Amikor megöleltem, azt súgta a fülembe: 'Köszönöm, de miért? Hiszen nem tettem semmi különöset! ' Hát most, ennyi idő elteltével válaszolok: dehogy nem tettél különöset, Sándor, dehogy nem! Az ismeretlenségből érkeztél, hogy legnehezebb utad közben tanítsál minket. Tanítsál arra, hogy a létező legnagyobb fájdalomban is meg lehet őrizni a méltóságot, s tanítottál arra, hogy a szeretet legyőzheti a féktelen gyűlöletet. Akik elvették Tőled Bencét, a féktelen gyűlöletben éltek, miközben csöndes válaszod Emberóriássá emelt Téged. Nehéz volt az utad. A legnehezebb. S Te méltón mentél végig rajta. Az út végén pedig ott áll Bence kinyújtott karjaival, hogy miután itt, a földi létben elengedted Lillát, átölelhesd Őt. Teljes orvosi kivizsgáláson járt Vujity Tvrtko - Blikk. Most, hogy már örökre együtt lehettek! Isten Veled, Sándor, Isten Veled, EMBERÓRIÁS! Vujity Tvrtko" Nyugodjék békében! Forrás: Facebook, Blikk
Vujity Tvrtko rendszeresen posztol az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Nemrég részt vett egy rendezvényen Beregszászon, ahol egy igazán különleges személlyel találkozott, a történetet pedig a közösségi oldalán is megosztotta. Meghalt a meggyilkolt kisfiú, Szita Bence nevelőapja – Vujity Tvrtko közölte | Kimondott Igazságok. Rengeteg borzalmat látott Vujity Tvrtko Pulitzer-emlékdíjas horvát származású magyar újságíró és riporter rengeteg helyen megfordult a világban, utazásai végett pedig számos – olykor megrázó – történetet mutatott már be. Tudósított a jugoszláv polgárháborúról, részt vett a világ utolsó második világháborús hadifoglyának felkutatásában és hazakísérésében, valamint bejutott Észak-Koreába is; forgatott Csecsenföldön, Csernobilben, Ruandában, Haitin, a kambodzsai gyilkos mezőkön, illetve bemutatta a Sierra Leonéban tomboló tömeggyilkosságot. Tvrtko élete során megannyi alkalommal látta első kézből, milyen borzalmakat kell átélnie annak, aki egy háború sújtotta országban próbál túlélni – s most ugyanezt teszi a hetek óta zajló orosz ukrán háború kapcsán is. További részletek a galériában!
Egy apa nem azért óvja, védi, nem azért tanítja és nem azért szeretgeti fiát, hogy sírja fölött zokogjon, miután kegyetlen gyilkosok kioltották életét. Éjszakákban mérhető az a sok-sok óra, amit átbeszéltünk, mi, ketten. Azok a beszélgetések nem a nyilvánosságnak szóltak, a szavak és a gondolatok életem végéig bennem maradnak. Szívszorító bejegyzésben búcsúzott Vujity Tvrtko Csollány Szilvesztertől - Hírnavigátor. A legelején még sokszor beszéltünk a gyilkosokról, az elmúlt években már szóba sem kerültek. Gonosz tettük nem mérgezhette Bence emlékét és azt az emberi nagyságot, amely Sándorban lakozott. Amikor több, mint egy évtizede orvul meggyilkolták a veszprémi kézilabdacsapat játékosát, Marian Cozmát, sokan bosszúért kiáltottak, vért és megtorlást remé akkor jött az az ember, akinek a legnagyobb volt a fájdalma, akinek megölték a fiát. 'Ha letörnek egy ágat, ne gyújtsák fel az egész erdőt, hanem ültessenek újabb fákat! ' – ezekkel a szavakkal nyugtatta a gyászoló apa, Petre Cozma a bosszúra szomjúzókat, ezzel vigasztalta a vele gyászolókat. Békét hozott a békétlenségbe az az ember, akinek a legtöbb oka lett volna a haragra.
Ahogy egymás kezét fogták Lillával, leírhatatlan erőt adott nekem a színpadon. Abban a két összefonódó kézben benne volt MINDEN! Rendhagyó és hihetetlenül erős volt az az este. MIATTA, MIATTUK! Így az utolsó pár mondatomat hozzá, a lépcsők tetején, a függöny takarásában megbúvó EMBERHEZ intéztem. Az emberhez, aki nem akart felejteni. Az emberhez, aki már csak a szeretetben élt. Az emberhez, aki egy ország szeme láttára élte túl a túlélhetetlent. A hatalmas fájdalomban könnyű a gyűlölet szavát kimondani. Könnyű ordítani, eszeveszettül kiabálni. Az igazi erő a méltóságteljes csöndhöz kell. Ahhoz a szép-szomorú, szó nélküli csöndhöz, amely egy ok nélkül elvett, ártatlan kisgyermek emlékéhez méltó. Sosem felejtem a pillanatot. Sok száz ember fordult meg. Sok száz szempár kereste az embert, akiről beszélek. Sok százan emelkedtek fel egyszerre a székeikből, hogy erőt adó tapssal köszöntsék a csöndben megbújó, élete harcát vívó Emberóriást. Sándor lassan állt fel, hogy ott és akkor mindannyiunk fölé nőjön.
Az őszi iskolakezdés előtt bekopogtam a Magyar Televízió pécsi irodájába, hogy -mintegy nyári gyakorlatként- szívesen tolmácsolnék a térségben forgató stábjuknak, cserébe meséljenek nekem az újságírásról. Milyen hasznos nyári gyakorlat lesz ez, gondoltam magamban… Tolmácsoltam, tanultam, fordítottam, utaztam, aztán egyszer csak lent aludtam a barátaimnál. Egy éjszaka háborús blokádba kerültünk. Akkor kezdtek el nagyon lőni. A stáb nem tudott bejutni, én nem tudtam kijutni Eszékről. Így lettem tolmácsból botcsinálta haditudósító, szinte gyerekként. 19 éves voltam akkor. Ám volt ott még valami. A helyi rádió magyar adása, amelyet a végveszély fenyegetett. A munkatársak között volt, aki a biztonság reményében Magyarországra menekült, s volt olyan is, aki nem jutott be a munkahelyére. Egy pincében, a zongora alatt aludtam. Ott kért meg Karcsi, hogy olvassak magyarul, legyek a helyi rádió műsorvezetője. És nekikezdtünk… Józsi, az operaénekes; Iván, a villanyszerelő; Mária az óvónő és én, az amatőr gyerek.
Élete utolsó hónapjaiban Sándor mindent megtett azért, hogy teljesítse saját álmait, hogy annyit lásson a földi világból, amennyit csak lehet. Amíg ereje engedte, rengeteget kirándult csodálatos lányával, Lillával, aki fogta a kezét, és aki mindvégig erős támasza volt. Életének utolsó szava is hozzá szólt: 'Szeretlek! ' – mondta gyermekének, mielőtt végleg lehunyta szemeit. Gyöngyi Sándor 55 éves volt. Isten nyugosztalja! Emberóriás született! – az én személyes búcsúm Vannak emberek, akik sosem vágynak a nyilvánosság elé, nem készülnek hősnek, nem akarnak példaképek lenni. Gyöngyi Sándor számára a lehető legnehezebb utat jelölte ki a sors, s ezen az úton Ő a legnagyobb értéket mutatta meg: gyászában sem a gyűlölet, fájdalmában is a szeretet felé fordult. Egy anya nem azért hozza világra gyermekét, hogy saját maga temesse el. Egy apa nem azért óvja, védi, nem azért tanítja és nem azért szeretgeti fiát, hogy sírja fölött zokogjon, miután kegyetlen gyilkosok kioltották életét. Éjszakákban mérhető az a sok-sok óra, amit átbeszéltünk, mi, ketten.
Paulina – Kik lehetnénk mi dalszöveg Kérdem én ki vagy te hát, Táncoljuk át az éjszakát, Rendben csókolj meg, de még is, én is, Kellő kémia jár át, Semmi több, csak udvarolj, Megengedem, hogy át karolj, Szép volt, jó volt életem oly zsúfolt, Időm se lesz, ne válaszolj. Kik lehetnénk mi, Sötétben tapogatózva jó nézni, És kábé hullnak a népek, Elégnek a képek, rémülettel lettek veszélyt érzek, Oh, ez nekem való, Kérdem én, hogy belsejében annyi hiba, mint bennem szó, És, ha igen, hatalmas igen, Még a gondolata is vér forraló. Pártolom ki ad esélyt, Nekem megérte mindenért, Itt ül mellettem és érzem egész lelkem, Nélküled csak a felét, Viccből mindennap bántom, Hisz ő a legjobb barátom, Furcsa életünkről tudjuk, hogy a végzetünk, Az ő baja a sajátom. Bars and Melody - Serious - dalszöveg magyar fordítása - Magyar-Dalszoveg.hu. Nézd ezek vagyunk mi, Sötétben szemüvegünkkel jó nézni, És tényleg hullnak a népek, elégnek a képek, Rémülettel lettek veszélyt érzek, Oh, ez nekünk való, Látom én, hogy belsejében annyi csoda, mint bennem szó, És ez igen, hatalmas igen, Ezek vagyunk mi, The post Paulina – Kik lehetnénk mi dalszöveg – Íme a dalszöveg!
Kik lehetnénk mi? Lyrics [Verse 1] Kérdem én, ki vagy te hát? Táncoljunk át az éjszakát Rendben, csókolj meg, de mégis én is Kellő kémia jár át Semmi több, csak udvarolj Megengedem, hogy átkarolj Szép volt, jó volt Életem oly zsúfolt, időm se lesz Ne válaszolj [Chorus] Kik lehetnénk mi? Sötétben tapogatózva jó nézni És kb.
Ez nem rólad szól, ez nem rólam szól Hanem rólunk és arról, hogy kik lehetnénk És tudjuk, hogy ez nem egy játszótér Nincs már többé időnk, hogy játszunk Nem reagálom túl, ez komoly Bolygók, csillagok, Vénusz, Mars Te már hallottad a dallamot (Charlie-t? ), most engedd meg, hogy elhozzam neked a rappet (Leo-t? )
Van-e bátorságod, hogy igen Van-e bátorságod, hogy velem. Kik lehetnenk mi dalszoveg 4. Hogy higgy énbennem, Hogy higgyük mit együtt hinnünk kell Van-e bátorságod mellém állni Fogni kezem, s elfogadni Nem véletlen, hogy jöttél Azóta belém költöztél Általad néha jobbá válok Egy mi nyugtat ha arcod látom Lehet esetlen próbálkozás A próbálkozás is elszáll Ha a vágy ijedten megbotlik Esetlenül félre áll Mikor a szív csak mankóval jár Mikor a szó szótlanná váll. Hátizsákodban sok minden Az enyémben is ugyanúgy Miért ne lehetnénk kik lerakják Utána elpakolják Egy hang oly jól esne néha. De sokszor csak a plafon marad Szemedben oly sok a gond S már nem is vagyok ott
Tell me, who do we think we are? Mit gondolunk, kik vagyunk? Magyar dalszöveg Baba, mondd meg, mit gondolunk, kik vagyunk? Nem tudunk kifogyni a varázslatból. Ez az egyetlen mód, amit mi, mi ismerünk. Utazzunk el a fantasztikus éjszakába. Villanyozzuk fel, míg mindketten felrobbanunk. Szeretjük, szeretjük, szeretjük a csillagokat. Annyira erőteljesen tudnánk zuhanni. Az italok,, a bombázók, az ékszerek, a ház, az autók. Mért gönyölödnénk össze ennyire nehezen? Igen, és én, én nem félek a repüléstől. Itt vagyunk, a levegőben, alig lélegezve. Kik lehetnenk mi dalszoveg son. És nem félünk a haláltól. Mit gondolsz, kik vagyunk? Rengeteg magabiztosság van bennünk, kislány. Új járkálunk itt közbe, mintha a miénk lenne a hely. Nézd az ékszereim a Timberlandemen lógva. Úgy lépkedek, mint egy bűnöző, a siker közeleg. Rózsaszín pezsgő, fekete Rolls Royce. Padlizsán kétsoros zakó a Tom Fordból. Jó utat, a ködben hagytam az utálóimat. Nézz fel az égre, lefogadom, hogy felismersz egy főnököt. Nézz a szemembe, ahogy rólunk fantáziálsz.