Egy olyan embernek, mint Hill, van terve, amiben a szálak végül összeérnek. Amikor mindenki, aki keresztbe tett neki, megbűnhődik. Irgalom nélkül. Egy Guy Ritchie filmet általában arról ismer meg az ember, hogy bár a szereplőkkel igen súlyos dolgok történhetnek meg, minden profanitás és erőszak ellenére mégis ott van a humor, a könnyedség és a vizuális brillírozás, ami könnyen fogyaszthatóvá teszi a nagy sikert hajszoló csibészek kálváriáját. Viszont pontosan ez az, amiket az Egy igazán dühös ember (hú, máris utálom ezt a címet! ) teljesen szembemegy. Ritchie ugyanis egy éjsötét bűndrámát vázol itt fel, ami nagy lendülettel merít az elmúlt évtizedek terméséből. Benne van a heist filmek szikár feszültsége, a bosszúfilmek nyers brutalitása, és a neo-noir hideg cinizmusa. Már helyszínben is teljesen alájátszik: Los Angeles szmogos, szürkés betontengere tökéletes táptalaj egy olyan történetnek, amiben elveszett lelkek és könyörtelen gyilkosok kerülnek szembe egymással. A felhőkarcolók csillogása mögött nincs semmi csak kiüresedés és halál.
Tényleg érezzük, hogy egy olyan ember bosszúját látjuk, akinél az utolsó szálat is elvágták, ami egy erőszakmentes, normális élethez kötötte. Ha győz, akkor is csak a létezés ürességébe tér vissza, büntet és bűnhődik minden pillanatban. Az i-re a pontot az utolsó fél óra fatalista végjátéka teszi fel, egy feszült, kiválóan levezényelt, brutális leszámolás, ahol tényleg senki sincs biztonságban. Az Egy igazán dühös ember t nem fogjuk se Ritchie, se Statham legjobbjai között emlegetni, de pontosan az a tisztesen megmunkált, szórakoztató és mindenféle túlzástól vagy feleslegtől mentes iparosmunka, ami nyári mozinak beillik. Nyers, tökös macsómozi, a középkategóriás zsánerfilm mintapéldánya, ami egykoron Hollywood gerincét alkotta, de manapság inkább hiánycikk.
Az Egy igazán dühös ember mellőzi a hivalkodó akciójeleneteket, és helyette a karakterdrámára és az intenzív, véres lövöldözésekre összpontosít. A karakterdráma azonban nem feltétlenül működik, hiszen Statham ezúttal is annyira egyarcú, hogy szinte semmilyen érzelmi reakciót nem vált ki a nézőből a személyes tragédiája. Ennek ellenére Guy Ritchie jól használja ezt a komorságot a filmhez, sokkal érettebb és mocskosabb az összkép, mint a korábbi, humorral oldott filmjei esetében. A pimasz humor nem is feltétlenül illett volna ennek a nagy tétre menő drámának a mindent elsöprő, baljós fináléjához vezető úton. S bár a fináléhoz vezető út a már említett felborított kronológia miatt is élvezhető, a fináléban aztán személyiség nélküli karakterek logisztikai bravúrjára kellene rácsodálkoznunk, miközben előkerül az b-kategóriás akciófilmek legnagyobb rákfenéje: a hős vagy golyóálló, vagy ha be is kapja azokat, akkor egy komplett tár is egy pofonnal ér fel neki. Összességében elmondható, hogy Jason Statham semmilyen szempontból nem egy nagy színész, de a képernyőn való jelenléte ennek ellenére is markáns.
Az Úriemberek után nyilván a legtöbben hatalmas elvárásokat támasztottak a Wrath of Man elé, és ebben legalább akkora szerepet játszott az a tény is, hogy a ködös Albion két ismert arca megint együtt veti bele magát a filmkészítés sűrűjébe. Esetleg még valamiféle olyan gondolat is megfordulhatott az ember agytekervényeiben, hogy a Wrath of Man egyfajta "számadás" lesz, melyben Ritchie és Statham megemlékszik azokról a fontos mérföldkövekről, amiknek hála azok lettek akik, vagy esetleg megpróbálják majd összemixelni az eltelt évek alatt egyre eltérőbbé formálódó stílusukat és legemblematikusabb filmjeiket egy komplex, jól szuperáló egységes egésszé. Azonban csakhamar kiderül, hogy a Wrath of Man az Úriemberek hez képest nemhogy csalódás, de teljesen felesleges az előbb említett gondolatokra felépíteni a prekoncepciókat. Valóban nosztalgia tripre indulunk, de az időgép nem a sült hal, a délutáni tea, a rossz kaja, a még rosszabb idő és a kibaszott Mary Poppins korába, hanem a '90-es évekbe és az azt megelőző évtizedek rideg és komor akcióthrillerjeinek világába dob vissza.
Amúgy tényleg lehetne jobb sajnos:) am. a többi Guy Ritchie film olyan mélyen szántó gondolatokat közölt nem? Ez a film pontosan bele illik a sorba, már ami az erodálódást illeti. (a lista szubjektív, de nem hinném, hogy olyan nagyot hibáznék vele) 1. Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső. <- nekem ez a legtutibb Ritchie film 2. Blöff. <- nem rossz, de nem is olyan frankó mint az első 3. RocknRolla <- a zenék jók, van néhány olyan jelenet ami jó. De ennyi. 4. Igazán dühös... <- igazából nem rosszabb mint a RocknRolla, de fényévekkel marad el az elsőtől. (akár csak a Rock 'n Rolla) Amit anno megcsinált a Ravasszal, azt soha többet nem tudta megismételni, de próbálkozik vele. Ami nem megy, nem kell erőltetni, szokták volt mondani. Utoljára szerkesztette: Macropus Rufus, 2021. 06. 22. 12:14:02 Ez egy olyan hetkoznap esti, egyszer nezos film volt. Ez nagyjabol mindent elmond. Speciel egyetertek a cikkel... Akciofilmnek elmegy, de Guy Ritchie filmnek marha gyenge igy aztan kozepes az egesz (mondjuk nalam meg igy is koroket ver a Boss levelre.... ) Nekem eddig az év akciófilmje, amit többször is meg tudok nézni.
Az angol Tarantinónak becézett író-rendező, Guy Ritchie és a profi műugróból színésszé avanzsáló Jason Statham annak idején egyszerre került fel a filmművészet térképére A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, illetve a Blöff című kult-klasszikusokkal, eddigi utolsó közös munkájuk pedig a 2005-ös, az elődöknél jóval mérsékeltebb sikereket elért Revolver volt – azaz a páros 16 éve nem dolgozott együtt. Azóta, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyt a Dunán. Ritchie és Hollywood kölcsönösen felfedezte egymást, melynek eredményeként emberünk legyártott néhány szórakoztató és néhány korrekt iparosmunkának nevezhető blockbustert, majd végül fogta magát és visszatért oda, ahonnan több mint két évtizede elindult: London veszélyes utcáira és füstös kocsmáiba. Igaz, hogy majdnem húsz esztendő kellett neki, de csak összejött a bravúr: az Úriemberek nem csupán a tavalyi év egyik legjobb filmje volt, de végre visszahozta azt a hamisítatlan Ritchie-s stílust, amire már nagyon-nagyon szüksége volt a kiéhezett rajongóknak.
Na de ki volt az a barom aki letette a pinyőbe a képernyőt? A 19-es gyári kerekek sokat dobtak a pacekunkon, de gumivásárlásnál meg kellett fizetni a szépségért. A fekete testen jól mutatott a króm díszítés, ez elég ritka az Antaránál. Fék rendben, olajfogyás nulla, bi-xenon esőben is OK. Esőérzékelős törlés van, a lapátok túlélték garázs nélkül is a mínusz 30 fokos telet. Opel antara népítélet pro. Ülésfűtés három fokozatú, nem volt rá panasz… 2, 5 év után eladtam, beleszerettem a Santa Fébe… Összesen 6. 5 év Opel Antara. Szép volt, de pont elég volt. Nagyon sok autóm volt már, de Opel csak ez a két Antara. Jó szívvel fogok emlékezni rájuk, csak a részecskeszűrőt ne emlegesse senki… Hibalista - Karter olajszivárgás - Turbónyomás szelep - indításgátló-asszisztens relé Ide hordtam szervizbe Opel Gombos Értékelése: 8 Képek az autómról Fenntartási költség (7) Évjárat 2012 Kényelem Használati időtartam 3 év Teljesítmény Km vásárláskor 103000 Megbízhatóság (6) Vezetett km 46000 Szerviztapasztalat Átlagfogyasztás 8 l Előző autója?
Vajon milyen üzletpolitika ez?! - Kormánygömbfejek cseréje. Nem biztos így utólag, hogy rosszak voltak a régiek.
Mindent egybevetve ennyi extrával messze megéri az autó az árát. Lassan lejár a garanciája és megpróbálom kicsit optimalizáltatni (chippelni) az autót. Biztosan sokat fog javulni a helyzet a korábbi autóim tapasztalataiból kiindulva. Majd jelentkezek ennek tapasztalataival is. 2. Nos ígéretemhez híven leírom a további tapasztalataimat. Az Antarám elmúlt 2 éves. Az ígért módosításokat elvégezttem rajta. Az öreg mamut raptoros vehemenciát kapott. A chippelése megtörtént. A 164 LE kb. 195 LE lett. A pontos teljesítményt teljesítménypadon lehetne megnézetni, de úgy gondolom nem ez a fontos, hanem az eredmény. Nos a vártnál azért kisebb a változás, de mindenképpen sokkal kezelhetőbb lett a kocsi. Terepjáró - Opel. Alacsonyabb fordulatszámtól erőteljeseben gyorsul. Ráadásul ez a gyorsulás "benzinesebb" lett. 3000-es fordulatszám felett is vehemensen gyorsul tovább. A kellemes meglepetés azonban a fogyasztás. Csaknem 1 literrel kisebb a fogyasztás. Nyilván az eddiegben használt módhoz viszonyítottan. Eddíg 7, 6 volt az átlag viszonylag sok és rövid városi használattal.
- - Állandó hiba, hogy a tempomat gyorsításnál néha lefullasztja a motort(? ). A szervízben nem tudtak mit mondani erre. Ide hordtam szervizbe Opel Maxabo Bécsi út Értékelése: 8 Másik szerelő értékelése Opel Maxabo Hűvösvölgy Értékelése: 7 Képek az autómról Fenntartási költség (3) Évjárat 2007 Kényelem (8) Használati időtartam 2 év Teljesítmény Km vásárláskor 32000 Megbízhatóság (1) Vezetett km 60000 Szerviztapasztalat Átlagfogyasztás 9 l Előző autója? New Beetle Következő autója? A5 Ennyire szerette (5) Megérte a pénzét? igen Verdikt (5. Opel antara népítélet la. 1/10) Opel Antara 2006 (2006) További ítéletek (6 db)