Női nevek: Ankisza – Az Ankisza az Enéh női név egy másik alakja. Ankisz volt Nemród (Nimród, Ménrót) felesége, Hunor és Magor édesanyja (kr. e. 8000). Csílár – Csílár volt Előd vezérnek a leánya. A név valószínűleg a csillogás, fény, világosság szavainkal van összefüggésben Fejér – A Fejér vagy Fehér régi magyar személynév, melyet az Árpád-korban férfiak és nők egyaránt viseltek, jelentése: fehér színű. Gimely – Gimely a Hun mondaköri Ágos lánya, Erdőjáró testvére. Ősi magyar monday sale. Harcos volt. Hencse – Somogyban két egymás mellett lévő falu Hencse és Hedrehely. Van egy legenda itt, hogy Koppány két kedves feleségét hívták Hencsének illetve Hedrének. Künde – A Künde ősi magyar eredetű női név, jelentése valószínűleg kende, a kende a kettős fejedelemség idején a gyula párja volt. Obi – Az Obi régi magyar eredetű női név, jelentése: idősebb testvér, néni. Aripeit szittya király neje viselte e nevet. Perka – Bíró András író háromszéki gyűjtése az 1940-es években. Lehetséges eredetek: az Erzsébet név becézett alakja "pereszlen", "pergő" – izgő mozgó szóból alakulhatott ki a "pír" – piros szóból eredő név is lehet Vezetéknévként Kelet-magyarországon, Erdélyben többfelé előfordul.
A nagy fehérségbe, mint valami fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végződött egy düledező sárkunyhó füves küszöbénél. - Soha ilyen szépet! - mondta a király, ahogy körülnézett a tájon. - Ezt a helyet az Isten is arra teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak. Éppen ennek a bagolyfészeknek a helyére. - Hohó, vadász úr - dörmögött vissza valami haragos hang -, csak a maga portáján parancsolgasson kelmed! Már itt csak én leszek az úr. Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött kis ember, akinek majd nagyobb volt fehér szakálla, mint ő maga. Bőrkötő előtte, tátott szájú csizma a kezében, azzal hadonászik rettentő mérgesen a király előtt. Ősi magyar monday morning. - Míg én élek, egy nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek, mint a királynak Buda vára, atyámfia! Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt rá a csupa szakáll kis emberre: - Tudod-e, kivel beszélsz, hé?! - Tudja a macska.
A hatalmas ökörcsorda mögött magyar csordások nyargaltak habzó lovakon, pattogó karikásokkal, vezetőjük megállította ágaskodó lovát Ügyek előtt. - Hála legyen Úrnak - lihegte az ember -, idejében jövénk! - Ki küldött? - kérdezte Ügyek. Mítosz – Wikipédia. - A táltos parancsa, uram - felelte a főpásztor -, Atilla vérének nem szabad elvesznie! Másnap Ügyek törzse, az utolsó hun törzs, megérkezett a táltos szállására. Hatalmas tömeg gyűlt egybe az oltárkő körül, és üdvrivalgás fogadta Ügyeket, amikor leemelte Emesét a sátorszekérről. Ősi szokás szerint a fiatal pár egy tányérból evett, egy kupából ivott, s utána a talpig fehérbe öltözött táltos rájok adta az áldást. - Nemzetünk Istene, Úr, áldd meg ezt az embert és ezt az asszonyt, hogy sok gyermekük legyen, és Atilla vére ne pusztuljon ki soha! Azon az éjszakán a nász-sátor körül égő fáklyákkal a kezükben fiatal harcosok őrködtek, fáklyáikkal tűzfalat képezve a sátor körül, hogy Ármány, a gonosz, be ne osonhasson fiatal vezérükhöz és szép asszonyához. Az éjszaka közepén Emese fölébredt.
forrás:
Ott megállt a folyó s vizéből kinőtt egy csodálatos fa. Tiszta aranyból volt minden ága és minden levele annak a fának, és ágain aranygyümölcsök nőttek. Álmában Emese lefeküdt a csodálatos fa alá, a szépséges-szép ország kellős közepén, és álomba merült. Amikor fölébredt, ura sátrában találta magát. A magyar mondák mitikus állatai - Rejtélyek szigete. Napsugaras, szép reggel volt, tudta, hogy csak álom volt az egész, de annak a különös álomnak az emléke vele maradt egy életen át. Kilenc hónapra rá fia született Emesének. Az álomra való emlékezés miatt ÁLMOS-nak nevezték el a gyermeket, aki később ÁRPÁD apja lett, azé az Árpádé, aki valóra váltotta Emesen álmát és elvitte a magyarokat, síkságokon és hólepte hegyeken át a hunok hajdani hazájába. Ahol még ma is élnek, több mint tizenkét évszázad után. Wass Albert
Majd felkereste az anyámat és az orvosomat, anyámat azért, hogy hogy mert engem otthontartani, az orvosomat pedig azért, hogy hogy mert nekem igazolást adni. Menjünk még egy picit előre: egészen hatodikba. Minket csak ötödikben engedtek ki a folyosóra szünetekben, és csak akkor volt összevont tesi, ezért akkor ismertük meg először a B osztályt. A B osztály tele van erőszakos vagy csak szimplán butább gyerekekkel, akik valahogy elérték, hogy hetedikben a félévi átlaguk 2. 4 legyen. Anyway, az erőszakos gyerek eldöntötték, hogy sorba megverik a gyengébb gyerekeket, akik közé én is tartoztam. A magyar közoktatás margójára : hungary. A többi gyerekkel suli után bántak el, viszont én voltam a szemükben a legrosszabb ember (valószínűleg mert én vissza mertem nekik szólni a hatodik kurva anyám után), ezért engem meg is aláztak az egész osztály előtt: a folyosón, az osztályterem előtt vert meg 4 gyerek, és az egyetlen gyereket, aki meg akart védeni, lefogták, hogy semmit se tehessen. Ezt persze egyből jelentettem az igazgatóin, és behívták a 3 szemtanút (csak 3 ember jelentkezett, hogy látta - a többiek ki akartak ebből maradni, amit meg is értek) illetve a 4 bullyt hogy ezt lerendezzék.
Reiman István: "A versenyen való jó szereplés jelent valamit, de a rossz szereplés semmit sem. a sikertelenség semmit nem mér. mert a matematikai tevékenység nem verseny. a nagy matematikusok sosem verseny formájában találták meg tételeiket, elméleteiket. " RI: "Matematika-fizika tanár szakot végeztem. Egyébként az volt az első évfolyam, amikor úgynevezett alkalmazott matematika szak is indult, akkor vált ki a tanárszakból. Már azért sem választottam az alkalmazott matematika szakot, mert amikor beiratkoztam, akkor halvány sejtelmem sem volt arról, hogy mi a matematika. Szerettem az iskolai matematikát, és hát egyetlen megélhetési lehetőségem tulajdonképpen az volt, hogy beiratkozom egyetemre, mert teljesen egyedül voltam akkor itt Magyarországon. Azért kezdtem el egyetemre járni, hogy megéljek. Ez akkor jellemző volt. Az egyetemeket felfele fejlesztették, és kellettek hallgatók. Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola tanára is a díjazottak között van : hirok. Nem voltunk bőségesen ellátva, de megvolt a szállásunk és az étkezésünk, ami egy embernek tökéletesen elég. "
TL;DR: Fasza otthon lenni meg természet, csak nincs tömegközlekedés, ami az élet minden területén lekorlátoz és végtelen időt vesz el. Nincsen szórkozási lehetőség, ellenben nagy a kilátástalanság. Nem jutsz hozzá egy csomó "alap" szolgáltatáshoz és élelmiszerhez csak ha mész érte. Meló se nagyon van és korlátozva van a tömegközlekedéssel. Klímagömb és klímafa – nagyszabású szemléletformáló programot szervez a Szent István Általános Iskola : hirok. Nehéz párt találni, és minden haverod elköltözött már. Imádom amikor végre hazamehetek a falumba, láthatom a szüleimet, nyugodtság, természet, sétálhatok a mezőn az erdőben. Tervezem is, hogy egyszer visszaköltözök, és szerencsére a jelenlegi barátnőm vevő a dologra. Az eddigiek hallani sem akartak róla, mert vagy budapestiként nem akartak elmenni, vagy nem akartak visszaköltözni vidékre - érthető módon. Amikor megyek haza mindig meg kell terveznem, hogy mégis hogyan. Általánosságban olyan 3-4 óra alatt lehet autó nélkül megtenni a budapesti lakástól a házunkig az utat. Ez amúgy olyan 150 km és csak akkor tudom csökkenteni, hogyha megkérem a szüleimet, hogy jöjjenek értem az állomásra ( oda vissza 40 km).
Apropó, szabadban töltött idő: beköszöntött az ősz, a hőmérséklet lejjebb ment egy picit az emberek fűtenek. Sajnos nem minőségi fűtőanyaggal ( lignit, szemét, szalma, gumi), úgyhogy elég büdös van. Délután 4től nem ajánlatos kint lenni, mert a füst ködként borul a falura. Én amúgy szeretem mert "otthon-tél" szaga van:) Szóval kikapcsolódási lehetőség nem nagyon van: a 40 km-re lévő városban van egy mozi mondjuk, oda sokat járnak. De valamiért a színház vagy múzeumok és kiállítások nem igazán fordulnak meg senki fejében. Persze miért is fordulna, ha az életük a pénzszerzés / túlélés és meló körül forog? A nagyszülőktől mindig megy a baszogatás, hogy házasodj, meg bezzeg régen stb stb. Hát igen régen minden jobb volt, mostmeg minden szar. Persze ezen a siránkozáson kívül senki nem ápolja a helyi hagyományokat, mert az idősek mozogni nem bírnak. Mindenki kibaszott beteg és a halálán van. Fix orvosunk nincs, hanem heti kétszer kijön. Mondjuk nekünk kurva nagy szerencsénk van, mert a környéken lévő 2 darab kisfaluból hozzánk kell átjönni egy vizitre.
Egyébként meg várhatnék a csatalkozásra 20 percet, aztán ha szerencsém van, akkor csak 40et, rosszabb esetben 1, 5 órát, hogy elvigyen a volánbusz. De szerencsére értem bejönnek, nem úgy mint egy csomó emberért, akiknek mégha van is autójuk, de nem fér bele egy 40 km-es kiruccanás a gyerekért. Egyébként nekem szerencsém volt, mert a falunkban volt általános iskola, szóval nekem nem kellett minden nap a 6 órás busszal jönnöm a suliba 8-15 éves koromig. Azóta persze bezárt az iskola és talán már óvoda sincs, úgyhogy, hacsak nem engedheti meg az ember, hogy hozza-vigye a gyerekét, úgy a szerencsétlennek minden reggel és délután buszoznia kell olyan 40-50 percet. Jó tudom, basszameg budapesten is, és mindenhol máshol is. Ellenben nálunk csak 4 busz van, hétvégén 3. Elmegy reggel, aztán valamikor asszem 11kor majd délután 2kor hozza az iskolásokat és este fél6kor a melósokat. Aztán mindenki mehet gyalog vagy ahogy akar. Annyira gyűlöltem mindig, főleg amikor gimis lettem. Mert nekem minden alkalommal el kellett érni az egyetlen buszt, ami haza tudott vinni.
Nekem a szívfájdalmam az olimpiával mindig az volt, hogy igen kicsi volt a merítési területünk, a versenyzőink az országnak viszonylag kis részéről kerültek ki. Amikor a diákolimpiáról szóló könyvet írtam, csináltam egy statisztikát arról, hogy milyen városokból jönnek egyáltalában. Nagyon kevés magyarországi városból. Pedig biztos vannak mindenhol tehetségek. Egyszerűen statisztikailag elképzelhetetlen az, hogy a tehetségeknek a túlnyomó része Pestről vagy Pest környékéről kerül ki. Meggyőződésem, hogy ennek egyenletes az eloszlása az országban. " RI: "Olyan szervezetekre lenne szükség, amelyek a tehetségeket nem csak felkutatják - kutatni nem is igazán kell, mert az iskolákban ott vannak -, hanem foglalkoznak velük, és nem csak névlegesen, hanem ténylegesen, hozzáértéssel. Erre nagyon sok időt kell rászánni. Egy szakkörre való felkészülés sokkal több, mint egy egyszerű tanári órára való felkészülés. Össze kell gyűjteni a feladatokat, meg kell próbálni megoldani azokat. Nem illik olyan feladatokat kitűzni, amelyeknek esetleg nincs megoldása.