Mátyás dicsőséges haditettéről szól. Világi témájú nyelvemlék. 1494 e. : Festetics kódex – Kinizsi Pálnénak készült imádságos könyv 1490 k. : Soproni virágének – a magyar nyelvű szerelmi líra első emléke. 1510: Margit-legenda: Margit csodálatos életét beszéli el; Ráskay Lea domonkos-rendi apáca másolta. A magyar nyelv története. D) Glosszák: lapszéli vagy a sorok közé írt jegyzet. 1410 k. : Marosvásárhelyi glosszák 1490: Szalkai-glosszák – Készítette: Szalkai László Szójegyzékek: Szótárak helyett használták. 1395 k. : Besztercei szójegyzék 1410 k. : Schlägli-szójegyzék Középmagyar kor (1526 – 1772) a mohácsi vésztől a hazai felvilágosodás kezdetéig 1527: az első magyar nyomtatvány; Sylvester János: Latin nyelvtan magyar értelmezésekkel 1538-39: Dévai Bíró Mátyás: Magyar Helyesírás Több bibliafordítás. 1590: az első teljes bibliafordítás – Károli Gáspár: Szent Biblia; Vizsoly A magyar költészet gyökerei:Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemissza Péter, Balassi Bálint, Heltai Gáspár munkássága. 1610: Szenczi Molnár Albert: Új magyar nyelvtan Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen munkássága.
1192-1195: A legelső magyar nyelvű összefüggő szövegemlékünk a Halotti beszéd és Könyörgés 32 soros, a latin nyelvű Pray-kódexben maradt fenn. Szerzője ismeretlen. A beszéd a latin szöveg magyaros átdolgozása. Az összes finnugor nyelv első szöveg- emléke. 1200 k. : Königsbergi töredék és szalagjai – nagy terjedelmű volt, de felszabdalták (a könyv gerincét erősítették vele, a kódex elé tették védőlapnak) – hiányos 1300 k. : Az első magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária siralom (egy latin siratóvers magyar fordítása). A magyar nyelven. Ómagyar nyelven keletkezett. A Leuweni-kódex 134. lapján található; 1922-ben fedezte fel Belgiumban Gragger Róbert. 1315 k. : Gyulafehérvári sorok – rímszerűen összecsengő prédikációvázlat C) Kódexek: Nagy terjedelmű, kézzel írott könyvek. 1372-1400: A legrégibb magyar nyelvű a Jókai-kódex. Assisi Szent Ferenc életéről szól. 1450 k. : Huszita Biblia (az első magyar Bibliafordítás; Tamás és Bálint pap munkája; a Bécsi-, a Müncheni-, és az Apor-kódexben maradt fenn). 1476: Ének Szabács viadaláról – első históriás énekünk.
A főrúri udvarokban emellett státuszszimbólumként szolgált, igen nagyra becsült ebnek tartották. Méltóságteljes, erőt sugárzó, gyors és intelligens kutya hírében állt. Ezeket a tulajdonságait a mai napig megőrizte. 1928-as fotó egy 9 hónapos ír farkaskutyáról és gazdájáról. A kelták és a későbbi írek elsősorban nagyvad elejtésére használták. Főként szarvasra, farkasra, vaddisznóra vadásztak vele. Egy ideig csak a nemesek, főurak tarthattak ír farkaskutyát. Azonban a történelem ezt a fajtát sem kímélte. Az angol megszállás, éhínség, a lőfegyverek elterjedése, a farkasok számának csökkenése mind ahhoz vezettek, hogy ez a csodálatos kutya igen ritkává vált. A 17. században saját hazájában a kihalás fenyegette, máshol egyre népszerűbb lett. A túlzott export is ezt erősítette. 1951-es fotó egy ír farkaskutyáról és egy csivaváról. A 19. században a nemzeti öntudat felerősödésével az ír farkaskutya állomány is nőtt. G. A. Graham kapitány a fajta egyik legnagyobb rajongója volt akkoriban. Írország minden pontjáról kereste-gyűjtötte a fennmaradt ír farkaskutyákat.
Mivel roppant érzékeny lelkivilágú, képes azonnal lereagálni gazdája aktuális lelkiállapotát. Ezért bármilyen ír farkassal kapcsolatos foglalkozást csak nyugodt lelkiállapotban javasolt végezni, mert ellenkező esetben a kutya enerváltan, bizonytalanul és kedveszegetten viselkedik majd. A gazda türelmes, nyugodt hozzáállásával azonban a problémamentes együttéléshez szükséges szabályokat egyébként játszi könnyedséggel elsajátítja. " Forrás: Balaskó Norbert: Kutyafajta Kalauz – Ír farkaskutya (Kattints a linkre a teljes cikkért! ) Ír farkaskutya leírása Jól megtermett, izmos, rusztikus megjelenésű, de elegáns felépítésű kutya. Feje a schnauzeréra hasonlít, de keskenyebb és hoszszabb. Szeme sötétbarna, füle lelóg. Háta egyenes, széles, fara kissé csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai szikár izomzatúak, hoszszúak. Farka lelóg. Szőrzete közepesen hosszú, durva. Színe legtöbbször szürke, de lehet kékesszürke, fehér vagy sárgásvörös is. Ír farkaskutya eredete Ősi ír fajta; egyes kinológusok a világ egyik legrégebben kialakult kutyájának tartják.
A XIX. századi ír történelemre a nemzeti öntudat megerősödése volt jellemző, ami automatikusan magával hozta az ír farkaskutya feltámasztásának, vagy inkább újjáélesztésének igényét. Ennek legjellegzetesebb alakjai H. D. Richardson, de leginkább egy bizonyos Graham kapitány volt. Richardson állítása, mely szerint az ír farkaskutya, valamint a skót szarvasagár valójában ugyanazon kutyafajta két különböző típusa, nyilván nem hagyta hidegen Graham kapitányt, aki a fajta feltámasztásához olyan skót szarvasagarakat használt, melyek magukon hordozták az ősi ír farkaseb jegyeit (nagyobb, robosztusabb, impozánsabb megjelenés, markánsabb fejtípus). Az általa tenyésztett ír farkasok tekinthetők az új korszak etalon-kutyáinak. később, 1885-ben megalakította az Irish Wolfhound Club-ot, azaz az Ír Farkasagár klubot, és haláláig a fajta nemesítésén és népszerűsítésén fáradozott. Intelmei, melyekkel átadta a stafétát az őt követő generációknak, máig érvényesek maradtak: "A testület ne javasolja tenyésztésre a törékeny vagy gyenge kutyákat.
Ehhez persze megfelelő méretű lakóhely is szükségeltetik, mert például egy 39 nm-es panel garzonban legfeljebb csak úgy tud megfordulni, ha kinyitjuk neki a bejárati ajtót… Egy ír fakrassal való találkozás a szabadban valódi kalandot jelent kutyás és nem kutyás ember számára egyaránt. Magabiztosan kimért viselkedésében nyoma sincs semmi kihívó arroganciának. Erre persze nem is igazán van szüksége, hiszen puszta megjelenése tekintélyt kelt az emberekben és kutyákban egyaránt. Saját terrier kanomat – aki nem megy egy kis karakánságért a szomszédba – felnőtt korában kétszer láttam elbizonytalanodni másik kutya miatt. Az egyik ilyen kutya egy ír farkas volt. Az erdőben sétálva akadtunk össze az óriással, aki az azonos nemű tisztességesen szocializálódott kutyák között megszokott szertartásnak megfelelően, "felhúzott sisakrostéllyal" közeledett airedalemhez. A magát kihúzó kutya egész lovagias megjelenése higgadt önbizalmat sugárzott. Ahogy szemtől szemben megálltak, kutyám addig – és általában – magabiztosságot tükröző faroktartása megváltozott és lassan a hátvonal szintjére ereszekedett, jelezve, hogy elismeri a másik fölényét.
Ezt az ír behemót mindezt nyugodtan konstatálta, majd puha mozdulatokkal egy közeli fához lépett és megjelölte azt. Rutinos viselkedéséből jól látszott, hogy számára csak a megszokott koreográfia szerint zajlottak az események. Az ír farkas általában türelmes leereszekdéssel szemléli még azt is, ha egy-egy kisebb kutya – vagyis bármilyen más fajtájú eb – provokálni próbálja. Többnyire nem veszi fel a kesztyűt, de ezzel mindenki csak jól jár. Hallottam én már whippetről, ami játszi könnyedséggel borított meg egy közel kétszer súlyosabb angol bulldogot, vagy magyar agarakról, akik villámként bántak el rottweilerekkel, kaukázusi juhászkutyákkal. Sokan pórul jártak már, akik alábecsülték az agárféléket és heccből rájuk uszították agresszív kutyájukat. Nem szabad elfelejteni, hogy az agarak nemcsak a zsákmány utólérésében, hanem villámgyors megölésében is jeleskedtek. Ezt a képességüket sajnos a kutyák közt kialakuló rangsorviták során is képesek kamatoztatni. Harcmodorukra, a villanászserű harapás-tépés-elugrás kombinációjára más fajták nincsenek felkészülve és ha nem tudnak biztos fogást találni rajtuk – általában nem tudnak – gyakran súlyos, esetenként halálos sebesüléseket szenvednek el.