Termálfürdők magyarország ÚJPESTI VAGYONŐR kft. | Céginformáció - Bisnode Sanitas gyógyszertár | a gödöllői Tescóban Cxxxix törvény 2005 Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet Egyetemi Gyógyszertár 2100 GÖDÖLLÕ Egyetem tér 1. Kígyó Gyógyszertár Gödöllő, Gábor Áron utca 3., Godollo (2020) Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszék oktatóinak kiállítása Adok veszek tapolca tv Családi pótlék jogosultság karaoke
A Virágban persze, mert ez volt és maradt mindörökre a kávéház. A szerb Celenka Szávó nyitotta az első kávézót Szegeden 1739-ben. Őt követte 1742-ben Philippi János, majd 1744-ben Benkóczy Mátyás. Volt kávéháza Vedres István (1765–1830) mérnöknek, Szeged szülöttének, aki a műszaki tudományokkal kapcsolatos tudását írta meg közérthető nyelven, így maga is íróembernek számított. Szeged másik nagy szülötte, Reizner János (1847–1904), a kiváló történész, régész, könyvtárigazgató és múzeumalapító 1790-ből említi az Unicornis nevű kávéházat. Barrique bistro esztergom menu. Az idők során számos formáció jött létre, és lett az enyészeté, ilyen volt a Kávéforrás, a Fortuna vagy az Aranyoroszlán. 1872-ben Szegeden hét kávémérővel szemben mindössze öt sörmérő volt. Igaz, ugyanebben az esztendőben 256 bormérő helyet tartott nyilván a városi adóiroda. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy Szegednek (és Kecskemétnek) ekkoriban jóval nagyobb szőlőterülete volt, mint Eger városának és az érseknek együtt. Megjegyezzük, a kávémérő rendelet szabályozta módon egyszerű vendéglátóhely volt, ahol legfeljebb reggelit lehetett kapni, a kávéháztól viszont elvárt volt a biliárdterem, a saját konyha, valamint az erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező és magasan kvalifikált személyzet.
Később, első mentoromnak, Demeter Ervinnek köszönhetően volt alkalmam megismerni Gál Tibort és Szeremley Hubát, nemcsak a boraikat, hanem szuggesztív személyiségüket is. S persze sorolhatnám a neveket és műalkotásaikat, Istennek hála annyian vannak, hogy ma hatalmas megtiszteltetés bekerülni a legjobb ötven közé, akik megválasztják évről évre a Borászok borászát. 2005 után az éttermek mellett a konyhafőnökök neve kínálta magát memóriapróbatételként. Itt, akárcsak az együttesek esetében a tagcserék, a szinte követhetetlen séfmozgás nehezítette s persze színezte a feladatot. Ahogy Ian Gillan, a Deep Purple legendás énekese sem vállalt szerepet ligája alatt (saját névre vett együttesén kívül csak a Black Sabbath-tal dolgozott együtt), úgy egy komoly, felkészült séf neve is márkagarancia, bárhol is dolgozzon. S ahogy követtem Ritchie Blackmore vagy Ronnie James Dio pályafutását, úgy kísértem figyelemmel, hogy Pesti István, Takács Lajos vagy Litauszki Zsolt épp hol főz és igyekeztem minden állomásukkal megismerkedni.
Az étlapról megtudhatjuk, hogy Márfi Gábor mellett a másik séf Strider Dávid, aki olyan rangos éttermekben dolgozott korábban, mint az imént említett Costes Downtown, a Laurel és a Meat Boutique. Mi tagadás, utóbbi kettőben is maradandó kulináris élményeket szereztem évekkel ezelőtt. Mindkét séf megörvendezteti a vendégkört a csirkepaprikás saját interpretációjával, meg is fordult a fejünkben, hogy megrendeljük eme ételpárost, de elvetettük az ötletet, annyi magát kellető fogás sorjázott az étlapon. A tágas beltér hangulatos, szépen berendezett, sajátos elegyét adja a klasszikus és trendi irányzatoknak. A falakon festmények, a vitrinekben kerámiák, a polcokon régi használati tárgyak, köztük természetesen mozsarak, rézből is. A zöld műnövényeket jó lenne valódiakra cserélni. Az étlap jól átgondolt, a fő profil a hagyományos magyar ízek minőségi alapanyagokból, magas szintű technológiával, tudással és kreativitással való rekonstrukciója, ezt színesítik néhány nemzetközi klasszikussal. Kínálnak egyfelől többek között haltepertőt, hortobágyi palacsintát, Újházy tyúkhúslevest, alföldi gulyást, szürkeharcsapaprikást, "lecsós" konfitált sertéstarja-steaket, lassan készült cigánypecsenyét, almás pités palacsintát, másfelől francia tatárt, klasszikus Cézár salátát, gorgonzolás gnocchit, zöld rizottót (mindhárom kérhető csirkeroláddal, lazaccal vagy grillezett garnélával is) valamint baszk sajttortát.
Szeged szülötte Balázs Béla, Bálint Sándor (akit máig kiadatlan, misztikus naplója okán nevezek írónak), Janikovszky Éva, Kibédi Varga Áron, Ördögh Szilveszter, Temesi Ferenc, Petri Csathó Ferenc és Zelei Miklós. Szegeden vált ismert szerzővé Baka István, Simai Mihály, Mocsár Gábor, Dér Endre, Veress Miklós, Szepesi Attila, Ambrus Lajos, Rigó Béla, Zalán Tibor, Géczi János, Darvasi László, Háy János, Podmaniczky Szilárd, Szijj Ferenc, Szilasi László és a fénylő tehetségű, korán elhunyt Herbszt Zoltán. Itt él az "örökös főszerkesztő", Ilia Mihály, és itt dolgozott vele, mellette és az örökségébe lépve a Tiszatáj szerkesztőségében Vörös László, Annus József és Olasz Sándor. Sőt: Szegeden született és élt sokáig jó erőben az ország egyetlen gyermekirodalmi folyóirata, a Kincskereső. És ennek a városnak a díszpolgára a ma is használatos Új magyar irodalmi lexikon szerkesztője, Péter László. Hogy mindannyian jártak volna kávéházba? Erről ne nyissunk vitát. Mindenesetre e sorok írója látta kávét (is) inni Bakát, Zalánt vagy Darvasit.
Az utóbbi években megjegyzett nevek egyike Márfi Gáboré. (A merítésben nagy segítség a "szakácsok" Facebook csoport, ahová a műkedvelőket is beengedik, ebben a közösségben nem nehéz követni, kinek milyen szakmai presztízse van. ) A jeles séf dolgozott korábban a Pasarét bisztróban, a csillagos Costes Downtownban, a Vakvarjúban, melyeket az utóbbi években volt alkalmam meglátogatni, tavaly az Aranyhal nevű legendás, patinás halétteremben volt lehetőségem a főztjét enni, a minap a kiskunhalasi Rézmozsárban nyűgözte le két fős társaságunkat csapatának alkotásaival. Fotó: Borbély Zsolt Attila Az étterem nyitását már hetek óta vártam, egyik szakácsuk, a több nagyon komoly helyen is gyakorlatot, tudást szerzett (Pannonhalmi Viator, szigligeti Villa Kabala, badacsonyi Tilia borvendéglő, hogy csak azok közül említsek párat, ahol séf vagy sous-séf volt) Farkas Mózes ugyanis rendszeresen tájékoztatta a Facebook közönségét az étterem pillanatnyi helyzetéről s látni lehetett, hogy itt valami nagyon komoly készül.
A nyolcvanas évek elején, kamaszkoromban rock együttesek nevei, felállásuk, valamint diszkográfiájuk tette próbára az emlékezőtehetségem az Omegától a Led Zeppelinen át a Deep Purple-ig. (Szívesen sorolnám a kevéssé ismert egzotikumokat, a Nektárt, Eloyt, Colosseumot, Gentle Giant-et, Chicken Shack-et, de az igazság az, hogy bár sokat hallgattam őket, sosem jutott oda, hogy minden valaha volt tagjuk nevét álmomban is felmondjam, ellentétben az előbbiekkel. ) A téma azóta is érdekel, annak meg külön bája van, amikor felnőtt fiam és baráti köre ajánl a figyelmembe nemcsak mai, de hetvenes évekbeli progresszív, blues és hard rock különlegességeket. A kilencvenes évek végén pincészetek, borászok és borok százai adtak kiváló lehetőséget a memóriagyakorlatra. Az első csók, az első mélyen szántó vers, az első katartikus zenei élmény, az első fine dining étkezés, az első minőségi bor, az első prémium sör emléke imprinting-szerűen megmarad az emberben. Számomra Gere Attila 1995-os barrique-olt Cabernet Sauvignonja volt ez a bor, amit a Várbarlang akkori igazgatója töltött a poharamba 1997-ben.
Visszatérve a kávéházakhoz, a múlt század első felében működött egy a Tisza Szállóban és egy másik a Kasban, a harmadik a Kárász utca és a Dugonics tér találkozásánál a Magyar Ede tervezte, gyönyörű Ungár–Mayer bérpalota földszintjén (kiemelt képünkön is látható), aztán ott volt a Klauzál téren a Ströbl és az Emke is, ami hivatalosan Horváth névre hallgatott. "Híres, fényes kávéházai voltak a régi Szegednek, másfajta kávéházak, mint a maiak, ott, ezek mögött a tükörablakok mögött szövődött a város szellemi életének száz és száz fonala, az emberek második otthona volt a kávéház, ott találkozott a sajtó, a színház, az irodalom és a közigazgatás. Ma már csak az emlékekben él a Hétválasztó, a Feketesas, a Belvárosi, a Korzó, s több rég letűnt kávéház" – írta nosztalgikusan 1943-ban Osváth Tibor Ottó a Délmagyarországban. Szeged – Belvárosi kávéház Írjuk azt, hogy nosztalgiából sohasem álltunk rosszul? Vagy röviden: ennyit a múltról. A jelen már nem olyan daliás. A XX. század második felétől a presszó nevű fogalmi zűrzavarban elegyedett a kávéház, a cukrászda és a zenés találkozóhely.