2022. február 24., csütörtök 7:39:00 / A mai napon van a szökőnap, és Mátyás napját is ma ünnepeljük. Február 24-e szökőnap, bár sokan úgy gondolják, hogy február 29-e az. Ahhoz, hogy megértsük, miért szökőnap a mai, meg kell ismerkednünk a szökőév fogalmával. A szökőév egy olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál. Ennek az az oka, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati, vagy évszakok szerinti idővel. The stars of my sky: A várva várt nap (1. rész). Mivel az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár minden évben csúszik, így, ha időnként beillesztünk egy plusz napot, azzal könnyedén korrigálható ez a csúszás. Azt, hogy a szökőnap február 24-e legyen, még Julius Caesar határozta meg, és mi azóta is tartjuk magunkat ehhez. Lehet, hogy számunkra ez annyira nem életbevágó, de nem így vannak ezzel az Írországban élő hölgyek, ugyanis ők csak szökőnapon kérhetik meg a szerelmük kezét, hogy a jövendőbeli férjük legyen. Úgyhogy, ha ezt idén elszalasztják, akkor bizony 4 további évig kell türelemmel lenniük.
Ami picit aggasztott. Rájöttem, hogy még be kell tegyek egy 1D-s plakátot, amire az aláírást fogom gyűjteni. Mire megtaláltam, gyorsan beletettem, megfogtam a az arcfestő készletemet, és azt is beletettem. Mivel Ann -nal a házuk előtt foguk találkozni, ezért csak út közben tudjuk kifesteni egymást. Megfogtam a telefonom, aminek a kijelzőjén ott billegett, hogy 9:50 van. Gyorsan megfogtam Larát, majd bezártam az ajtómat, és rohantam fel anyához. Türelmetlenül bekopogtam és odaadtam a kutyámat, majd adtam kettő puszit az arcára. -Szia, anya, mentem. Apa? -kérdeztem. -Mögötted kint a kocsiba. -mutatott a hátam mögé. -Aha, köszi! ᲦStory Of My Lifeღ: 1.Rész -A várva várt nap. Larának tudod mit kell adni, szóval mentem. - Indultam le a lépcsőn. -Hanna, várj! -kiáltott. Visszafordultam, majd láttam, hogy a jegyemet tartja a kezébe. -A franc, hogy mindig elhagyok valamit. -zsörtölődtem. -Nélküled jöhettünk volna vissza. -rohantam vissza, majd megfordultam. -Gyönyörű vagy! -mondta talán elérzékenyülve (? ) Visszafordultam, majd rámosolyogtam.
Megráztam a fejem, hogy valahogy magamhoz térjek, de nem volt olyan egyszerű ebből a kábulatból visszatérni a valóságba. - Igen, persze… csak megijedtem egy kicsit – válaszoltam, de azt nem tettem hozzá, hogy egyenesen sokkot kaptam gyönyörű látványától. - Biztos vagy benne? – kérdezte bizonytalan hangon. Még a hangja is elkábított. Ez volt a legszebb hang, amit életemben hallottam. - E-e-egészen biztos… - dadogtam. Nem tudom mi ütött belém, sose jöttem még ennyire zavarba egy fiú társaságában sem. - Nagyon sajnálom, hogy csak úgy bevágtam eléd. Azt hittem, hogy nem jön már ilyenkor erre senki. Amúgy a nevem Edward. Itt lakom, az út végén. Ha jól sejtem te is a középiskolába tartasz. - Öh, igen. Az én nevem Lily. De honnan veszed, hogy oda tartok? – pirultam el. - Hát először is ünneplőben vagy meg ott van melletted a hátizsákod. Várva várt nap 4 rész. És a munkához még fiatalnak néztelek. – kuncogva mutatott a hátizsákom felé. - Ja, igen. Nos, akkor talán nem kéne elkésnünk a suliból. - Persze, persze. Na szia, majd ott találkozunk.
Meg hát majdnem karamboloztunk. Felelőtlen egy alak lehet! Persze bárkivel történhetnek véletlenek… Ha már saját magamat se sikerül meggyőznöm, akkor már nagy gond van. Egyik felem el akarta felejteni, a másik meg folyamatosan igyekezett felhozni a témát és megvédeni őt kegyetlen másik felem rágalmaitól. Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy ilyen hatással legyen rám. Végül sikeresen végigültem a tanévnyitót. Megkönnyebbülten álltam fel, amikor vége lett. Már csak a tanév összes többi napja áll előttem. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem az osztálytársam. - Hát ez eléggé uncsi volt – húzták el a szájukat a fiúk. Várva várt naples. - Bizony, de holnap már órák lesznek tizenegytől. Találkozunk kilenckor, hogy együtt vegyük fel az órákat? - Persze Lily! Kilenckor a parkolóban, a szokásos helyen. – vigyorgott Natalie. Emma megölelt és közben a fülembe suttogott. - Az új srác végig téged bámult… - vigyorogva nézte ledöbbent arcomat, amint átváltott lángvörösre. Mivel más új srác nem volt az iskolában, csak Edward a mondat megtette a hatását.
Nem is örült neki nagyapa, amikor megkaptam a kocsit. Túlságosan aggódik értem. Kint várt az én szemem fénye, az életem nagy szerelme: egy éjfekete Honda Civic. Imádtam vezetni: a sebesség egyszerre nyugtatott meg és segített minden gondomat elűzni. Akkor kaptam apámtól, amikor nagyapához költöztem, kb. 4 hónapja. Azt mondta, hogy ezzel bármikor el tudok menni hozzá. Muszáj volt eljönnöm La Pushból. Nem bírtam már tanulni se, mert az egész falka nap mint nap kopogás vagy bármiféle előrejelzés nélkül járt-kelt a házban. Nyugalmat keresve indultam el otthonról az őseim földjén, de mindig megtalált valaki ezzel-azzal. Az átlagom kezdett romlani, és végül kinyögtem, hogy szeretnék átköltözni nagyapához. Természetesen nem Billy nagyapához, hiszen ő is ugyanúgy La Pushban lakik és ott is elég nagy nyüzsgés lett volna. Ide költöztem és csak ámultam, mert ez a hely volt a világ legnyugalmasabb környéke. After New Dawn: 1. fejezet: A várva várt nap (2. rész). Itt szabad voltam, nem lógtak mindig a nyakamon, kirándulhattam és úgy éreztem végre az apai szigor alól is megszabadultam, mert George nagyapa sokkal több szabadságot adott, amit apa valaha.
Termékadatok Cím: Utolsó esély - Soha ne add fel az álmaid! Oldalak száma: 256 Megjelenés: 2016. május 05. Kötés: Ragasztott ISBN: 9786155596544