Ennek az írásnak nem az a célja, hogy bárkit is rábeszéljen a farmolásra, sőt! Nem vagyok pénzügyi tanácsadó sem blockchain szakértő, mindennek olvass utána több forrásból is, ha szeretnél belevágni. Eddig farmolva: 0 XCH Az előző részek tartalmából: Chia - első benyomások A legutóbbi poszt után sok tapasztalatot és információt sikerült gyűjtenem, persze ezek sem teljesen megbízhatóak, de hogy nézzük néhány árnyoldalát is a technológiának, most próbáltam összeszedni, milyen kockázatokat rejt magában ez a blockchain. Alapvetően jó elgondolásnak tartom a Proof of Space koncepciót, szerintem a plottolás SSD gyilkos része túl van lihegve, ezt is ki fogja egyenlíteni, speciális hardwarek képesek tolerálni az ilyenfajta terhelést, és a bérplottolás elterjedésével ez a probléma meg fog szűnni. Amit még nem látok problémásnak, pedig sokan nehezményezik, hogy nem dől a chia. Dezinformációk a gyakorlatban: Secondary infektion : Greenheretic. Amikor belevágtam eleve úgy számoltam, hogy 6 hónapon belül nem valószínű, hogy nyerek egyet is, de egy éven belül sem biztos.
Barát eladó! Barát eladó! Igen, furcsa, tudom, de barát eladó! Barát eladó! Barát eladó! Igen, furcsa, tudom, de barát eladó!
Ugyanezen a napon egy rövidített változatot kiraktak a oldalra is, ez egy amolyan közösségi hírportál, ahová bárki bármit feltölthet. Még aznap ″HushupJoe″ feltöltötte a leveles cikket az oldalra is. Chia -Viharfelhők : kriptovaluta. Két hét múlva ″Magdapp″ hivatkozta ezt a cikket egy független híroldalon, amire tizenkét percen belül ″Peter Hurrel″ megtoldotta egy lépéssel, egyetértett Magdappal, csak szerinte az ukrán élelmiszerek még radioaktívak is. Furcsa mód, ha megnézzük az összegyűjtött orosz tevékenységek listáját, rengeteg anyagot találunk arról, milyen szörnyű nukleáris szennyezést és további fenyegetést jelent Ukrajna az EU -ra. Körülbelül ekkor (nem mutat dátumot, csak hogy öt éve történt) egy szerényen csak ″A Monsanto csökkenteni akarja Európa népességét″ nevű fórumot nyitott ″LizaLuiza″, ahol ugyanezt az írást hivatkozta be. Amikor két éve az orosz GM-dezinformációról írtam, egy Robur nevű hozzászóló feltette a százezer forintos kérdést: De mit akarnak ezzel elérni az oroszok? Akkor a statisztikából ez nem látszott, de ezt a példát átnézve elég egyértelmű, itt a GMO ellenesség tisztán Ukrajna befeketítésére használatos, ehhez adják ki magukat mindenféle NGO -k képviselőinek.
Megérkezett a tollfelvásárló! Dunnákat, párnákat, kacsatollat, libatollat, régi használt tollakat, hagyaték tollakat felvásárolunk! Bárkinek bármilyen toll van eladó, tessenek szólni, vagy kézzel inteni! És itt helyben a kocsinál átvételre kerül a sor!
Akik ugye csak az emberek érdekében tevékenykednek, semmi hátsó szándékuk sincs.
Az 2020 nyarán főoldalon hozta a hírt, hogy orosz dezinformációs hálózat bukott le éppen. Az egészet a Graphika nevű adatbányász cég buktatta le, a jelentésük meglepően olvasmányos, tényleg ajánlani tudom mindenkinek. Ők a ″Secondary-Infektion″ nevet adták a hálózatnak, ami egyértelműen orosz kötődésű. Eladó használt mezőgazdasági gépek ellen. Valamikor 2014 -ben kezdett működni és 2020 -ban is mutatott némi életjelet, de egészen furcsa módon eldobható nickeket használt nagyrészt, így nem sikerült komoly megosztásmennyiséget összehoznia. Mégis hét nyelven 2500 különböző tartalmat állítottak elő, nem a legszorgalmasabb hálózat, de azért láthatóan igyekeztek. A fő módszerük azon alapult, hogy hamisított leveleket és egyéb dokumentumokat osztottak meg, mint kiszivárgott anyagokat. A Graphika ráadásul rettentő jó fej módon, a nyers adatait is közreadta, hogy bárki bányászhasson benne. Mivel lassan csak elkezdenek írogatni arról, hogy az orosz kormány módszeresen rombolja a nyugati tudomány tekintélyét, kíváncsiságból megnéztem, akad -e köztük bármi, ami a rekombináns DNS technológiához kötődik?
Jó látni, hogy a hölgy negyven fölött is új utak felderítésével foglalkozik. Ilyen karakter bőrében még nemigen láthattuk. De jól áll neki a sötétebb tónus, az összetört lélek, a boldogtalanság. Erőteljesen kelti életre Susan kifacsarodott, megkeseredett figuráját. Jake Gyllenhaal szintén számára újszerű szerepben látható, ráadásul ő egyből kettő karaktert is bevállalt, bár tény, hogy ezek eléggé egy tőről fakadnak. A színész, ahogy mindig, úgy most is erős és hiteles, helyenként pedig egészen váratlan, hatalmas érzelmi robbantásokat hajt végre. Undorító figurája bőrében Aaron Taylor-Johnson ijesztően jól érzi magát, Michael Shannon pedig hoz egy rendkívül szimpatikus, tragikomikus alakot, csak hogy az egész tényleg kerek legyen. Az Éjszakai ragadozók különleges és maradandó filmélmény. Jake Gyllenhaalt úgy meggyötörték, hogy az kibírhatatlan. Nem, ez a történet nem a férfiról szól. Nem az íróról és nem is az igazságra vágyó apáról. Ez a történet a nőről szól. A nőről, aki a legjobbat akarta magának. És ezzel saját életét tette tönkre. 8, 5/10
Szándékosan nem tájékozódtam a megtekintés előtt a történetről, a háttérről és a fél szemmel elkapott előzeteseken, avagy ajánlókban átáramló információkon kívül nem is nagyon tudtam semmit a filmről. A szereplők közül a két főszereplő személyével tisztában voltam, ez épp elegendő is volt ahhoz, hogy érdeklődve üljek a film elé. Mi az, amit tudunk előzetesen? Az ex-feleség, aki egy boldogtalan (második) házasságban él, kap az ex-férjtől egy csomagot, benne egy regény nyers kéziratával a nőnek címezve. A regény címe Éjszakai Ragadozók, épp az, ahogy korábban a férj emlegette a történet női főszereplőjét. Éjszakai ragadozók kritika. Susan ugyanis súlyos alvászavarban szenved, éjszakánként szinte egyáltalán nem alszik, a cím azonban több jelentést is kap a cselekmény előrehaladtával. Nem rohannék azért ennyire előre. Amit még fontos tudni, hogy nem mindennapi történetvezetés az, ahogy a film elkalauzol; egy regény szolgált alapanyagul, melyet Austin Wright amerikai író vetett papírra, eredetileg Tony és Susan címmel.
Jake Gyllenhaalt úgy meggyötörték, hogy az kibírhatatlan 2016. november 22., kedd, 13:23 A kilencvenes évek elején lehetett kapni egy képregényt, a Bobót, melynek erdei manó főhőse imádta az uborkát. Ő mondta egyszer: "Mi a jobb az uborkás szendvicsnél? A kétuborkás szendvics. Éjszakai ragadozók filmkritika • Filmsor.hu. " Az Éjszakai ragadozók ékes bizonyítékkal szolgál, hogy ugyanez mennyire igaz Jake Gyllenhaalra és Amy Adamsre is: a szerepek megkettőződésével, emberrablással és gyönyörű emberek boldogtalanságával machináló thriller gonosz intellektuális, érzelmi és esztétikai játékra invitál minket, és tömény atmoszféráját sokáig nem rázzuk le magunkról. Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy a fikciónak jó esetben nemcsak az a célja, szerepe, hogy ideig-óráig kiszakítson minket a valóságból, elfeledtesse búnkat-bajunkat; valóban nagy hatást akkor gyakorolhat ránk, amikor önmagunkra, saját problémáinkra ismerünk olyan kitalált szituációkban, amelyek egyébként távol állnak tőlünk. Az Éjszakai ragadozók, Tom Ford erősen stilizált, hipnotikus melodrámája ennek az alapvetésnek egy szélsőséges esetét prezentálja, amelyben az írott szó gyilkosabb fegyver, mint a csőre töltött pisztoly.
Minden egyes kosztüm és kiegészítő a helyén van, és hozzáad a karakterhez. S bár talán mondhatjuk, hogy ezt egy divattervezőtől eleve elvárnánk, mégis egészen lenyűgözőnek tekinthető, hogy hogyan képes Ford saját hátterét új, filmes karrierjébe fűzni úgy, hogy annak ebben a világban is legyen jelentéstartalma. Ford legújabb munkája tehát legalább annyira megfontoltra sikerült, mint az előző. PaprikásKrumpli.hu. Az izgalmak közepette nincs sok időnk pihenésre, mert a cselekmény több szálon fut, így ha nem figyelünk, könnyen elveszhetünk a történések között. Mindezek alapján nagyon kíváncsian várjuk, mivel fog előrukkolni legközelebb. Abban biztosak lehetünk, hogy korunk egyik legígéretesebb alkotójával van dolgunk. Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.
A film cinikus befejezése, ahol szimbolikusan összeérnek a szálak, és megértjük, miért kapta meg Susan a kéziratot, majdnem olyan sötét képet fest a szerelemről, mint a Holtodiglan. Az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a film a posztmodern köldöknézés, az öncélúság mintapéldája, ami, ha őszinte akarok lenni, valamennyire igaz is. De a divattervezői múltját kamatoztató Ford elegáns rendezése, a szemet gyönyörködtető, nem egyszer provokatív felvételek (a nyitójelenetben túlsúlyos pucér nők táncolnak lassítva az amerikai zászló színeiben), az érzelemgazdag, Bernard Herrmann kompozícióit megidéző zenei aláfestés, és nem utolsósorban az árnyalt színészi játék feledteti az esetleges modorosságokat. Hálás feladat egy filmben több vagy többféle szerepet alakítani, ugyanakkor könnyű abba a csapdába esni, hogy a színész a külsőségekre hagyatkozva tegyen különbséget a figurák között: parókával, öregítő maszkkal, látványos deformitással. Gyllenhaal és Adams ezzel szemben minimalista eszközökkel valósítja meg ugyanezt, méghozzá parádésan: a nyúzott Tonyt és a bohó Edwardot az után sem keverjük össze, hogy előbbi lenyírja a szakállát, míg Adams olyan sugárzó, kicsattanó energiával tölti meg fiatalkori énjét, aminek híre-hamva sincs a kiábrándult, felnőtt Susanben.