Október 23-a alkalmából összeválogattuk azokat a legfontosabb - és általunk legkedveltebb- magyar filmeket, amelyek mozivászonra vitték az '56-os forradalmat. Családok, disszidensek, hazatérők, vízilabdázók, totógyőztesek és pesti vagányok a lyukas nemzeti lobogó alatt. Szerencsés Dániel (1982) A rendszerváltás előtt nem lehetett olyan filmeket készíteni, amelyek direktben szóltak volna az 1956-os eseményekről, de a diktatúra enyhülésével legalább áttételesen megjelenhetett egy idő után a téma a mozivásznon. Például úgy, hogy a forradalom utóéletével, a hétköznapi emberek mindennapjaira gyakorolt hatásával foglalkoztak a filmek, mint például a Megáll az idő, vagy a Szerelem. Ide sorolható a Szerencsés Dániel is, ami a fiatal Rudolf Péter és Zsótér Sándor főszereplésével két disszidálni készülő srác kalandjain keresztül legerősebben fogalmazta meg a kérdést, mellyel egy egész generáció szembesült: menni vagy maradni? Szamárköhögés (1986) A magyar mozi történelmének talán legzseniálisabb telefonbeszélgetése hangzik el Gárdos Péter filmjében, amikor az amerikai rokonok felhívják a forradalom idején az otthon, bezárkózva izguló családot, ők pedig virágnyelven próbálnak meg tudósítani a nagy eseményekről.
színes magyar játékfilm, 1982, rendező: Sándor Pál író: Mezei András, forgatókönyvíró: Tóth Zsuzsa, operatőr: Ragályi Elemér, vágó: Kármentő Éva, zene: Selmeczi György, főszereplők: Rudolf Péter, Margitai Ági, Major Tamás, Zsótér Sándor, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, 89 perc A film adatlapja a Filmkeresőn A teljes film elérhető itt: Miről szól? Szerencsés Dániel (Rudolf Péter) és barátja, Angeli Gyuri (Zsótér Sándor) '56 decemberében úgy döntenek, hogy elhagyják az országot. Dániel a Bécsbe távozó szerelme után siet, Gyurinak pedig menekülnie kell, mert a forradalom alatt részt vett az utcai harcokban. Mitől különleges? Az '56-os forradalom után körülbelül 200 ezer ember hagyta el Magyarországot. A Szerencsés Dániel nem a harcokról, a forradalomról, hanem annak utóhatásáról és erről az emigrációs hullámról szól. Sándor Pál rendezőnek a történelmi háttér apropó arra, hogy feltehesse a szocializmusban és napjainkban is újra aktuális kérdést: menni vagy maradni? A rendező a saját életéből merített ihletett: '56 decemberében ő is ott állt a Keleti pályaudvaron a Bécsbe készülő tömegben, de végül nem szállt fel a vonatra.
De az állomásfőnök berezel, és nekiindul biciklivel a városnak, hogy szétkürtölje a hírt: megérkeztek a zsidók. Az, ahogy az egész falu reagál a hírre, adja az 1945 lényegét. Szépen, apránként adagolva megtudjuk, hogy miért is tojhat be az egész közösség attól, hogy két fekete ruhás férfi katonás rendben, egy szekér mögött besétál a faluba. Török ezeket a jeleneteket úgy írta meg (Szántóval együtt), és úgy rendezte meg, mint a westernekben, egészen konkrétan például a Délidőben. Tudjuk, hogy mennyi idő begyalogolni az állomásról a falu közepére. Tudjuk, hogy mindenki retteg tőlük. Az óra ketyeg, a feszültség nő. Főleg azért is, mert ez az augusztusi nap 1945-ben nagy pillanat a falu életében: házasodik a jegyző fia, bár a menyasszony (Sztarenki Dóra) még a nagy napon is inkább a falu bikájával (Szabó Kimmel Tamás) jár össze. A helyi csendőr (Terhes Sándor) nagyon figyel a rendre, de leginkább arra, hogy úgy tűnjön, tényleg rendben van minden. És mindennek a közepén ott van a jegyző, Szentes István (Rudolf Péter), az egész film lüktető, pöffeszkedő zsírgombóca.
Értékelés: 208 szavazatból 1945 augusztus 12, 11 óra. Titokzatos szállítmányukkal két fekete ruhás, fekete kalapos idegen jelenik meg egy magyar falu vasútállomásán. A falu népe az orosz megszállás árnyékában a jegyző fiának esküvőjére készül, de a menyasszony korábbi vőlegénye is hazatér a hadifogságból. Néhány óra alatt minden megváltozik. Titkok, bűnök, számvetés, szerelem, árulás, szembesítés... Bemutató dátuma: 2017. április 20. Forgalmazó: Katapult Film Stáblista: Szereplők Szentes István, a jegyzö