Szépen növünk-növögetünk, kamaszodunk, gondolkodunk és merengünk! Ez egy olyan pillanat legújabb heppje, hogy előszeretettel szedi le a fregoliról a megszáradt zoknikat és szállítmányozza azokat a ház minden szegletébe. Nem tudom, hogy milyen elvet követ, még nem jöttem rá! Egy darabig úgy túnt, hogy a dolgozóban gyűjti a fehéreket, az étkező sarkában a sötétet, de aztán keveredett a feketékhez színes csíkos, a fehérekhez meg sötétkék, úgyhogy a kialakított elméletem megdőlt. De az is lehet, hogy szándékosan huncutkodik, hogy vajon rájövök-e a két kupac közül, melyik a kakukktojás. Hát nem vagyok túl jó rejtvényfejtő, az bebizonyosodott. Cserébe ő is kapott tőlem egy feladványt. Egy kutya jutalomfalatot megszimatoltattam vele, és úgy hogy lássa elrejtettem a felfordított kajás edénye alá. Hová Merült El Szép Szemed Világa, Hova Merült El Szép Szemed Világa. Azt a kifejezést látnotok kellett volna, ahogy rám nézett Samu? Mintha azt gondolta volna: "Húúú! Te tudsz varázsolni? Miért nem nekem adtad azt a jutalom falatot, miért tüntetted el??! " Ezek után persze visszavarázsoltam a falatot és megkapta a kis bolond!
Ha szabadon száguldó hullámvasutunk felett sikerült átvennünk az irányítást, kialakul a kettőnkből álló rendszer, amit egyszerűen családnak neveznek. Hová merült el step 1. Amikor pedig megérkezik a várva várt harmadik, szerelmünk gyümölcse, a gyermek, nincs más hátra, mint kibővíteni a kapcsolat dinamikáját, hiszen most már nem ketten, hanem hárman ülünk a hullámvasúton... Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt.
Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Hová merült el szép szemed világa. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Óhajtanám, hogy büszke volnál azon önérzetben, miszerint nemes szívedben boldogításomat elhatároztad, s annak tudásában, hogy te vagy egyedül azon hölgy, kivel szívem dolgairól értekezem. Eddig zárkózott kebellel tűrtem szenvedéseimet, melyekkel a sors néha meglátogatott, el hagyván suhanni gyér örömeimet, mert nem oszthatám meg részvevő kebellel, s talán megérdemeltem, hogy találjak életem folytában egy ilyen kebelre, melyhez legbensőbb, legtitkosabb érzelmeim bizodalmával járuljak, melynek viszon bizodalma, barátsága, rokon érzelmei felderítsék hátra levő éveimet, s azokat munkássá tenni, kedvet, lelkesedést öntsenek belém. Te vagy az, kedves, kire életemben számot tartottam, kinek barátságára – mondhatom-e: szerelmére? – büszke vagyok; sőt ennél több, én boldog vagyok ezen hitemben. Hová merült el step by step. Az isten jó, nem engedi, hogy csalódjam; csalódásom igen nagy, talán igen is sok volna egy emberi életre. S mégis gyakran szemrehányást teszek magamnak, hogy téged szeretni mertelek, oly fiatalt, kinek még annyi kilátása volt fényesebb életre.
Henrietta Pandurné Magyar:: 05 január 2018 13:35:00 Szép, rendezett, folyamatos karbantartás, ápolás. Táblák segítenek a tájékozódásban a gyógynövények felismerésében. Minden tisztelet a megálmodójának! :)
2022. 01. 06. Lopes-Szabó Zsuzsa megvalósította azt, amiről édesapja, Gyuri bácsi oly sokszor beszélt előadásai és tanácsadásai során: termék készült a legkedvesebb gyógynövényből. Gyuri bácsi a Bükkszentkereszt melletti kertjében is nagyon sokat ültetett ebből a gyógynövényből. A tinktúra alapanyaga kizárólag ebből a különleges gyűjtésből származik, mondhatnánk úgy is, hogy Gyuri bácsi saját kezűleg nevelt növényeiből. Hogy miről van szó? Bükkszentkereszt gyuri bácsi. Az egynyári ürömről, latinul Artemisia annua. Milyen tapasztalata van a népgyógyászatnak az egynyári ürömről? Az egynyári üröm gyógynövényt a hagyományos népi gyógyászatban sok évszázada lázcsillapításra és malária ellen használták. Régiesen "Isten fájának", "istenfűnek", de "seprőrutának" is hívták. A javasasszonyok után fennmaradt írások szerint aranyeret és bőrbetegségeket is kezeltek vele. Az artemisinin az édesüröm hatóanyaga. Hol tart most a tudomány? A sejt az élőlények olyan legkisebb önálló egysége, amely még a fő életjelenségeket mutatja (anyagcsere, növekedés, ingerlékenység, fejlődés, szaporodás).