Montenegró – Hová Utazhatok? — A Jövő Iskolája

Sunday, 14-Jul-24 21:57:17 UTC

Forrás:

  1. Jövő iskolája veresegyház
  2. A jvő iskola

Rugalmasan alakította a tengerparti programot az időjárás előrejelzés függvényében. Aki nem kívánt minden túrán részt venni, annak is javasolt alternatív programot, illetve a tengerparti pihenőnapra is több lehetőséget ajánlott. Szívesen utaznék vele máskor is. Összességében nagyon jól éreztem magam, csodálatos helyeken jártunk, azt kaptam, amire jelentkeztem. Élményekkel gazdagodva tértem haza. A túrával töltött időt és a Durmitort értékelem leginkább, de nagyon tetszett Budva óvárosa, Kotor és Perast, valamint a Grlja-patak. Ami felejthető, az a kemping fürdőszobájának állapota, de emiatt a túrák és látottak semmit nem veszítenek értékükből. Konzuli szolgálat montenegró. " Zsuzsanna

– Megnyílt a közúti határ 2020. június 1-től magyar állampolgárok karanténkötelezettség nélkül beutazhatnak közúton Montenegróba. A polgári repülőgépek fogadásának technikai feltételei jelenleg kidolgozás alatt vannak! Május 26. – Nyitás június 1-jén Június 1-től megnyitja határait Montenegró a koronavírussal csekély mértékben fertőzött országok, köztük Magyarország polgárai előtt, a szomszédos országok állampolgárai viszont így egyelőre nem mehetnek nyaralni az Adria-parti kis országba. Május 25. – június elején várható nyitás Montenegró miniszterelnöke hivatalosan is bejelentette, hogy az országban nincs többé jelen a koronavírus. A kormány rendkívüli szigorral lépett fel a járvány ellen, ennek köszönhetően pedig már 20 napja nem jelentettek új esetet a hatóságok. A miniszterelnök azt is bejelentette, hogy június első napjaiban megnyitja a határait azon országok állampolgárai előtt, ahol 100 ezer lakosra kevesebb mint 25 eset jut. A számítás módját nem ismerjük, de 9 ország között Magyarországot név szerint is említette.

Naná, hogy utaznék vele, nem kérdés! " Anita "Összességében fantasztikusan jól éreztem magam! Változatosak és érdekesek voltak a túraútvonalak. Pont azt értékeltem, hogy a tömegtől távol túráztunk, kevés emberrel találkoztunk az út során és gyönyörű helyeken jártunk. Eleinte kicsit megerőltető volt az iram és a táv is, viszont idővel fizikailag erőssé váltam és így jól bírtam az utat. Szerintem tartsátok meg ezeket az útvonalakat, hacsak Attila nem unja még őket:), mert az emberek fizikai állóképességeivel van általában baj és ezért nem bírják a tempót tartani. De mindenki azért fizet be egy ilyen útra, hogy egy igazán jót túrázzon és hogy felejthetetlen élményben legyen része. :) Nem tudok kiemelni az útból sem legnagyobb, sem leggyengébb élményt. Én minden helyen megtaláltam a "csúcspontot" és örömmel csodáltam meg a legapróbb virágot is. Mindenképpen ajánlom ezt az utat a barátaimnak, ismerőseimnek, amit már meg is tettem. :)" Adrienn "Remek út volt - így másodszorra is - nagyon tetszett, jól éreztem magam, sok szép helyen jártunk és rengeteg érdekes információt hallottunk Attilától.

Fantasztikus volt, nagyon jól éreztem magam, szívesen elmennék ebbe a gyönyörű országba még egyszer, hogy még több dolgot megismerhessek. Mindenkinek fogom javasolni ezt az utat, mert csodálatos, nekik is meg kell ismerniük ezt az országot, meg a balkáni feelinget, mert teljesen más, mint ami itthon van. Hálával tartozom, köszönöm az eupolisz csapatának, a túravezetőknek ezt a csodálatos utat! Gyöngyvér "A várakozásaimat felülmúlta ez az utazás! A program leírásából lehetett látni, hogy nagyon jó lesz, de hogy ennyire gyönyörű, változatos a táj, azt nem gondoltam. Montenegró belopta magát a szívembe! A túrázás tökéletes volt, a látvány pazar, a szintkülönbség kihívás volt, de teljesíthető. Nehéz megnevezni a legnagyobb élményt, de talán az egyik a Planinica csúcs lenne, a másik a Kotori öböl. Attila türelmén még most is csodálkozom. Problémamegoldó képessége csak Misuéval vetekedhetne. Az információ, amit megosztott velünk, több volt, mint alapinformáció, öröm volt hallgatni azt a sok-sok érdekes dolgot.

Azt álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat éves, hanem sok év telik-múlik és tudod, és sok zavaros és zagyva dolog jön, egészen másképpen, mint ahogy én most elképzelem. Tudod, álmomban leérettségiztem, képzeld (na és örülsz, hogy csak álom volt, te hülyőke, bár már túl volnánk rajta! ) -, szóval leérettségiztem, és kiléptem az élet iskolájába, amiről Lenkei tanár úr szokott beszélni. Bizony, nem is tudom, hányadik osztályába jártam az élet iskolájának, de nagyon sok osztály volt és úgy volt (pszt! A jövő iskolája fogalmazás. ne ordíts úgy! idenéz és kihívhat, amilyen pikkje van rám! ), szóval úgy volt, hogy már huszonhét éves vagyok, és ülök egy kávéházban, és nem jól éreztem magam, képzeld, pedig mostanában hogy szerettem volna huszonhét éves lenni. Szóval a kávéházban ültem, és úgy volt, hogy tényleg egy író lettem, ami lenni akartam, és már sok könyvem megjelent, és ismertem személyesen Bródy Sándort, és elfogulatlanul beszélgettem Molnár Ferenccel, és autogramot kértek tőlem, és képzeld, mégse éreztem jól magam, nem furcsa?

Jövő Iskolája Veresegyház

Ez mind tök jó, és ha kész és szimulálnak vele dolgokat mi lesz? Jövő iskolája veresegyház. Lesz egy konferencia ahol bejelentik, hogy csökkenteni kell az ökológiai lábnyomát mindenkinek, majd kitűznek egy kellően távoli, de érezhetően közelinek tűnő határidőt, hogy OTT ÉS ADDIG, majd nem lesz semmi. Hasznos meg minden, és fuck yeah science! de ameddig a döntés idomított majmok, okleveles faszok és pénzéhes üledékek kezében van, addig akár 4DX-ben streamelhetnének minden kijelzőn egyszerre tűéles szimulációt valós renderrel a haldokló emberekről dögszaggal vegyítve, akkor se változik semmi ameddig ők nem változtatnak. Itt most aktuálisan nem az Nvidiára gondolva, hanem a legutóbbi szipi-szupi klíma beszélgetősdire.

A Jvő Iskola

Az oktatás először a falusi általános iskolákban és a kisvárosi középfokú oktatási intézményekben fog szétesni.

De most itthon vagyok megint, a jó, igazi valóságban, az én valóságos életemben, amiből nem volt jó kimenni - oh, itthon vagyok, én vagyok az, Karinthy Frigyes a hatodik béből, hát persze, mi csoda ostoba álom volt az. Egyszerre minden szag ismerős: remegve nyúlok be a padba és kihúzok egy füzetet. Egy pillanatig káprázik a szemem, de aztán világosan elolvasom: az én nevem, hatodik bé, magyar dolgozatok. Büchner, édes Büchnerkém, hogy vagy, te drága, vörös ember. Büchner kissé csodálkozva néz rám, nem érti, minek örülök úgy, hogy értené! Pszt, mondja, meglök, és mérgesen néz rám oldalt. Persze, én itt lármázok, mikor odakint felelnek - ki felel? ahá, a Steinmann, a Bódog! - és aztán! Neki lesz baja belőle! De édes Büchnerkém, nem érted, alig tudok uralkodni az örömömön. Büchner nem érti, hogy lehet valaki ilyen marha, aszongya, minek röhögsz úgy, tudod, hogy pikkje van rám, azt hiszi, én bolondozok és azon röhögsz. Különben pedig miért nem férsz a bőrödbe? A szakképzés a jövő! : FostTalicska. Pszt, lassan beszélj. Hát idehallgass, édes Büchnerkém, milyen marhaságot álmodtam - és most boldog vagyok, hogy csak álmodtam.