Elfogyott Klikk a galériához Leírás Vélemények Szállítási információk NEM TUDUNK VÁLASZTOTT SZÍNT GARANTÁLNI! GYÓGYTEÁS BÖGRE SZÜRÖVEL MÁZAS Többféle színben kapható, Fedeles, szűrőbetétes óriás gyógyteás bögre, amely káros anyagot nem tartalmaz. Bögrék - My Gift Tea. A szűrőbetétet tegyük rá a bögre nyílására, tegyük bele a teafüvet a szűrőbetétbe, majd öntsük rá a forró vizet. A bögre fedelét tegyük rá, hagyjuk állni, a teafű minden hatóanyaga így jobban kiázik. Gyártó: Pintér Zsolt Szállítási idő: 2-5 munkanap külső raktárról Termék kód: 5999523610016 B12242 Elérhetőség: 2. 691 Ft Nettó ár: 2. 119 Ft Címkék: Gyógyteás bögre szűrővel mázas p-2 1db, Kellékek és alapanyagok
Gyógyteás bögre szűrővel mázas többféle színű A vásárlás után járó pontok: 28 Ft Plusz szolgáltatás: Nem kérek plusz szolgáltatást DÍSZCSOMAGOLÁS fűrostokból készült, famentes környezetbarát csomagolópapírba +450 Ft Kiegészítő termékek Ajándék Adatok Vélemények Kategória Teázás kiegészítők
Figyelmeztetés! Az étrendkiegészítőknek nem tulajdonítható betegséget megelőző- vagy gyógyítóhatás. Az étrendkiegészítők kedvezően hathatnak az egészségi állapotra, esetleg csökkenthetik valamely betegség kockázati tényezőjét, illetve segíthetik a gyerekek egészségét valamint fejlődését. Gyógyteás bögre szűrővel mázas többféle színű p-2 1 db - Webáruház - bijo.hu. Ezt csak akkor lehet étrendkiegészítő csomagolásán feltüntetni, ha tudományos bizonyítékkal alátámasztható. Vonatkozhat ez a konkrét termékre vagy annak bármely összetevőjére. Forrás:
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, (oroszul: Сергей Александрович Есенин; 1895. október 3. [szeptember 21. ] – 1925. december 28. Fordítás 'Szergej Alekszandrovics Jeszenyin' – Szótár angol-Magyar | Glosbe. ) orosz lírai költő. A rövid életű orosz irodalmi irányzat, az imazsinizmus képviselői (Anatolij Mariengof, Vagyim Sersenyevics, Rjurik Ivnyev) közé tartozott, de korai költészete az impresszionizmushoz is közel áll, a benyomásokon alapuló gazdag szín és képvilága miatt.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, 1895. október 3. – 1925. december 28., orosz lírai költő Szép jó reggelt! Elaludt már a sok arany csillag, megrebbent a tág víz tündér tükre, a folyóra hajnal fénye villant s pírt dobott a fényháló-egünkre. A nyírfák is mosollyal ébredtek, szétzilálták selyem hajfonatjuk, zöld szín fülbevalóik zizegtek, s harmatból volt ezüst ruha rajtuk. Lombos csalán kerítésre kúszva ékes gyöngyöket nyakára felvett, s pajkosan-bohón fülembe súgta: "Szép jó reggelt! " Te dalold el Te dalold el a dalt, ami hajdan zokogott az anyánk ajkán. Kisegíthet a búból e dallam, s veled dúdolni bírom talán. Szergej Jeszenyin - lysa.qwqw.hu. Hiszen ismerem, nékem is drága, vele nyugtalanítsd szívemet. A te hangod az elhagyott házba, mint egy álomba visszavezet. No dalolj, s én a pillám lehunyva megint érzem a múltak ízét, s megigézve majd fölmerül újra a homályból a hű anyakép. Nekem vigasz e dal, ha te mondod, s tudom, nem csupán én szeretek pici kertkaput s berkenyelombot, ha az pírral a földre pereg. No dalolj, legyen újra világos feledékenyen árva fejem, hiszen jó, ha anyámra s az álmos szemű tyúkokra emlékezem.
Én a sírig imádom a nyírfa patyolat-derekát s haját, ha a hajnali harmatot sírva a ködökbe csavarja magát. Ma a szívemnek szűnik a kínja, ma a bor meg e dal ad erőt - te vagy nékem az otthoni nyírfa, aki bókol az ablak előtt. /Ford. : Nagy László/ Vádlón ne kutass a szívemben Vádlón ne kutass a szívemben, megvetlek örökre, ma lásd, de imádom a fényt a szemedben s a ravasz hitetést, a csalást. Holtként kiterülve lefekszel, s kérdőn hajolok föléd: a róka halált így színlel s ragadoz hollócsemetét. De ki bánja? Ölelj: sose félek. Hamis úgyis e vad lobogás. Lelkem viharedzett lélek, sokat érte goromba csalás. Nem téged imádlak, drága, csak árny vagy, echo-zene: arcodban a más arc álma, akinek csoda-kék a szeme. Az a másik tán sose jámbor, s látszatra - ki tudja? - hideg, de a léptei fénysugarától lelkem zuhatagja remeg. Sergei alekszandrovics jeszenyin. Ilyet árnyba, tudom, sose vonhatsz, s elmégy, ha akarsz, ha nem. Te még befelé sem mondasz hazugságot szelíden. Megvetlek téged örökre, de végül is ezt rebegem: ha a menny s a pokol nem lenne, kitalálnánk, hogy legyen.
Még 1923-ban ismét megházasodott, de ez a frigy sem tartott sokáig. Felesége, Nagyezsda Volpin egyedül szülte meg Alekszandrt, akit a költő soha nem is látott. A matematikus Alekszandr Jeszenyin-Volpin később neves szovjet ellenzéki lett, emiatt el is kellett hagynia az országot, Amerikába emigrált. 1924-től Jeszenyin testi-lelki állapota rohamosan romlott, az alkohol mellett rászokott a kokainra, többször gyógykezelés alatt állt, költészete elkomorult. Rövid enyhülést jelentett a Tolsztoj unokájával, Szofja Andrejevna Tolsztajával kötött házassága, de igazi megoldást ez sem hozott. Utolsó versében, A fekete ember ben kíméletlen ítéletet mondott önmagáról, élete kudarcáról. 1925. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin – Wikidézet. december 27-én (vagy 28-án) rövid kórházi kezelés után a leningrádi Angleterre szállóban felakasztotta magát a fűtéscsőre, búcsúsorait saját vérével írta meg.
1920 és 1921 között Pugacsov címmel költői drámát írt, melyben hosszan dicsőítette a parasztfelkelés vezérét. 1921-ben egy társaságban találkozott össze a Moszkvában tartózkodó Isadora Duncan amerikai táncosnővel, s egy pillanat alatt egymásba szerettek. 1922 májusában összeházasodtak, ezt követően Jeszenyin elkísérte kedvesét európai és amerikai turnéira is. Isadorát vonzotta a költő kettős jelleme, amit Duncan így hívott: "angyal és ördög". A szerelmi szenvedély hamarosan pusztítóvá vált, az amúgy gyengéd hangú és törékeny költő jó párszor alaposan megverte Duncant, részeg indulatában számos hotelszobát is összetört, a sajtó a művészpár botrányaitól volt hangos. Házasságuk nem tartott sokáig, Jeszenyin depresszív hajlama és Duncan hisztériukssága nem fért meg egymás mellett. Utolsó nyilvános összeveszésük után Jeszenyin összepakolt, és 1923 májusában visszatért Amerikából Moszkvába. Nem sokkal később újranősült, de néhány hónap múlva el is vált. Ebben az időszakban tudatosan cinikus és hivalkodó kocsmaverseket írt, amelyek A csavargó vallomása és a Kocsmás Moszkva című kötetekben jelentek meg.
De hiszen, hogy kenyeretek ízes legyen: nálunk a földet... hm... trágyával sózzák... Új éveink hoztak olyan csodát, hogy azt elmondani a nyelv dadog. Ledöntötték a cárok trónusát bilincs-zúzó erős munkáskarok. Idegen földeken már untam a csavargást. Szülőfalu!... S elindult fáradt lábam... Itt várt a tó fölött a nyír, a zöldhajú, fehérke rokolyában. Hej, ez a nyír! A pőre törzse, melle! A lányoké, az sem ilyen fehér! A fénybefúlt mezőkről útrakelve porzik felém egy sor rozsos-szekér. Az úton emberek. Már nem ismernek engem. Fiatal parasztasszony jön szembe, rám se néz... Valami áram borzongatja testem, különös reszketés. Ő volna?... Lépdel, lesüti szemét. Nem szólitom meg. Hadd menjen szegény... Nélkülem is lehet elég keserve: Ott látom nyűgös életét az ajka szögletén. Estefelé sapkám jó mélyre rántom: ne lássa senki meg szemem fagyott tavát. Úgy ballagok a letarolt határban, hallgatom, csengve hogy szalad az ér tovább. Tudom, tudom... Már búcsut int az ifjúság nekem. Ideje már derék munkába fognom, hogy féktelen, szilajszavú dalom tömör zengéssé komolyodjon.