Jelezze nekünk! Gyártó: Nikon Modell: AF-S 24-70mm f/2. 8G ED (JAA802DA) Tulajdonságok: Professzionális, nagy fényerejű, általános zoom objektív, amelynek SWM egysége gyors és halk automatikus élességállítást biztosít. Nikon AF-S 24-70 mm f/2.8 G ED - 220volt.hu. Ez a digitális fényképezőgépekkel való használatra tervezett objektív a fix gyújtótávolságú objektívekével felérő élességet garantál a kép teljes területén, Nano Crystal bevonata pedig a minimálisra csökkenti a szellemképek és tükröződések előfordulási lehetőségét.
Ezt a terméket egyik partnerünk sem forgalmazza. Kérjük, válasszon az alábbi termékek közül! További Nikon termékek: Nikon Fényképezőgép objektív Árfigyelő szolgáltatásunk értesíti, ha a termék a megjelölt összeg alá esik. Aktuális legalacsonyabb ár: 0 Ft Termékleírás Kompatibilis bajonettek Nikon bajonett Objektív típusa Standard objektív Fix objektív Nem Zoom objektív Igen Stabilizátor Nincs Kompatibilis képérzékelő-formátumok APS-C képérzékelő formátum Igen Full frame (35mm) képérzékelő formátum Igen 4/3 rendszer képérzékelő formátum Nem Középformátumú képérzékelő Nem CX képérzékelő formátum Nem További tulajdonságok Gyújtótávolság 24 - 70 mm Legszűkebb blende f/22 Legnagyobb blende f/2. Nikon AF-S 24-70mm f/2.8G ED (JAA802DA) fényképezőgép objektív vásárlás, olcsó Nikon AF-S 24-70mm f/2.8G ED (JAA802DA) fényképező objektív árak, akciók. 8 Szűrőméret 77 mm Objektív felépítése 15/11 lencsetag/csoport Lamellák száma 9 Maximális nagyítás 0. 27 x Legkisebb tárgytávolság 38 cm Látószög 84°–34°20' (61°–22°50' DX-formátumú fényképezőgép esetén) Napellenző Van Méretek Átmérő 83 mm Hosszúság 133 mm Tömeg 900 g Hibát talált a leírásban vagy az adatlapon?
Ezen felül pedig egy 14-30mm f/4 zoomra is került be szabadalom, amely a szokásos 16-35mm f/2, 8-nál nagyobb látószöget, de visszafogottabb fényerőt kínálhat majd. Hasonló objektíve egyébként már van a Canonnak az RF 14-35mm f/4 L IS USM személyében, de a Nikon is kínál hasonlót a Nikkor Z 14-30mm f/4 S képében, amelyet mi magunk is leteszteltünk és örömmel használtunk (kiegészítésképpen: a Nikon készített egy hasonló gyújtótávolság tartományú, de f/2, 8 fényerővel bíró zoomot is, bár ezt a Nikkor Z 14-24mm f/2, 8 S objektívet még nem sikerült megszereznünk tesztre). Nagyobb probléma inkább az, hogy a Sigma ezeket egyelőre csak Sony E és Leica L bajonettel tudnák kihozni, hiszen bár a Fujifilm X-re már elkezdtek megjelenni Sigma objektívek, sajnos a nagyobb érdeklődésre számot tartó Canon RF és Nikon Z bajonett még mindig hiányzik a Sigma repertoárjából. Izgalmas objektíveket fejleszt a Sigma? - Pixinfo.com. Apropó Fujifilm X, az APS-C szenzoros MILC-ekre is adtak be szabadalmakat, ezekhez igazán fényerős, f/1, 4-es fixeket fejlesztenek, méghozzá 20, 23, 28, illetve 33 mm-es gyújtótávolsággal.
Weboldalunk látogatásakor cégünk (220volt Magyarország Kft. ) olyan alkalmazásokat (cookie, süti) használ, amelyekkel az Ön részére megkönnyítjük és gyorsítjuk a vásárlási és kiválasztási folyamatokat, továbbá cégünk részére adatokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy hatékonyabban, magasabb színvonalon és az Ön igényének megfelelőbb szolgáltatásokat, hirdetéseket tudjunk közvetíteni. Ezen alkalmazások (cookie, süti) megváltoztathatóak Ön által.
Amikor 2008-ban az első tükör nélküli fényképezőgép megjelent, még senki sem vette komolyan, ma pedig ott tartunk, hogy a legnagyobb gyártók is már csak erre fejlesztenek. Az úttörőnek számító Panasonic és az akkori Olympus egy kicsit más utakon jártak mindig is, és ez a fókuszrendszer fejlesztésében is tetten érhető. Míg az Olympus viszonylag hamar, már 2012-ben elkezdte fejleszteni a tükörreflexeseknél is alkalmazott, fázis-különbség érzékelő AF rendszerét – amit persze ezúttal magán a képérzékelő szenzoron kell elképzelni -, amelyet a 2013-ban debütált OM-D E-M1 gépükben már alkalmaztak is, addig a Panasonic a mai napig kitart a kontraszt alapú élességállítási módszer mellett, amelyet kicsit megspékelve és kicsit marketingelve DFD, azaz Depth from Defocus névvel illetnek. Ez persze fejlettebb egy hagyományos kontraszt érzékelő AF-nél, hiszen képes hozzávetőlegesen megállapítani az első néhány fókuszmozgásból, hogy milyen mértékű fókuszletolásra lesz szükség, mégsem képes azt megállapítani azonnal, hogy helyes-e az aktuális fókusz, vagy szükséges lesz a finomhangolás.
Vagyis még mindig csak vizsgálják a lehetőségeket. Mindez csak azért fantasztikusan hihetetlen, mert ma már az okostelefonokban is olyan szenzorok vannak, amelyek tartalmaznak fázis-különbség érzékelő pixeleket is. Persze ott nem is a képminőség a lényeg, de ne felejtsük el, hogy a Canon, Nikon és Sony gépekben is mind fázis-különbség érzékelő pixelek vannak, sőt, az Olympus/OM System komolyabb modelljeinél már keresztszenzoros PDAF rendszer dolgozik. Mégsem tűnik úgy, hogy a fázis-különbség érzékelés miatt felosztott fotodiódák olyan rettentő nagy kompromisszumot igényelnének a képminőség terén. Valószínűleg inkább csak arról van szó, hogy a Panasonic két tűz között van: egyrészt a felhasználók joggal követelik végre a PDAF fókuszrendszert, másrészt viszont a Panasonic jelenlegi szenzorbeszállítója, az Omnivision talán hallani se akar arról, hogy ők ilyet fejlesszenek, a szerződések pedig talán kötik a japán gyártót ehhez a beszállítóhoz. Kemény dolgok ezek sajnos, aztán hogy mennyire éri meg ezt tovább halogatni, arra a piac adja meg a választ.
A Canon és a Nikon full-frame szenzoros tükör nélküli fényképezőgépeikhez jelenleg nem kapható natív bajonettes halszem objektív, viszont igen nagy gyújtótávolságú telék már igen. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy továbbra is a komoly teleobjektívek fejlesztése zajlik, így pletykák szerint a Canon kettő, a Nikon pedig egy szupertele objektívet jelent majd be hamarosan. A Canontól az RF 800mm f/5, 6 L IS USM és az RF 1200mm f/8 L IS USM várható, míg a Nikon valószínűleg a Nikkor Z 800mm f/6, 3 objektívet mutatja majd be. Hogy miért fontosabbak ezek a teleobjektívek, mint egy jó halszem? Nyilvánvaló: ebből többet tudnak majd eladni, mint a viszonylag kevesek által kedvelt halszem objektívből.
Perfekt formaterv Tehát az új Opel Insignia Sports Tourer 2. 0 CDTI gyönyörűre sikerült, minden túlzás nélkül. Az orr jellegzetességét a hangsúlyos, mosoly-sziluettet formáló hűtőmaszkforma adja, stílusos fényszóróburákkal, kellemes rajzolatokkal. Az egész sportos hatást kelt, közben jó egyensúlyban van jelen az elegancia; a tálalás máris meggyőzi a tekinteteket. Oldalról ltászik igazán az Opel Insignia Sports Tourer 2. 0 CDTI valódi arculata, valamint a pár milliméter híján beirányzott 5 méteres hossz is. Egyértelmű, hogy a csomagtér térfogatnöveléséhez hosszirányban kellett toldani, így sikerült is elérni az 560 literes kapacitást. A rakfelület tehát inkább hosszabb, mintsem mélyebb, ami a pakolásnál okozhat némi plusz fejtörést alacsonyabb testalkattal bíró sofőrök, utasok számára – a feltérdelés sem akadály, hiszen az autó építése kimondottan alacsony, ahogyan arra már utaltunkis feljebb. Az Opel Insignia Sports Tourer 2. 0 CDTI magassága kereken 1. 5 méter, ebből jól tükröződik a lapos, dinamikus jelleg – ez az, ami az autót kimondottan különlegessé teszi.
Mi más lehetne a legjellegzetesebb része, mint a hátulja Talán a leginkább jellegzetes részletegyüttes az Opel Insignia Sports Tourer 2. 0 CDTI esetében a far kiképzése: a tetőívet folytonosan követő krómcsík egészen belenyúlik a C oszlopba, és a zárófényekig tart, ezáltal kiemelve az autó 1. 8 méteres szélességét, valamint sportkombi jellegét és előtérbe helyezi. A lámpatestek hasonló dizájnvilágot kaptak, mint a jelenlegi Opel portfülió többi tagja, ez nem meglepő, hiszen az egységesség a célkitűzés, mint tudjuk. A nyitott csomagtérajtóval történő parokolást segítő segédfények eltűntek két oldalról, ennek nem éreztük gyakorlati hiányát – mondjuk nem is kerültünk ilyen szituációba. Átlátható, könnyedén megszokható belteret kapott az Opel Insignia Sports Tourer 2. 0 CDTI, Innovation felszereltségének megfelelően prémiumjellegű kialakítással és anyaghasználattal találkoztunk. Lágy tapintású felületek, puha borítások, közepesen kemény műanyagok teszik ki az enteriőrt, mindemellett a bőrkérpit minősége és komfortérzete is remek.
Balra az eredeti arcú használt Insignia, jobbra a frissített verzióból a héten szerepelt tesztautó. Megjelenésben nincs sok különbség, de azért vezetve érezhető, hogy folyt munka az Opelnél az elmúlt években Nemrégiben járt nálunk egy igencsak jól felszerelt, frissítés utáni, s a létező legtakarékosabb motorral szerelt Opel Insignia Sports Tourer, s adta az alkalmat, hogy megnézzük, milyen egy Insignia használtan. Mellétettünk hát egy teljesítményében közeli, 140 helyett még 130 lóerős, még stop-start nélküli, de szintén Sports Tourer kombit. Igaz, messze nem annyira rogyásig extrázott verzióban, s még nem a mesés, 3, 9 literes vegyes fogyasztási értékkel, hanem ahhoz képest jelentős, 5, 1 literes katalógusadattal. A képen több mint 15 millió forintnyi Insignia látható, az új bő 12, s a használt is több mint 3 millió forintot ér. Tény, hogy előbbi felszereltségével is sokkal többet tud Ezen példány előéletéről tudni érdemes, hogy nem magyarországi autó, a vásárló egyik legjobb barátjának számító kereskedő teljesen hihető története szerint egy bécsi vámhivatalnok autója volt, szinte csak hétvégente használta, ezért három év alatt mindössze 45 ezer kilométert tett bele.
Mindenféle fáradtságérzet nélkül természetesen, ami ugyanígy jelen volt 5 óra elteltével is, amikor már Németország területén autóztunk. Korábban is több ízben vezettünk Insignia-t Németországig, és vissza, ott sem volt különösebb kivetnivalót a kényelmet tekintve. Viszont az új Opel Insignia Sports Tourer 2. 0 CDTI tökéletesen újraértelmezi az elődmodell megközelítéseit, ugyanis a teljes útidőtartam végére is nagyjából olyan fitten szállítunk ki az autóból, mintha csak 2 órát vezettünk volna – úgy gondoljuk, ez az egyik legnagyobb, gyakorlatban is jól értelmezhető erénye az autónak. 220 alatt Menettulajdonságok kapcsán sincs ok panaszra: tesztautónkban egy soros elrendezésű, 4 hengeres gázolajos erőforrás dolgozott szorgalmasan, 170 lóerős teljesítménnyel (3500-as percenkélnti fordulatszámtól). A masszív, 400 Newtonméteres nyomatékcsúcs már 1750-től gyakorlatban is rendelkezésre áll(t), ezt alapvetően az intenzívebb gyorsításoknál sikerült érzékelnünk. Mivel Németország autópályáinak egyes pontjain nincs sebességkorlátozás, ezért próbára is tettük az Opel Insignia Sports Tourer 2.
Ez a rendszer semlegesíti a nitrogén-oxidokat: a részecskeszűrőből kilépő kipufogógázba, még az SCR katalizátor elérése előtt, kis mennyiségű AdBlue folyadékot – karbamid vizes oldatát – fecskendeznek. A keletkező ammóniát (NH3) a katalizátor nyeli el, végső soron ártalmatlan nitrogén és víz keletkezik. A karbidos adalékból 0, 07 litert fogyaszt 100 kilométerenként az Insignia. A sors úgy hozta, hogy pont nálam, útban Székelyföld irányába írta ki, hogy 1600 kilométerre elegendő a folyadék. Ha elfogy, az autót nem lehet elindítani. Szerencsére találtam olyan üzemanyagtöltő-állomást, ahol kimérve, azaz nem előrecsomagolt tartályban lehet AdBlue-t vásárolni, így sikerült megtankolnom az előírt minimális öt litert. 199 forint volt literje. Tízezer kilométerenként 1400 forintos többletköltséggel kell számolnunk. A 400 newtonméteres nyomatékcsúcs alacsony fordulaton, már 1750-as percenkénti fordulatnál jelentkezik és 2500-as fordulatig ki is tart. Az autó üres tömege is 1, 7 tonna, a jól felszerelt tesztautónk ennél jóval nehezebb volt.