Dózsa György felemelkedése és kivégzése Dózsa György felemelkedése Az 1514-es parasztháború vezetője az erdélyi származású Dósa székely lófő család tagja, Dózsa György volt, aki 1470 körül születhetett. Ekkortájt Mátyás fekete serege volt Európa talán legerősebb hadserege, így nem véletlen, hogy a vitézi pálya vonzotta, s amint lehetett, katonának állt. Több különböző végvárban szolgált, s egyre emelkedett a ranglétrán. Szapolyai János 1513-as török elleni hadjáratában, már mint lovaskapitány vett részt, s a hadjárat után Nándorfehérváron maradt. Itt alapozta meg hírnevét, amikor 1514. február 28-án párbajban legyőzte az epeirosi Alit, a szendrei lovas szpáhik vezetőjét, aki már sok magyar vitéz halálát okozta. Maga a párviadal gyorsan lezajlott, hiszen miután Dózsa kivédte Ali első csapását, egyetlen mozdulattal levágta ellenfele jobb karját. A következő csapással már a bég fejét hasította szét. Mindez olyan jelentős tett volt, hogy II. Ulászló külön kegyben részesítette. A zsoldját megduplázta, s egy aranyláncot adományozott neki, ugyanakkor lovaggá emelte, s egy (40 jobbágytelket tartalmazó) falut is ajándékba kapott, mindezek mellett pedig 200 aranyat.
A kivégzők olyan brutális és elrettentő példát akartak statuálni Dózsa György kivégzésekor, hogy igencsak megdolgoztatták a hóhérok kreativitását. De ők felnőttek a feladathoz, és emlékezetes performanszot varázsoltak az eseményből, amelynek a tüzes vaskorona volt talán a legemberbarátibb epizódja. A kannibalizmus viszonylag ritkán szerepel a középkori kivégzések eszköztárában, 1514-es használatának magyarázata pedig rendkívül összetett a benne rejlő számos szimbólum ötvöződése miatt - mondja Harai Dénes, a Pau-i és Adour-vidéki Egyetem ( Université de Pau et des Pays de l'Adour) kutatója, akinek tanulmánya a Histoire, Économie & Société folyóiratban jelent meg. A kivégzés indítékainak és szimbolikájának megértéséhez mindenképpen vissza kell ugranunk a felkelés kezdőpontjára. A lázadók ugyanis nem lázadni jöttek össze, hanem a Bakócz Tamás esztergomi érsek által 1514 áprilisában meghirdetett keresztes hadjáratra indultak volna. A keresztes hadjáratból gyorsan rendszerellenes mozgalom alakult ki, miközben - és ez nagyon fontos - megtartotta a keresztes jellegét, legalább a retorika szintjén.
A lázadás leverése után büntetésül közel hetvenezer parasztot kínoztak meg, s ezrek vesztették életüket. A felkelés legfontosabb következménye a jobbágyok számára meghozott újabb rendszabályok voltak, vagyis a megtorló törvénykezés. Dózsa György alakja az elnyomó hatalom ellen küzdő harc jelképévé vált és az egyik legismertebb név a magyar történelemben. Mindezt jól mutatja, hogy szinte minden településen van Dózsáról elnevezett utca, tér vagy egyéb közterület. Alakja a nemesség és parasztság közötti osztályharcot példázza, amely azért érdekes, mert Dózsa maga is nemes volt. Források Ha tetszett a poszt – oszd meg! djp Bejegyzés navigáció
Csak a Dózsa féle parasztfelkelésről írnak mindenhol. Lehet hogy én vagyok a béna, de azért hálás vagyok a segítségért! nyomorog a net a sok infotól Dózsa György (Dálnok, 1470 k. ) az 1514-es keresztes hadjárat ducere ami parasztfelkelésbe torkollott. Székely származása miatt Székely György néven is említették. Nándorfehérváron szolgált lovaskapitányként, vitézségéért a király címert adományozott neki. 1514-ben csatlakozott a Bakócz Tamás által meghirdetett törökök ellen folytatandó keresztes hadjárathoz, annak vezéreként. (A keresztesek emlékét máig őrzi a "kuruc" szó, mely a "kereszt" latin elnevezéséből (crux) származik. ). Amikor a helyi nemesek megtiltották és fegyverrel visszakergették a nyári munkához a jobbágyaikat. A Dózsa a keresztény vallás védelmére és az eretnekek megbüntetésére szólított fel kiáltványában. Ezzel egyidejüleg a népi felkelők is ellenállást tanusítottak hogy visszamenjenek aratni. A király megtiltotta a további toborzást, a sereg az uralkodó rend ellen fordult, és feldúlta a nemesi kastélyokat.
A megtorlás emléke még biztosan élt akkor, amikor Dózsa a végvárban szolgált. Az 1514-es, Temesvárott, valószínűleg július 17-én végrehajtott kivégzést érintő eddigi kutatások gyakran említették az 1494-es emberevést, mint az árulók büntetésének tipikus eszközét, de Harai Dénes szerint az 1514-es kannibalizmus szimbolikája ennél bonyolultabb és ezt éppen egy másik, Kinizsihez fűződő történetből lehet levezetni. Antonio Bonfini humanista történetíró narrációjában ugyanis a neves hadvezér már kacérkodott az emberevéssel 1479-ben, a törökök felett aratott kenyérmezei győzelem után is. A történetíró szerint ekkor, a török holttestek között rendezett győzelmi lakomán Kinizsi - aki oroszlánként harcolt az ütközetben - körbetáncolt, szájában egy török holttestével. Harai elemzése szerint ez volt a legyőzött külső ellenség szimbolikus eltörlése a föld színéről, mint ahogy 1514-ben, a tüzes koronával főbűnösként megjelölt Dózsa felfalatása a belső ellenség szimbolikus eltörlése volt. Emellett a 16. század elején Székely Györgyként ismert Dózsa büntetése áttételesen a székely lázadó szellemiség büntetésének is tekinthető.
Mezőtúr mellett véres összecsapás történt a nemesek és a parasztság között, amit ugyanolyan véres megtorlás követett az elfogott keresztesekkel szemben. Az incidens hírére Bakócz leállította a toborzást, a parasztok azonban nem akartak hazamenni. Dózsa – aki ekkor már a Tiszántúlon járt seregével –, öccse, Gergely és alvezére, a radikális ferences szerzetes, Lőrinc pap kinyilatkoztatták, hogy a keresztes hadjáratot hátráltatók éppolyan bűnösök, mint a török pogányok. Ragaszkodtak az eredeti elképzeléshez, miszerint a sereg a törökök ellen vonul, ehhez pedig Szapolyai János erdélyi vajdától reméltek segítséget. Dózsa úgy tervezte, hogy Szapolyai erőivel egyesülve indulnak majd meg az oszmán előőrsök ellen, azonban hamarosan rájött, hogy az erdélyi vajdától nem várhat segítséget. A parasztsereget nemsokára mindenütt körülvették a nemesek által toborzott ellenhadak. Május 23-án Báthory István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök Apátfalvánál vereséget mért Dózsa előhadára. Báthory és Csáky azt hitték, a paraszthadsereg fő szárnyvonalát semmisítették meg, ezért alvezéreikkel a nagylaki kastélyba vonultak megünnepelni a győzelmet.
Lucifer több ezer évre előre lát, előrevetíti, hogy a szellő nagyon kicsit mozdul, kicsi port visz magával, de az idő múlásával, bár kicsi, gyönge és erőtlen e szellő, mégiscsak betemeti a gúlát, hiábavalóvá téve az óriási munkát, amit milliók egy miatt építettek. Lucifer figyelmezteti Ádámot, hogy hiába emelik a piramist egyre magasabbra, nem tud örök dicsőséget adni a nagy személyiségnek. Ádámot szíven üti, amit a rabszolga mond. Csak szabad államban lehetnek az emberek egyenlők. " Enyésszen az egyén, ha él a köz, / Mely egyesekből nagy egészt csinál. " Vagyis pusztuljon az egyén a köz miatt. Ádám romantikus erővel elhagyja a nőt, a társat, a szerelmet, mindent, mert ezen a hamis úton sok időt vesztett. Kéri Lucifert, hogy vigye előrébb az időben. Férfi-nő kapcsolat A következő színben a férfi-nő viszony is másképp fog megjelenni, itt Egyiptomban alá-és fölérendelt a férfi és a nő. Az ember tragédiája a mű mondanivalója. Ádámot ez is zavarja, hogy csak parancsra szereti őt Éva. A férfi az erős, az okos, a magával ragadó, a nő pedig az alárendelt, a gyenge, az akarattalan.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
– Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben A lélek él – e kínos szent örökség, Mit az egekből nyert a dőre ember -, Mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni, S csatára kél a renyhe élvezettel. " Vagyis Ádám nyughatatlansága, tenni akarása nem csitult el attól, hogy Prágában van. Bort hozat Luciferrel és miközben tovább elmélkedik, lassan leissza magát. Közben a kertben az udvaronc egyre hevesebben udvarol Borbálának, akinek szavaiból viszont érdekes módon az derül ki, hogy alapvetően szereti a férjét, csak éppen, mivel nem tudja megérteni, ezért unatkozik mellette. Ezért szórakoztatja magát futó kalandokkal. Ádám eközben tovább elmélkedik (és iszik): Óh, jő-e kor, mely e rideg közönyt Leolvasztandja, s mely új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Biróúl lép fel, büntet és emel, (Felkél, és tántorogva az erkély szélére lép. ) Nem retten vissza a nagy eszközöktől, Nem fél a rejtett szót kimondani, Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt Haladni fog a végzetes uton, S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta. Dzs*dzsákot nem zavarja hogy a párja prosti Dubaiban? Ez már ennyire elfogadott dolog manapság hogy az ember csak legyint rá ?! : talk_hunfluencers. "