágban, a legkülönfélébb színekben játszó fém bevonatos kristályok egész sorát. A sikeren felbuzdulva fejlesztette ki a Swarovski a "Tűzlabdát" (Fireball) – amely a tűz különböző árnyalataiban ragyogó sokszögű, fazettázott kristály labda volt – és a "Hangulatkövet" (Moodstone) – amely viselőjének kedélyállapotától függően változtatta színét.
Itt van az ő francia partner vásárolt egy üres gyár és megnyitotta saját cég, amely részt vesz a vágott kövek, az úgynevezett A. Kosmann, DanielSwarovski & Co. Öt évvel később átnevezték a neve a termelés Swarovski. Mint jelképe Swarovski választotta a havasi gyopár virág. Artfully faceted és átlátszó kristály cégnagyon hasonlított a gyémántra. És mivel az alacsony ár vált széles körben népszerűvé a különböző szegmensek a lakosság. Idővel a Swarovski kristállyal rendelkező termékek megkezdték a megrendelést és a magas társadalom képviselői. Az ékszerek nem ismertek rossz ízt, de éppen ellenkezőleg, sok elit európai házban divatossá vált. A Swarovski egész életében részt vett a kövek kidolgozásában és tervezésében. Fiait is segítették. Együtt kidolgozták a kiváló minőségű és legtisztább kristály létrehozására szolgáló formulát. Ma a márkajelzéssel a márka egy hattyú. Ezt a döntést 1988-ban hozták. A cég termékei nem csak ékszerek, hanem festmények, kristályokkal díszített figurák és még sok más.
Az aÉkszerek szintetikusan gyártott cirkóniát használ, amelyet a gyémánt legjobb utánzatának tartanak. Olyan kövekről van szó, amelyek nagy nyomás hatására szénből lettek gyártva. A cirkónia a Földön a legrégebb óta ismert ásványok közé sorolandó, számos színben kapható, amelyek drágakövekre emlékeztetnek. A színeken kívül még a kinézetében, vagy olyan fizikális tulajdonságában is hasonlít a drágakövekre, mint pl. a 7, 5-ös keménysége. Nem szabad azonban összekevernünk az üveggel vagy a műanyaggal. Az aÉkszereknél Swarovski kristályokat is használunk. Mi tehát a különbség e között és a cirkónia között? Ahogy azt már említettük, a cirkónia a drágakő egy típusa, azaz egy ásvány, míg a Swarovski kristály egy bejegyzett védjeggyel ellátott márka, amely specifikusan csiszolt üveget gyárt. A kristályon találhatunk egy logót is, amelyet szabad szemmel nem, csak nagyítóval láthatunk - ez a Swarovski eredetiségének garanciája. Eredetileg ezek a kövek hegyi kristály formájában a természetben lelhetők fel, amely átlátszó, színtelen, nagyon tiszta és kemény.
A '60-as években ismét új vizekre evezett a Swarovski, mégpedig csillárokhoz való kristályelemek készítésébe fogott. A termékválasztékot "STRASS®, the original" márkanév alatt hozták forgalomba és világszerte a csillárkészítők kedvencévé vált, tisztasága, fénytörő képessége és minősége miatt. 1975-ben mutatta be a Swarovski gyár az ún. Hot-Fix technológiát, amely lehetővé tette a kristályok rögzítését a ruházaton, hő és nyomás alatt, vagyis gyakorlatilag vasalással. 1976-ban egy kristály egérke nyitott új korszakot a "gyár" életében. Az egérkét további gyönyörű kristályfigurák követték, amelyek világszerte közkedvelt ajándék- és gyűjteménytárgyak. 1977-ben indították útjára az első – gyűrűkből, karperecekből, nyakláncokból és fülbevalókból álló – ékszerkollekciót. A Swarovski ékszereket azóta is a magas minőség és a kreatív tervezés fémjelzi. 1989-ben egy limitált példányszámú sorozatot adtak ki avantgarde tárgyakból, vezető olasz építészek és tervezők közreműködésével. Az 1993-as esztendő ismét a ruhaipar számára hozott újat.
Az igazán elegáns, glamour hatás eléréséhez az egyik garantált eszköz egy pompás Swarovski tapéta elhelyezése a lakás, szoba megfelelő falán – ez nem csak dekoráció, de fókuszpont és látványelem is lesz egyben. Mi lehet jobb választás mint egy Swarovski kristályokkal finoman ragyogóvá varázsolt szép tapéta? Kis, ragyogó kristályok emelik ki a tapéta mintáját és adnak varázslatos fényjátékot a térben. A Swarovski tapéta kollekció változatos szín és minta variációkat kínál, minden enteriőrbe és minden ízlésnek találhatunk megfelelőt, akár kirobbanóan látványos, akár visszafogottan elegáns hatást keltenénk. Ajánlatunk: Ruffle Silk Jaspe a semlegesebb vagy a Versailles aranyban a feltűnő oldalon…. a teljes cikkhez kattintson a képre>> További lakberendezési ötleteket az otthona berendezéséhez és bővebb információt a Swarovski kristály tapéta kollekcióról a gyártó oldalán kaphat, link a képek után. A Swarovski tapéta kollekció további elemei ( nagyításhoz katt a képekre): Versailles: Feather Palace: Plume: Ruffle Silk Jaspe: link: Swarovski Lakberendezés, lakberendezési ötletek, modern házak, lakások, lakásfelszerelés - friss cikkek a főoldalunkon Előző / Következő cikk a témában Trend, stílus, design
2021 - Október - Szegénységben, gazdagságban – Egy szobalány vallomása | Torrent - Empire | Magyar BitTorrent Fórum Szegénységben, gazdagságban – Egy szobalány vallomása A Netflix tízrészes minisorozata, az Egy szobalány vallomása egy családon belüli erőszakból a létbizonytalanságba menekülő, fiatal kisgyerekes anyuka kálváriáját igyekszik szórakoztatóvá tenni. Sikerül? A kritika az első öt rész alapján készült. Egy szobalány vallomása kritika 7. Hollywood általában ódzkodik attól, hogy a szegénységgel foglalkozzon. Ha mégis vállalkozik rá, felhúzza egy könnyen emészthető kitörési narratívára, ami imponálhat az Oscart kiosztó Akadémiának, romanticizál, rosszabb esetben nyomorpornóval riogatja a nagyközönséget (legutóbb a Vidéki ballada az amerikai álomról elkövette az összes hibát, amit ilyenkor el lehet követni). Még függetlenfilmes körökben sem olyan gyakori, hogy nélkülöző főhősöket kövessenek, sorozatokban meg aztán végképp tabu, hogy epizódokon, évadokon keresztül ne dúsgazdag, vagy legalábbis jobb módú közegbe invitáljon hétről hétre.
Ő ugyanis először maga sem látja be, hogy azért, mert az ököl nem az ő arcát, hanem a falat érte, lelkileg legalább olyan komoly sérüléseket szenvedett, mintha tettlegességig fajult volna a bántalmazás. Az ilyen jellegű toxikus kapcsolatok egyes stációit is pontosan szemlélteti a sorozat: a nagy szerelmet követő rádöbbenést, a küzdelmet, a visszaesést, majd az újbóli rádöbbenést, hogy egy ilyen pokoli mókuskerékből bizony ki kell szállni. Egy szobalány vallomása kritika kamra. A probléma rémisztő jellegét az fokozza leginkább, hogy Alex távolról sem olyan, mint ahogy a prekoncepciók szerint elképzelünk egy bántalmazott nőt. Fiatal, csinos, értelmiségi, akinek komoly művészi ambíciói vannak, és mikor évekkel korábban későbbi bántalmazója sármosan rámosolygott egy bárban, igenis elhisszük neki, hogy mindent eldobva gyereket szült neki. A sorozat ezen a téren rendkívül fontos üzenetet hordoz: bárki kerülhet ilyen helyzetbe bőrszíntől, anyagi helyzettől, társadalmi rangtól függetlenül. Az Egy szobalány vallomása mintha útmutató is lenne a bántalmazott nők számára: Alex története jól illusztrálja nemcsak azt, hogy érzelmileg min mehet keresztül egy nő, hanem a bürokrácia végtelenül hosszadalmas, idegtépő és gyakran teljesen értelmetlen köreibe is kényelmetlen, de igaz betekintést nyújt.
Az apával (Nick Robinson) és a fásult társadalommal szembeni szélmalomharcban egyedül édesanyjára (Andie Macdowell) számíthat, aki azonban mentális betegségei miatt sokkal inkább teher, mint segítség. Idővel minden ajtó bezárul előtte, de Alex története egy újabb remek példája annak, mire képes egy anya, ha a gyermeke a tét. Az anyai szeretetet egyre gyakrabban alkalmazzák a cselekmény mozgatórugójaként, kevés karakter nyújtja ugyanis az események alakulásának olyan széles skáláját, mint az anyai szerepkör. Nem apu ökölbe szorult keze vagyok (Egy szobalány vallomása – kritika) - dunszt.sk | kultmag. Hiszen ugyanolyan hiteles okként szolgálhat a szenvedés végtelenített tűrésére ( A szolgálólány meséje, Easttowni rejtélyek), mint egy háború kirobbantásához ( Westworld, A farkas gyermekei). Az Egy szobalány vallomásai bizonyos szempontból mindkét célkitűzést teljesíti. A sorozatban az anyaság válik az élhetetlen élet érdemességének axiómájává, miközben egyfajta háborút is vív a főhős. De ezúttal nem grandiózus jelenetekben, nagyhatalmak vagy született gonoszok ellen folyik a harc, a Netflix ezúttal valóban szintet ugrott a finomítás és árnyalás terén.
Az egész alapkonfliktust jelentő viszonyuk részleteit az alkotók leheletfinom kidolgozottsággal adagolják. Ráadásul nem akarnak egy "figyelem, bántalmazó kapcsolat! " feliratú táblával a néző érzelmeit erőszakosan kiprovokálni, hanem ahogy az életben is, árnyalatokon, szituációkon keresztül teszik egyre világosabbá, hogy a főhős mivel került szembe. Eközben pedig Alex és Sean viszonyát legalább annyira meg lehet érteni, mint amennyire elutasítani. A sorozat ízlésesen egyensúlyoz a napfény által beragyogott visszatekintések és a drámai jelen között, az írók tudatosan figyeltek arra, hogy ne szuszakolják bele a néző arcába a tragédiát. Bántalmazók és bántalmazottak – Egy szobalány vallomása – kritika - f21.hu - A fiatalság százada. Így történhetett az is, hogy cseppet sem hozott zavarba a főhős táncra perdülése, sőt, sorozatban sosem éreztem még ennyire indokoltnak. Ugyanígy érződött az alkotók tudatos döntése abban is, hogy Alex kislányával akkor is kedves és gondoskodóan türelmes, amikor a legmélyebb mélypontról próbálja éppen kirágni magát. A tizedik rész végére már érlelődik a várható végkifejlet, ugyanakkor az, hogy minden részben következetesen elkísérjük a fiatal anyukát minden egyes lelakott házba, koszos wc-be, dohos padlásra, különös társsá avatja a takarítási és tisztulási folyamatban a nézőt.
Bár a produkció egy nagyon személyes, ráadásul valós történetet dolgoz fel, melyhez Stephanie Land Maid című memoárja szolgált alapul – miként már szó volt róla: Alex gyakorlatilag háborút vív. Az önszántukból egyedülállóvá váló anyák társadalmi megítélését követi a családja, cserben hagyják a barátai, és felőrli a bürokratikus rendszer, a társadalom viszonyulása, a legnagyobb csatát mégis önmagával vívja. Egy szobalány vallomása kritika rawat. A sorozat meglepő mélységben, ugyanakkor didaktikusságtól mentesen beszél a transzgenerációs traumákról. A főszereplő láthatóan időről időre ugyanazokba a csapdákba esik, amikbe édesanyja. Ő is erőszakos férfi mellett köt ki, aki elől – csakúgy, mint Paula vele – az éjszaka közepén menekülni kényszerül lányával. Ezeknek következményeként pedig Paulához hasonlóan Alexet is megkísérti a mélydepresszió. De nem csak ő, Sean is szülei mintáját követi: drogos anyja és apja, aki sosem volt mellette, pontosan olyan szülőt faragnak belőle, amilyenek ők maguk is: egy kudarcra ítélt függőt, aki képtelen felnőni a feladathoz, hogy jó apa lehessen.