Sziasztok! Most három őszi ruha-összeállítással jöttem nektek. Nyugi, ez nincs kőbe vésve, hogy nektek most pont ezt kell hordani! Nyugodtan kombináljatok, legyetek kreatívak! Ez az összeállítás kiváló a hétköznapokra. A meleg poncsó a hidegebb napokra is tökéletes. A nagy válltáskába minden belefér a legújabb rúzsunktól a telefonunkon át a füzetekig. A következő összeállítás egy őszi partiba remek. Garantált, hogy minden szem ránk szegeződik majd. Nekem a személyes kedvencem a szettből a falevélmintás fülbevaló. 🍂 őszi ruha összeállítások / SLOW FASHION - YouTube. Az utolsó egy perfekt suliszett. A puha, meleg pulcsi, és a hatalmas táska magáért beszél. Ehhez az összeállításhoz egy nude színű rúzs dukál. Remélem, hogy tetszett, sziasztok! Villámlány
Azt hiszem elértem a teljes nem vagyok megelégedve magammal státuszt... Egyszerűen mostanában annyira elegem van magamból, hogy kb tükörbe sem akarok nézni... Nem tetszik a hajam... (ez a nem régiben elrontott ombree stílusnak tudható be) Nem tetszik a szemöldököm... Nem tetszik, hogy még mindig problémás és zsíros az arcbőröm (most kaptam új fogamzás gátlót) E ^ miatt nem tetszenek rajtam a sminkek E ^ miatt nem nagyon vásárolok mostanában smink termékeket Nem tetszik az alakom E ^ miatt alig vásárolok magamnak ruhákat Szóval most per pill minden bajom van a külsőmmel. Persze most egy kicsit depis üzemmódban vagyok, de nem hagyom annyiban a dolgot. Voltam nőgyógyásznál és kaptam egy erősebb fogamzásgátlót, voltam kozmetikusnál arctisztításon. Minden másnap tornázom itthon és sokkal jobban oda figyelek, hogy mit eszem, többet iszom. Az igazság az, hogy most úúúúúgy elvonulnék a világ elől egy amolyan szépségfarmra, ahol alaposan helyre hoznak:(:) Ti is szoktatok így lenni? Mit szoktatok ilyenkor csinálni?
A kabát a hidegebb hónapokban mindig főszerepet kap, ezért az őszi divat ismét reflektorfénybe helyezi a sikkes, színes, izgalmas felöltőket. Az új szezon igazán változatos fazonokkal, kialakításokkal kecsegtet, ezért, ha szeretnél valami különlegeset kipróbálni, akkor érdemes merészebb kreációt választani, mint a klasszikus ballonkabát. hirdetés Lassan belesétálunk az őszbe, így végre előkerülhetnek a sokat nélkülözött, divatos kabátok. A szerelés nagy részét a hideg hónapokban a felöltő takarja, ezért a kreációk szabása, kialakítása, színe kiemelten fontos. Ez a szemlélet a divatirányzatokat is áthatja, mivel rengeteg vidám árnyalatú, mintás kreációt alkottak a tervezők. Az átmeneti divatban kifejezetten kevés fekete dzsekit találhatunk, ezzel szemben megszaporodtak a bohém darabok. Öt divatos kabát, amitől felpezsdül az őszi megjelenés Még egy darabig elegendőek az átmeneti kabátok, hiszen ezek a kreációk jól rétegezhetőek, és a melegebb napokon egyaránt ideálisak. Ám a változékony időjárás pillanatok alatt hidegebbre fordulhat, így szükség lehet a vastagabb kreációkra.
Ugyanígy érthetetlen a markolat – a fűtése tökéletesen működik, de az anyaga egyszerűen kenődik, újjal el tudtam volna gyúrni. Emiatt minta is már alig volt rajta – pedig a motorban mindössze 16 ezer kilométer volt. Mennyire hitvány a markolat anyaga. Középtájon az a keresztirányú csík úgy jött létre, hogy megnyomtam az ujjammal - a puha és deformálódó anyagból egy szobrász mulandó, de érdekes alkotásokat hozhatna létre Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Szintén silány a fényezés, de arra már fel voltam készülve – ugyanez az őrületesen jól kinéző flitteres matt fekete szín volt a CB650F-en is, ami egy délelőttnyi pályázás során teljesen kifényesedett azokon a részeken, ahol a combom hozzáért, ezen pedig a lelkes tesztpilóták ágyéka polírozta fel ott, ahol egyébként a tankpad szokott lenni. Hiába néz ki jól, ez sajnos kényes, ezért mind a CB-t, mind a VFR800X-et érdemes valami egyszerűbb, de strapabíróbb színben rendelni. De vannak jó dolgok is, ilyen a fordított LCD műszerfal, aminél fekete a háttér, a számok világosak – meglepő módon minél jobban tűz rá a nap, annál élesebben látszik, illetve ilyen még a hidraulikus kuplung, amit sok drágább motornál sem éreznek indokoltnak, pedig nagyon jó dolog.
Hogy miért bukott meg – ismét a motorról van szó – arra több elmélet is létezik, valószínűleg a kissé béna külső, a magas ár és a bugi hiánya együtt tették be a kaput. 2015-re ebből a háromból egyet megoldottak, a Crossrunner végre néz ki valahogy. Ráadásul nagyon helyesen nem az 1200-as Crosstourer arcát ültették át, hanem a VFR800F -ét, ledobták róla az értelmezhetetlen, burkolt talicskakormányt, amire egy nyomorult GPS-t sem lehetett feleszkábálni, a helyére egy igényes, változó átmérőjű – szaknyelven: kónuszos – kormány került, aminek a kiemelője ugyanúgy gumiágyazású, mint a Versys 650-en de ezen megrángatva nem mozog egy-egy centit minden irányba. Végre: egy jó kónuszos kormány, amire fel lehet tenni mondjuk egy GPS-t Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner A hagyományos teleszkópvilla megmaradt, de az aljára már radiálisan rögzített Tokico féknyereg került, a blokkot pedig addig búbolták, míg nem találtak további négy lóerőt és 2, 2 Nm-t. Szépek a ledes indexek, jó a légies csőr, ami ráadásul a Crossrunnernél nem a suzukis iskolát követi, vagyis nem szimplán dizájnelem, hanem BMW-s stílusban funkciót lát el, levegőt vezet az olajhűtőre.
34 Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner 2015-ben négy hengerből és nyolcszáz köbcentiből 120 lóerőt minden fekete mágia nélkül ki lehet hozni. A Honda VFR800X Crossrunner VTEC-kel együtt is csak 106 LE, tehát mintha azért varázsoltak volna, hogy gyengébb és drágább legyen, mint amit egy alapkészlet tudna. Lehet ezért rinyálni, de akkor tíz év múlva viszont tessék kussolni, ha unalmasak és uniformizáltak lesznek a motorok – ha azt mondom, hogy 1, 6-os turbós kisdízelek kompakt autóban, akkor ugye egyértelmű, hogy mire gondolok. 13 éve mutatták be ezt a blokkot, a Honda jelenlegi kínálatában csak a Gold Wing hathengerese húzott le ennél több időt komolyabb változtatások nélkül. Kellően különleges és bonyolult ahhoz, hogy ragaszkodjanak hozzá Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Tehát kellően különleges ahhoz, hogy lehessen érte rajongani, a V4-es elrendezést eleve egy kis misztikum lengi körül, erre jön még a változó szelepvezérlés és a 6200-6300-as fordulat körül érkező seggberúgás legendája.
Viszont ha nyugodt túrázás során el akarjuk kerülni a VTEC hatást, akkor szinte csak 3 és 6 ezres fordulatszám tartomány közt motorozhatunk, így túramotorhoz képest sokat kell dolgoznunk a váltóval. Megemlítendő továbbá a motor hűtési problémája. Habár a mai szemmel már nem annyira kompakt a vas, tervezésének idején, még a kétezres évek elején mindent megtettek, hogy az legyen. Ennek legnagyobb áldozata a hűtés lett, mivel a V-motor kiszorította a hűtőt az általában megszokott pozíciójából, és mindkét oldalra felkerült 1-1 kisebb hűtőradiátor, mint például a Benelli TnT esetében is. Emiatt a motor hajlamos a túlmelegedésre, városban pedig állandóan forgatja a ventilátorokat. Természetesen emiatt nem kell elvetni a típust, a ventilátorok szépen visszahűtik a gépet, mégiscsak egy bevált konstrukcióról beszélünk. Az oldalt elhelyezett hűtőradiátoroknak keményen meg kell küzdeniük a motor túlmelegedése ellen TM ítélet: A sport-túra kategória a kettősségről szól, a VFR pedig teljesíti mindazt, amit egy sport-túra motortól elvárhatsz.
A VTEC nyitás alatt a motor meglepően kezes, sőt már-már gyengének is érződik, mintha egy kisebb sorkettesmotor dolgozna alattunk. A nyitás után viszont lórúgásként érkezik meg az erő, a maximális teljesítmény pedig 109 lóerőig kúszik fel, sőt a forgatónyomaték csúcsa is az effektus után érkezik a maga 80 Nm-ével. Ez a teljesítmény meglepően jól tolja a testes VFR-t, és igazi sportmotoros élményt biztosít. A motor kissé skizofrénnek tűnhet így, mint ami nem tudja eldönteni magáról, hogy nyugodt túrázó, vagy agresszív sportoló akar e lenni – Jakyll és Hyde, Banner és Hulk, szerintem értitek a lényeget! Vannak olyanok, akikre ijesztően hat a teljesítményváltás megérkezése, és emiatt kicsit kiszámíthatatlannak találják, és megkérdőjelezik a túrázásra és mindennapi közlekedésre való alkalmasságát. Szerintem ezek erős vádak, és inkább csak a kezdetekben fogalmazódhatnak meg ilyen gondolatok. Számomra a VTEC hatás nem volt ijesztő, a teljesítménynövekedés nem érkezett meg kezelhetetlenül, így szerintem idővel mindenki hozzá fog szokni.
Ráadásul az volt az egészben a legbizarrabb, hogy értetlenül álltam az eset előtt. Mielőtt elkezdtem volna szörnyű sirálmaimat a nyakatokba borítani, úgy hozta az élet, hogy még egy hétre megkaptam. A lehetőségnek pedig igencsak örültem, mert egyrészt mazochista vagyok, másrészt meg túl súlyosnak éreztem az ítéletet ahhoz, hogy fellebbezés nélkül végrehajtsam. Kezdjük mindjárt a külsővel. Tesztmotorunk ezüst. Bocsánat, ezüstmetál. A szín természetesen állandó vitatéma, ráadásul a gyár koncepciója, hogy nagyon visszafogott, nagyon elegáns árnyalatokkal kínálják meg a VFR-t. De a másik két szín, a megfoghatatlan színű bordós-pirosas és a feketék között is kimagaslóan szép fekete annyival, de annyival szebb. Gondolom, ezekből nem tudnak eleget rendelni, úgyhogy az újságírók gyilkolására beállították az ezüstöt. (Bocsánat mindenkitől, aki az ezüstre esküszik. ) Innen mindenki felismeri A külső 2002 óta nem sokat változott, ám a vonalak így öt év után is megállják a helyüket. A szuperszonikus gépek fenyegető megjelenését az teszi még inkább lehengerlővé, hogy minden részlet a végletekig kidolgozott.
Ha jól emlékszem, akkoriban az újságok hátlapján egy csokival leöntött eperrel a háttérben reklámozták, hogy lássuk mennyire is ínyenc ez a vas. És az is volt! A formaterve és az olyan technikai megoldások, mint a V-négyes erőforrás és az egyoldalú hátsó lengőkar kiemelték a típust a japán riválisok közül, amolyan európai exkluzivitást adva a vasnak. A külső dizájn pedig nagyon időtállóra sikerült, nem is csoda, hogy 12 évig nem is változtattak rajta – ami nemcsak a japán, de az egész motoros történelemben kiemelkedőnek számít. Tesztmotorunk legyártása óta viszont már 16 év telt el, formavilágát mégsem mondanám öregesnek, inkább csak kissé testesnek mai szemmel. A felhasznált anyagok is kiállták az idő próbáját, még mindig prémium motor érzetét kelti. Nem csak európai motoron találunk egyoldali lengőkart, ez a VFR modellek egyik sajátossága is A méretes idomok alatt egy 781 köbcentiméteres V elrendezésű négyhengeres motor lapul, ami elsőként kapta meg a VTEC változó szelepvezérlés t. Működésének lényege, hogy 6800-as fordulatszám alatt hengerenként csak két szelep dolgozik, ám felette beindul az erőforrás mind a 16 szelepe, és egy teljesen más teljesítményszintre lépünk!