Értékelés: 3 szavazatból Álljunk meg egy pillanatra rohanó világunkban és merüljünk el Darvas Iván mindig elegáns szavai nyomán a történelmi és a személyes közelmúlt és régmúlt eseményeiben. Abban a múltban, mely ember, művész és állampolgár számára is definiálja a létezést, a jelenben élő színész lényegét, tartást és felelősséget, felelősségvállalást rejtő esszenciáját. A 2 részes portréfilm megidézi e nagyszerű színész cseppet sem egysíkú gyermekkorát, családját, indíttatását, Várkonyi Zoltán legendás Művész Színháza-beli színészi indulását, a történelem eseményeivel összefonódott magánemberi és művészsorsot: jelenét, múltját, jövőjét. A színház világát, ahol minden kiderül - Darvas szerint. És amelyre a színésznek igenis rá kell tennie egész életét, minden egyes alkalommal. Darvas hitte, hogy csupán az adja meg a "komédiás becsületét", ha a bőrét viszi a vásárra. Ezt tette Darvas Iván, évtizedeken keresztül, olyan kiváló szerepekben, mint a pályájának csúcsát jelentő "Egy őrült naplója" Popriscsin alakítása, melyben az M3 csatorna nézői ugyancsak gyönyörködhetnek.
fekete-fehér magyar játékfilm, 1957, rendező: Fehér Imre író: Hunyady Sándor, operatőr: Badal János, főszereplők: Darvas Iván, Bara Margit, Pécsi Sándor, Lázár Mária, Korompai Vali, Csikós Rózsi, 92 perc, felújítás: SD digitális maszter A film adatlapja a Filmkeresőn Miről szól? Sándor (Darvas Iván) szépreményű, bohém újságíró az első világháború éveiben, aki minden szabadidejét kávéházakban és mulatókban tölti. Ha eljön a hétvége, felölti a katonai egyenruhát, de nem a frontra indul, hanem hódítani. Így ismerkedik meg Bodrogiék bájos cselédlányával, Vilmával (Bara Margit), akivel ettől kezdve együtt töltik a vasárnapokat. A játéknak induló viszony hamarosan komolyra fordul, és a két ember szenvedélyesen egymásba szeret. Sándor mindvégig elhallgatja valódi kilétét, és egyszerű bakának adja ki magát, mert úgy gondolja, hogy kapcsolatuk a nagy társadalmi különbség miatt nem teljesedhet ki. A titkolózás azonban nem tart örökké, hiszen a férfi a Bodrogi család barátjaként és Pirike kisasszony (Korompai Vali) korábbi udvarlójaként előbb-utóbb lelepleződik.
IMDb Darvas Szilárd néven született Bején (jelenleg Szlovákia). Gyerekkorát Prágában töltötte (1926-1939), ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről Darvas Iván sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. Társalgási szinten beszélt még angolul és csehül. 1939-ben költözött Magyarországra. 1943-ban érettségizett. 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsa volt. A Színiakadémiát – évfolyamtársa volt Kállai Ferenc – nem fejezte be, részben a második világháború miatt, részben azért, mert már 21 évesen (1946) szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál, 1949-ig. Ekkor vette fel az Iván keresztnevet, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát. 1949-1956 között a Madách Színházban is játszott. Az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját (Darvas Attila tervezőmérnököt) kihozza a börtönből.
Mandátumát 1994-ig töltötte be. 1993–95 között ismét a Művész Színházban játszott. 1995-től a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel. 12 nappal 82. születésnapja előtt, Budapesten halt meg. Temetése nem volt, hamvait a család hazavitte.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
A szamár megirigyelte a kiskutya módját: neki szabad volt a legszebb szobába bemenni, a legszebb vánkosra ráfeküdni, s egész nap csak heverészett, nem dolgozott semmit - mégis mindennek a javát kapta. Neki meg csak kóró s tüske jut! Egy nap meg is kérdezte a kutyát: - Mondd, te kutya, mért szeret úgy téged a gazdasszony? - Mert tudok farkat csóválni, két lábon szolgálni - felelte a kiskutya. - Na, ez nem nehéz dolog, majd én is megpróbálom - mondta a szamár. TÓTH ELEMÉR: A KUTYA, A LÓ ÉS A SZAMÁR - tanitoikincseim.lapunk.hu. Aztán csak térült-fordult a konyha körül, s mikor éppen nyitva volt az ajtó, besomfordált. A gazdasszony éppen kevert-kavart valamit a tűzhelyen, nem vett észre semmit. De hamarosan volt mit észrevenni! A szamár két lábra állt a háta mögött, a farkát billegette, a lábát nyújtogatta, hogy tenyerest adjon. S mivel ugatni nem tudott - egy hatalmasat iázott. A gazdasszony úgy megijedt, hogy egyszerre három tányért tört össze. Aztán fogta a porolópálcát, és kiverte a szamarat a konyhából. Szegény szamár máig is töri a fejét, hogy miért kapott ő verést azért, amiért a kutyának dicséret jár.
A két barát is tudja: nem változik semmi… Itt a vége a mesémnek. Tessék hazamenni!