Kezdőlap / Megjelenési rendszeresség / Hetente / Nagykőrös Önkormányzati Hírek Lap neve: Nagykőrös Önkormányzati Hírek Jellege: Önkormányzati Méret: A/4 Szín: 4+4 szín Papírminőség: 90 g. műnyomó Oldalszám: 16 Példányszám: Megjelenési időszak: Havi Megjelenési terület(ek): Nagykőrös Célközönség / Olvasótábor: Helyi lakosok Terjesztés módja: Magyar Posta Ára: Ingyenes Hirdetés: Leírás További információk Kiadó neve: Nagykőrös Város Önkormányzata Kiadó vezetője: Papp Tibor ügyvezető Kiadó címe: 2750 Nagykőrös, Szabadság tér 5. Telefon: 06-53-550- 300 E-mail cím: Szerkesztő: Szapora István A lap online elérése: Egyéb információk: Lapzárta: hétfő 12 óra. Megjelenés ideje: Hírnök Média Frissítve: 2019. 11. 20. GY. L. 454 Hely Kapcsolódó termékek
Amit szabad a miniszterelnöknek, szabad az önkormányzati lapnak is. Most Volner János az utalgatások célpontja. Miután Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben utalgat Vona Gábor szexuális vonzalmaira, a Nagykőrösi Önkormányzati Hírek is vette a bátorságot arra, hogy ezen a vonalon támadja a Jobbikot. A nagykőrösi önkormányzat sajtósa megerősítette, a szóban forgó termék az önkormányzat lapja, amely magát a Facebook oldalán úgy reklámozza, ez a város leghitelesebb közszolgálati sajtóterméke. Ehhez képest "Hőhullám! A Jobbik a melegek szavazataira hajt... " címmel közöltek egy írást, a cikk egy részét kitették a Facebook oldalukra is. Egy összemontírozott képpel "adják el a cikket", a háttérben Volner János Jobbik-frakcióvezetővel, és egy homoszexuális kapcsolatról szóló film címével. Egy ízléstelen megjegyzést is tesznek a cikkben: "Ábrahám barátjának nevezte Volnert, nem mondta, milyen értelemben. " A homoszexuálisok szavazatának kérdése egyébként a Jobbikot láthatóan zavarba hozza.
Vissza a főoldalra Köszöntjük Önt önkormányzatunk hivatalos alportálján, ahol az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi XCII.
Nő az ablakban. Forrás: Netflix Az utóbbi alalműfajba tartozó két leghíresebb regény A lány a vonaton és a Nő az ablakban, amelyek közül az első, Paula Hawkins alkotása az, amely finomabban használja a saját gondjai elől álmodozásszerű "kukkolás"-ba menekülő főhősnő kulturális mémjét. Az egyébként férfi szerző (A. J. Finn) által írt Nő az ablakban eleve feltűnőbben építkezik sablonokból (a Holtodiglan -hagyomány és a Hátsó ablak -alaphelyzet mellett erősen támaszkodik a Tökéletes másolat című Sigourney Weaver-thrillerre is), megmenti viszont az az erő, ahogy a főhősnő belső világát és múltbeli súlyos traumáját ábrázolja. Ahogy arról a filmváltozatról szóló kritikánkban mi is írtunk, ezt a meglehetősen hangsúlyos szálat az amúgy tehetséges alkotók (Joe Wright rendező és Tracy Letts forgatókönyvíró) viszont teljesen kigyomlálták, így a Nő az ablakban adaptációja a tucatthrillerek színvonalát súroló középszerbe süllyedt (sőt, sok szempontból inkább az alá). A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban készítői pedig a könnyű prédára mentek, és annak ellenére, hogy mára milyen gazdaggá vált a szóban forgó alműfaj, kizárólag a sokkal szűkebb alalműfajt, azon belül is jórészt egyedül a(z egyébként végül szintén a Netflixen landoló) Nő az ablakban t parodizálták.
A Nő az ablakban alaptörténete első pillantásra egyértelműen Hitchcock 1954-es klasszikusa, a Hátsó ablak és a Tate Taylor rendezte A lány a vonaton szerelemgyereke. Utóbbival leginkább a két főhős karaktere között látunk párhuzamot, ugyanis mindketten családi traumáik hatására váltak alkoholistává, majd egy bűntény szemtanúi lesznek, ám egyikünknek sem hisznek, beszámíthatatlan állapotukra hivatkozva. A Hátsó ablak kal való párhuzam abból fakad, hogy egyik főszereplő sem képes elhagynia saját házát – jóllehet Jeff nem mentális, hanem fizikai okok miatt, ő ugyanis a lábgipsze miatt kényszerül a bezártságra –, így mindketten csak az ablakból kémkedve, leszűkített keretek közt tudják folytatni a nyomozásukat és a bizonyítékgyűjtést. Ami azonban a történet és a karakterek síkján megmutatkozó párhuzamokon túl még érdekesebbé teszi a Nő az ablakban t, hogy vizualitásában is roppant kreatív – és amelyben szintén visszaköszön egy kis Hitchcock. Pontosabban egy konkrét filmje, a Szédülés, amelynek James Stewart alakította főszereplője egyébként szintén egy életét és munkáját megnehezítőt fóbiában, csak éppen nem agora –, hanem akrofóbiában, azaz magasságtól való félelemben szenved, és egy ebből a problémájából adódó traumát nem képes évek óta kiheverni.
Eleinte azt hittem, a Nő a házban szemben egy rossz koppintás, de hirtelen, pár rész után külön életet kezdett élni. A sok klisé, az abszurd helyzetek furcsa elegyéből egyszer csak olyan irányt vett a történet, amikor azt hiszed, okosabb vagy az íróknál, és már az évad közepén rájöttél, hogy ki a gyilkos. Majd egy váratlan húzással meglepnek, és jó értelemben a zsáner kiváló paródiája lesz. Nem rágja a szádba a kifigurázást, a részletekben rejlik a kisördög. Kezdve azzal, hogy Anna folyamatosan olyan ötletes című könyveket olvas, amelyek a Nő az ablakban vagy A lány a vonaton "kreatív" névválasztását tükrözik, egészen addig, hogy a fordulatok kezdeti egyszerűségükből vad, 180 fokos csavarokká változnak, amikor már csak sodródsz az őrülettel, és remekül szórakozol rajta.
A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban csaknem olyan kiábrándító, mint a jelenség, amit parodizál. Kritika a Netflix hosszú című sorozatáról. Nem túl meglepő módon a Hugh Davidson – Larry Dorf – Rachel Ramras-triónak is feltűnt az, amiről mi is sokszor írtunk már itt a hasábjain. Miszerint a Holtodiglan farvizén új alműfaj alakult ki a női lélektani thriller vonalán: ezeknek az egytől egyig valamely sikerregény adaptációjaként készülő alkotásoknak az a további közös vonásuk, hogy egyszerre ásnak a női psziché mélyére és tárnak fel – a legtöbbször egy-egy traumával párhuzamosan – valamilyen párkapcsolati problémát, miközben nem kevés primer izgalommal is szolgálnak.
"Pánikbetegként azt mondanám, az agorafóbia nem is dúlta fel annyira az életemet - inkább csak ez lett az életem. " Egy hatalmas ház, egy benne bolyongó pánikbeteg pszichiáter, szomszédok. Anna Fox élete dióhéjban. Anna tíz hónapja ki sem mozdul az egykor gyönyörű családi otthonból. Három emberrel érintkezik időözönként, a saját pszichiáterével, a gyógytornászával és az alagsorban élő albérlőjével - utóbbi abban segít a pánikbeteg, depressziós és szerintem alkoholista nőnek, hogy a hétköznapi problémákat megoldja helyette. Annának van családja de valamiért nem lehet velük-ez az ok, és az amiért a nő saját lakásának fogja lett lassan bontakozik ki a lapokon. Anna Nikon márkájú fényképezőgépével napi szinten nyomon követi szomszédai életét. Az internet és a kíváncsisága együttes erejével térképezi fel a körülötte élőket, akik helyette is élnek, munkába járnak, vagy éppen babakocsit tolnak. Veszekedések, idilli vacsorák szemtanúja lesz. Az iszom-filmet nézek- leskelődöm - csetelek körforgást egy a szomszédban zajló, krimibe illő cselekmény szakítja meg.
Hát nagyjából ez lesz az eredmény, amikor nem alkotói invencióból, ihletből vagy frappáns ötletből, hanem kizárólag gazdasági szempontok alapján készítenek szellemi terméket. Nagy kár érte, mert a jelenség valóban fontos, és tényleg vannak szarvashibái. Talán készül majd belőle egyszer egy valóban értő és vicces paródia is – de az valószínűleg nem a Netflixen.