nem elérhető A fenti képek illusztrációk, a termék és tartozékai a valóságban eltérhetnek a képektől. mysoft azonosító 0-1672298 Adatlap frissítve: 2021. 12. 10. 15:57:33 Tulajdonságok Philips 5000 series Automata eszpresszógépek EP5363/10, Szabadon álló Eszpresszó kávéfőző gép 1, 8 L Kávébabok Beépített darálógép Garancia fogyasztók részére 2 év kötelező jótállás (gyártó által biztosított szervizgarancia) Garancia nem fogyasztók részére 2 év gyártó által biztosított szervizgarancia Ügyfélszolgálat nyitvatartása: H-P: 9:30 - 17:30 | SZ-V: ZÁRVA Tel. PHILIPS Series 5000 EP5363/10 automata kávégép integrált tejtartállyal ezüst (EP5363/10) | kávéfőző > automata | konyhai eszközök | mysoft.hu. : 06 (1) 424-99-44 Cím: 1131 Budapest, Reitter Ferenc u. 177. Web: E-mail: PHILIPS Series 5000 EP5363/10 automata kávégép integrált tejtartállyal ezüst (EP5363/10) Leírás: Philips 5000 series Automata eszpresszógépek EP5363/10, Beépített darálógép Garancia fogyasztók részére: 2 év kötelező jótállás (gyártó által biztosított szervizgarancia) Garancia nem fogyasztók részére: 2 év gyártó által biztosított szervizgarancia Adatlap frissítve: 2021.
Főoldal Háztartási kisgépek Kávézás Kávéfőzőgépek Automata kávéfőző Philips EP5361/10 Series 5000 Automata kávéfőző Philips EP5361/10 Series 5000 Automata kávéfőző Alapadatok Üzemi nyomás 15 bar Forró víz/-gőz funkció Igen Örlő kés típusa 100% kerámia darálók Kávéfőző típusa Automata kávéfőző Kávétartály kapacitás 250 g Állítható kávéhossz Szélesség 22 cm Mélység 34 cm Magasság 43 cm Súly 7, 2 kg Típus: Automata kávéfőző Szín: Fehér Víztartály kapacitása: 1. 8 l Tejtartó kapacitása: 0. 5 l Nyomás rendszer: 15 bar Kávétartály kapacitása: 250 g Programok: Eszpresszó, Hosszú kávé, Cappuccino, Latte Macchiato Aroma választó Őrlési fokozat: 5 Forró víz/-gőz Kivehető víztartály Automatikus kikapcsolás Tisztító program Automatikus öblítés Cserélhető központi egység AquaClean szűrő Állítható kifolyó Kábelhossz: 1 m Mondd el a véleményed erről a termékről!
Válaszd ki a jellemzőket Te magad!
Tata, mint Pablo felesége, a végletekig hűséges volt férjéhez, a sicariók, a rivális drogbandák vezetői, a kommunisták, a rendőrkapitányok egytől egyig üde színfoltjai voltak a sorozatnak, nagyon jól sikerült a casting minden téren. Akit esetleg a sorozat elején a narráció tartott távol a továbbiakból, az ne féljen – ugyan ez az elem végig megmarad, de egyáltalán nem zavaró, sőt, sokkal jobban segít megérteni a történéseket, rávilágít a szereplők gondolataira, és bemutatja nekünk a korabeli Kolumbia viszonyait. Összességében – bár nyilván lehet mindenben, így ebben is kivetnivalót találni – nálam a sorozat egésze 9, 5/10, a második évad viszont önmagában 10/10-et érdemel, és odakerült a polcra az újranézős sorozatok közé. (Ráadásnak álljon itt annak a cikknek a linkje, amit winnie korábban már linkelt, de "csak" a hírek között – itt talán jobban eljut a sorozat rajongóihoz. Az írásban a két DEA-ügynök, a val életbeli Pena és Murphy beszélnek a második évad kulcsmomentumairól, és arról, mennyi volt belőlük a valóság és mennyi a fikció.
Persze a bukást, a veszteséget, az elmúlást mindig könnyebb és hálásabb téma ábrázolni, mint a felemelkedést és az építkezést, hiszen sokkal jobb filmes eszközök állnak hozzá rendelkezésre, egyszerűbb dolog a képernyőn megjeleníteni a fájdalmat és az elmúlást. Ha valamiben lehetett kivetnivalót találni az első szezonban, az éppen a főszereplő, Wagner Moura játéka volt, ami – lássuk be – egy főszereplő esetén nem túl előnyös. Valahogy nem tudta igazán jól megragadni a kegyetlen, mindenkin átgázoló, könyörtelen drogbáró szerepét, sokszor inkább emlékeztetett egy joviális, pufók, szimplán csak gazdag férfira, mint sem a világ kokainiparának vezérére. Nem volt vállalhatatlanul rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. (Persze nem tudjuk, valójában milyen volt Escobar, de a fiával készült nem olyan régi interjú alapján sokkal kegyetlenebb volt a valóságban, mint ahogy a sorozat ábrázolta. Ennek kapcsán mondjuk olvastam olyat is, hogy a showrunnerök direkt nem akarták annyira démonizálni őt, még akkor sem, ha a két DEA-ügynök, Steve Murphy és Javier Pena csak úgy adták oda a sztorit, hogy ne dicsőítsék benne a kolumbiait. )
A szerelmükről – már ha volt is más köztük pár ágyjelenetnek aligha nevezhető pillanaton, és sok méregdrága ajándék ékszereken kívül – nem tudunk meg nagyon semmit. Ebből a szempontból a magyar forgalmazó kivételesen nem tett rossz lóra a címváltoztatással, mert ugyan a film végig próbálja Vallejo szemszögéből láttatni az eseményeket, a nő valóban csak lencseként szolgál, melyen keresztül tanúi lehetünk a kolumbiai kokainkirály elkerülhetetlen bukásának. És attól eltekintve, hogy a filmben csupa rosszarcú gengsztert, vérbő kivégzést, árulást és súlyos drámát látunk, ez a bukás egészen pazar képekkel lett a könyvből a vászonra emelve. A néhol igen durva jelenetei is egyfajta ízléses eleganciáról – sőt, tovább megyek –, visszafogott humorról árulkodnak. Nagyjából úgy, ahogy azt Scorsese csinálja, csak kicsit kevésbe agresszíven. Persze az igazi Escobar és Vallejo meglehet a fejüket ingatva bírnák csak nézni Javier Bardem és Penélope Cruz angolul, de spanyol akcentussal előadott, néhol már szinte karikatúrába hajló alakítását, mégis az az elképesztő szenvedély, amivel léteznek a kamera előtt, egy idő után átragad a nézőre, és emiatt még a játékidő lassabb pillanataiban sem érezni, hogy a film leülne.
Mindenesetre ha valamiben, ebben az elemben sokkal jobban sikerült a második évad. A menekülő, hatalmát egyre inkább elveszítő, önmagával és az elveivel is harcoló Don Pablo megformálása sokkal jobban sikerült Mourának, olyannyira, hogy a sorozat vége felé még sajnálni is lehetett az apjánál bujdokoló, szakállat növesztő Escobart. Gyönyörűen mutatta be a bukást, a folyamatos leépülést a sorozat, kiválóan összerakott szezont kaptunk. Ebben persze sokat segített, hogy míg az első évad nagyjából tíz év történéseit ölelte fel, addig a másodikra csak az utolsó másfél év, a menekülés időszaka maradt, ami sokkal több teret adott a készítőknek a karakterábrázolásokra, a családi hátterek és az egyéni küzdelmek bemutatására. Ez határozottan jót tett nem csak a főszereplőnek, hanem a többiek jellemének is. Az elnöktől az Escobart lelövő rendőrtisztig mindenkinek megértettük a motivációját, azt, mit miért tettek. Nem csak a főszereplők (Escobar mellett Pena és Murphy), hanem a mellékszereplők is kiválóak voltak.