Dr. Stella Leontin, kanonok, Váci Püspökség 2003. 10. 21 00:00 Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát! Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy értesüljön a legjelentősebb hírekről. Melyik időpontban szeretné megkapni? reggel 8:30-kor délben 12:30-kor este 19:30-kor Név: E-mail: Megismertem az INFORÁDIÓ Kft. Adatvédelmi Tájékoztatójában foglaltakat és annak feltételeit elfogadom. Igénybe kívánom venni az INFORÁDIÓ Kft. hírlevél szolgáltatását. A címlapról ajánljuk InfoRádió élőben – az interneten is! "Aki Isten mellett dönt, mindig jól dönt" - Stella Leontin – 777. Hallgassa online az ország egyetlen hírrádióját, elő adás és rengeteg podcast egyetlen kattintással.... Máris itt az orosz válasz az ENSZ-döntésre Oroszország azonnali hatállyal lemond tagságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában – jelentette... A bécsi parlament nemet mondott Volodimir Zelenszkijnek Ausztria semlegessége miatt az ukrán elnök nem szólalhat fel a bécsi parlamentben. Az osztrák fővárosban... Videót tettek közzé arról, mit műveltek az oroszok a csernobili erdőben Lövészárkokat ástak a Vörös-erdőben.... Fontos döntés született az úzvölgyi katonatemetőben történtek ügyében A Moinesti Bíróság végzésében megállapította, hogy területileg nem illetékes a 2019 június... Felfüggesztették Oroszországot az ENSZ-ben, Magyarország is megszavazta 93 ország szavazott a felfüggesztés mellett, 24 ellene, így megvolt a döntéshez szükséges kétharmad....
"Nem tudtam, mit hoz a jövő, de azt igen, kitől jön, és ebben bíztam. A papságot életem legnagyobb ajándékának tekintem, amit soha nem bántam meg, és ha voltak is nehezebb időszakok, soha nem akartam visszafordulni. Most hálát adok Istennek, és köszönök mindent, mert ő messzebbre látott, ő a görbe vonalakkal is egyenesen ír" – tekint vissza az eltelt évtizedekre. 1980-ban szentelték. Az „égbe tekintő ember” tere | NOOL. Kistarcsa, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Münichstal, Vác és Balassagyarmat után hatvanhárom évesen került Máriabesnyőre. Fontos életszakaszként emlékszik vissza a bécsi katolikus egyetemen folytatott tanulmányaira, és az azt követő tizenegy évre, amit Vácon töltött. Bécsben két évig spiritualitást, lelkivezetést, lelkiségtörténetet és misztikát hallgatott, közben plébánosként is szolgált. Vácon püspöki titkár volt, a hétkápolnai Mária-kegyhely lelkésze, az akkor induló szeminárium spirituálisa és négy tantárgyat oktató tanára. Emellett ledoktorált, Prohászka püspök lelkiségét választotta témájául. Azután Balassagyarmat következett, majd a gödöllő–máriabesnyői bazilika és egyházközség plébánosa, valamint a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház igazgatója lett.
Bejegyzés navigáció
Kiemeli a harminckilenc éves papi szolgálat utolsó időszakát, a máriabesnyői éveket. Leontin atya megtört egészséggel érkezett szolgálati helyére. "Nem tudta már ugyanúgy élni az életét, érezte, nincs benne az a vitalitás, amit mutatni szeretett volna. Sokszor bezárkózott a szobába – az atyai szobába. Számára ez a Jóistennel folytatott párbeszéd alkalma volt. Sok időt töltött az Istennel való magányban. Ez talán sokunk számára nem volt érthető. De amikor előlépett közénk, hogy lelkünket gondozza, megéreztük Isten mélységeit, és megsejtettük, hogy sokat szenvedett, gyötrődött. Megértette a mi gyötrelmeinket, azt, hogy mit jelent sebeket hordozni, fájdalmakban élni. Ezért tudott felkarolni, sebesültet bekötözni. Evangéliumi embert kaptunk benne, aki talentumaival, a lélek finomságával és érzékenységével szolgált. DÉLELŐTT - Máriabesnyői Bazilika - P. Stella Leontin - YouTube. És arra figyelmeztet, hogy mindannyiunk hivatása az, hogy krisztusi emberré váljunk. " A plébános a napi evangélium alapján mutatja meg ennek útját, melynek irányát Isten bölcsessége jelöli ki, nem a világ "mindenki így gondolja" látásmódja.
Örömmel látott neki az új feladatának. "Amikor megkaptam a felkérést, úgy éreztem, lépnem kell. Szép és dolgos tizenegy évet töltöttem Balassagyarmaton négy filiával, keresztény iskolával, kórházzal, szociális otthonnal, börtönnel, lelkek építésével és templomok tatarozásával. Ám ott valami lezáródott, minden kerek volt már. Érzem a koromat, de soha nem féltem a munkától. Nem olyan régen egy betegség miatt életveszélyes állapotba kerültem, de a gondviselés visszahozott az életbe, amit figyelmeztetésként éltem meg. A lényeg az, mit viszünk át az örökkévalóságba. Az élet és a halál mezsgyéje egyfajta lelkigyakorlat volt számomra. A Jóisten visszahozott, nekem tehát dolgoznom kell" – vallja meggyőződéssel. A benne munkáló lendületet nem csupán a szavai jelzik. A kegyhelyen infrastrukturális átalakítások és megannyi program dicséri a munkáját. Leontin atya látogatónak, hívőnek, turistának, mindenkinek adni akar valamit. "A pap pedagógus is: kézvezető. Az egyik legnagyobb öröme, ha látja a rá bízottak lelki előrehaladását, mondja kedves szentem, Avilai Teréz.
Ezzel csak annyi gond volt, hogy ugyanannyi valóságalapja volt, mint azoknak a mémeknek, amin a dinoszauruszok tértek vissza a környezetbe: vagyis semmi. Ilyen körülmények között érkezett meg sir David Attenborough: Egy élet a bolygónkon című ismeretterjesztő filmje a Netflixre, ami az angol természettudós életútjával párhuzamba állítva mutatja be, hogyan sikerült egy emberöltő alatt szinte teljesen tönkretennünk a bolygónk élővilágát és biodiverzitását. Attenborough neve garancia arra, hogy most nem egy manapság divatos szenzációhajhász, a valóságműsoroktól semmiben nem különböző dokumentumfilmet fogunk kapni, hanem egy rendesen adatokkal és információkkal ellátott szűk másfél óra vár ránk, ami nem csak a problémát bontja ki, hanem a végén valós megoldási lehetőségeket is kínál számunka. A film felütésénék helyszínéül Pripjaty városát választották, ami remekül példázza kicsiben, hogy mit művelünk a környezetünkkel, illetve halkan még felderenghetnek bennünk Djatlov elvtárs szavai: "nem jó, de nem is tragikus", ami tökéletesen lefedi az emberek többségének a környezetünk rombolásával kapcsolatos hozzáállását.
Rettenetes amit mi emberek tettünk/teszünk a földel, de hiszek abban hogy még minden visszafordítható. Ahogy David is mondta még vissza tudjuk hozni a régi egyensúlyt. Nem csak a föld érdekében, hanem a mi érdekünkért is. Külön tetszett a Csernobil-os részek, fontos jelentésük van. Én David minden szavával egyetértek, és hiszek is benne hogy meglehet fordítani ezt az állapotot, mutattak is példákat, mind Hollandia, Costa Rica. Remélhetőleg más nemzetek is belátják minél előbb hogy ha így folytatjuk akkor semmi jóra nem számíthatunk. Remek dokumentumfilm amit mindenkinek látnia kell. 2 hozzászólás Yuuko 2020. október 15., 15:02 Ha a legtöbben úgy gondolkodnának, mint David Attenborough, akkor nem kéne aggódnunk a jövő miatt. Ez a film egyszerre csodálatos, megindító, borzalmas, sokkoló, szomorú és dühítő. A felvételek, a tájak, az állatok, az élővilágunk egyszerűen gyönyörű, ugyanakkor rettenetes, amit mi, emberek tettünk vele. Amikor kivágták azt a fát, szinte fizikailag fájt nekem is, de rengeteg hasonló felvétel volt benne.
Elénk tárja, hogyan dagadt a bolygón élő emberek száma majdnem négyszeresére az elmúlt egy évszázadban, miközben a vadon élő állatoké gyakorlatilag lefeleződött, és több mint 3 trillió (3000000000000) fa került kivágásra. Kiirtott erdők, letarolt jövő Ahogy Sir Attenborough rávilágít: a bolygót egyértelműen az emberek irányítják, az emberekért, csekély teret hagyva az élővilág többi részének. Semmi sem akadályoz minket a növekedésben, csak mi magunk – egészen addig, amíg fel nem éljük a Föld erőforrásait. Mert el fog jönni az a pont, ahol a változások, amiket előidézünk, visszafordíthatatlanná válnak. Sir Attenborough és a vele felnőtt generáció testközelből tapasztalta meg az élővilág zsugorodását, azonban a figyelmeztetés nekünk szól: mindez semmi ahhoz a pusztításhoz és globális katasztrófához képest, amelyet a mi és gyermekeink nemzedéke fog átélni. Ez a film, ahogy az többször is elhangzik, egy tanúvallomás és egy előrejelzés a jövőre. És ez az előrejelzés, ami a film második harmadában évtizedekre lebontva mutatja be, mi várható a jelenlegi kutatások alapján (spoiler alert: semmi jó), rávilágít a fő következtetésre, amit Sir Attenborough levont egy élet megfigyeléseiből: Hogy mindez már nem a bolygó megmentéséről szól… hanem a sajátunkról.
Egy élet a bolygónkon A pöttyö sütiket használ az elemzésekhez, valamint a testreszabott tartalmak és hirdetések megjelenítéséhez. Az oldal böngészésével hozzájárul a sütik használatához. Elolvastam és elfogadom a pöttyö Süti szabályzatát. További információ A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bezárás
Akármikor kiszállhatna a ringből, hátradőlhetne és élvezhetné a békés időskort, hisz ez a harc már nem az ő harca lesz. Ehelyett fáradhatatlanul járja a világot, szólal fel a bolygóért, szüntelenül bízva abban, hogy szavai végül tettekbe szökkennek. Ahogy Sir Attenborough kifejti a kamerák kereszttüzében, bűntudata lenne, ha csak egyszerűen elfordítaná a fejét a problémáról. És ez az a mentalitás, amelyre nekünk is szükségünk lenne. Előttünk egy példaértékű élet inspirációja alig másfél órába sűrítve, amely segíthet, hogy elhiggyük, hogy minden apró cselekedet számít. Most legalábbis még számít, és a jövő nem kell, hogy sötétség és pusztulás legyen, ahogy azt Sir Attenborough is igyekszik hangsúlyozni: Lehetőségünk van arra, hogy létrehozzuk a tökéletes otthont Önmagunknak, és ezzel egy időben helyrehozzuk a csodálatos világot is, amit megörököltünk – hallhatjuk a megnyugtató hangján (amely, ha engem kérdeztek, Morgan Freemanével vetekszik). Az egyetlen dolog, amire szükségünk van: az akaraterő.