Örömmel mentem,,, mert a kopjafa katonai szolgálatot, vitézi teljesítményt nyújtó, fejedelmet, viadalban elesettet illetett. A fejfa vagy gombosfejfa őseink általánosan használt sírjele... " Nincs nagy felhajtás, hivatalos ünnepélyesség. A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által biztosított kis teherautón homok, cement, a beöntéshez szükséges szerszámok. Itt fekszünk vandoren. A felállítandó cserefa kopja, a magasabb fajtából, már fenn az ad hoc panteon legmagasabb pontján, kis gödör szélén. A három és fél méteres emlékjel népművész faragójának gyorsan jár a keze, de tüsténkedik két segítője is.,, Földbe gyökerező" sorsára vár, amíg a turisták tízei a kisebb-nagyobb emlékjelek állítói-állíttatói emblémáját silabizálják. S amikor a mester utolsó, vízmértékes kézmozdulata után a jelen levő magyar turisták fényképezőgépei működésbe lépnek, a magyarországi küldöttség fiatalasszonya néhány keresetlen szóval említi a hétköznapiasan is ünnepi percek jelentőségét. S jómagam, az Udvarhelyszéken született háromszéki restelkedve, lehajtott fejjel gyónom, hogy csak most, közel a hetvenhez jutottam el Székelyföld Thermopülaiához!,, Itt fekszünk, vándor... megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. "
Rajtuk múlik, a korábbiakhoz képest néhány százezer plusz szavazón, hogy jövő áprilisban ez az ellenzéki pártok thermopülai csatája lesz, vagy az ő Mohácsa. Bruck András: "Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza" Kamaszként engem is megragadott a sírfelirat egyszerű pátosza, és a hozzá kapcsolódó történet. A thermopülai csatát – a legenda szerint háromszázan voltak egy egész hadsereg ellen - szokás a Kelet és Nyugat, demokrácia és zsarnokság harcaként is értelmezni. S ezzel rögtön benne is vagyunk a jelenben, sokkal mélyebben is, mint szeretnénk. Mert aligha gondolta volna bárki is, hogy a következő ezer évben egyáltalán felmerülhet számunkra a kérdés: Kelet vagy Nyugat, zsarnokság vagy demokrácia? Egy biztos. 2004-ben hivatalosan is a Nyugathoz csatlakoztunk. Itt fekszünk vándor. Ezt akarta a magyarok nagy többsége, és minden felmérés szerint ezt akarja ma is. Katasztrófa, hogy épp a miniszterelnök nem akarja, állítólag mély meggyőződése, hogy Magyarország jobban jár a Kelettel, mint a Nyugattal.
Mit gondolsz, mekkora különbség van egy motivált csapat és egy motiválatlan csapat teljesítménye között? Néhány százalék? Nem hiszem. Ahogy én tapasztalom, akár többszörös. Egy csatában a győzelem vagy a vereség múlik rajta. Ha már láttad a "300" című filmet Leónidasz spártai királyról és a Thermopülai csatáról, akkor tudod, hogy miről beszélek. Ha meg nem láttad, feltétlenül nézd meg! Vezetőképző tananyag a film. Időszámításunk kezdete előtt 480-ban, Xerxész, a Perzsa Birodalom uralkodója, közel egymilliós sereggel támadt Görögországra. Megcselekedtük Amit Megkövetelt A Haza. Velük szemben, a Thermopülai szorosnál, Leónidasz király vezetésével 300 spártai és néhány ezer görög harcos állt. A film egyik leghatásosabb jelenete, amikor a perzsa uralkodó személyesen találkozik Leónidasszal. Az isteni Xerxész, egy sok száz rabszolga által mozgatott, teniszpálya méretű alkotmány tetején álló trónról beszél Leónidaszhoz. Megadásra szólítja fel. Cserébe gazdagságot és hatalmat ígér. Leónidasz ezt nem fogadja el. Bátran mondja Xerxésznek, hogy meg fogja ölni, és hogy soha nem győzhet a rabszolgákból álló hatalmas seregével.
I. e. 480 augusztus 11. Thermopülai szoros, délután két óra. A spártai király sátrába porlepte alak bukik be. – Baj van nagy Leonidasz! – Mi a gond Androsz? – A perzsák a hátunkban vannak! – Ne már, itt hordják a halottaikat alig száz méterre tőlünk. Utána jön majd a szokásos gyászszertartás, tor, nem támadnak azok jó pár napig még. – Márpedig jönnek, mert egy helyi görög pásztor, Ephiálész, megmutatta nekik az Anopaia rejtett ösvényét, ami mögénk vezet. – Kik vannak ott hátul? – A Mycenae-iek. – Ja, az a beképzelt Müké király, aki magát Perszeusztól származtatja. – Igen ők azok, a Peloponnészosz északkeleti részéről. – Hát az az ember nem különösebben ambiciózus, csak 250 fővel jött, jobbára konyhásokkal, lovászokkal, fegyverművesekkel. A lüdiai király története – Aristo Blogol. Láttam őket, ott táboroznak a szoros kijáratánál. A kifeszített ponyvák alatt lacikonyhákat, ajándékboltokat, borméréseket üzemeltetnek. Eddig egyetlen fő veszteségük nem volt, és csak egy sebesültjük, aki megvágta a kezét a henteskéssel. Ott óbégatott a seborvosi sátorban a súlyos esetek, kardvágásosok, nyíllal átütöttek, fejsérültek, lándzsaszúrásos katonák között, hogy valaki sürgősen kötözze be a kisujját, mert elvérzik, meghal ott helyben.
De akárhányszor tálalja is fel a régi mesét a Nyugat hanyatlásáról, semmi nem jogosította őt fel egy ennyire radikális irányváltásra. Száz kétharmad sem. Csakhogy a rombolásban közben olyan messzire jutott, hogy nem lehet túlzás vagy sértő azt mondani, egy nekem küldött e-mailből idézek: "Magyarország már nem Európa". De még nem a Kelet. Az ellenzéki pártok az utolsó órában találtak egymásra, hogy a szakadék széléről megkíséreljék visszarántani az országot. Már most forrósodik a levegő, az egész olyan, mint egy thriller. Csak hát nagy bajnak a jele, amikor egy választásnak ilyen óriási a tétje. Itt fekszünk vendor. A pusztulás pedig, mint az aknabecsapódások, egyre több mindenen hagyja ott égés- és füstszagú nyomát. Nem csak Orbán meghasonlott külpolitikája, Moszkva és Peking kiszolgálása, a magyar gazdaság versenyképtelensége, már a saját térségünkben is leszakadóban vagyunk, halmozódó kulturális deficitünk miatt nem vagyunk többé Európa: Ahol egy képviselőt covid-fertőzötten is berendelnek a Parlamentbe, hogy pártjának a szavazáskor meglegyen a kétharmada, az nem Európa.
1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvétel napján sokakkal együtt őt is elfogták, a sopronkőhidai fegyházba szállították, majd Németországba hurcolták, ahonnan az amerikaiak menekítették ki. Idehaza az új vezetés nem engedte többé színpadra lépni, a filmszerepet sem kapott. Úgy döntött, féléves amerikai turnéra megy. 11 év lett belőle. Csűrös karola családja magyarul. Az Újvilágban sok megpróbáltatás érte, szerepet nem kapott, a kudarc újra az alkoholhoz űzte, de Olga mindenben kitartott mellette. Turnéi szüneteiben az asszony árulta a lemezeit, ő pedig portásként dolgozott. Lélekölő hányattatások után 1957-ben tért haza, nagy reményekkel. De sokáig nem örülhet, gyomorrákot diagnosztizálnak nála. Halála előtt a Városmajori Kórház kertjében egy cigányzenekar játszotta el kedvenc nótáit, csak hogy még egyszer vigadhasson. Pár nappal később, 57 évesen örökre lehunyta a szemét. Látványos, színpadias temetése volt, koporsóját tízezrek fogták közre. A fővárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak, és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit.
Rovat Rovatok – 0 db találat
Így fogja tölteni a karácsonyt Karola úgy döntött, hogy olvasással és filmnézéssel fogja tölteni az idejét az ünnepek alatt. Férjével sokat mászkáltak A színésznő a Blikknek azt is elárulta, hogy míg a férje élt mindig úgy teltek az ünnepek, hogy ide-oda mentek családlátogatóba. "Első nap mentünk a menyemhez, aztán a sógornőmhöz, utána a nővéremet látogattuk meg, ezután a férjem gyerekeit, és persze végig velünk voltak a szüleim is. Miután a mamát és a papát hazavittük, kettesben voltunk a férjemmel, aki a mai napig nagyon hiányzik" – mondta a művésznő. Csűrös Karola sógora nem megy el a temetésre. Emléktáblája a legnagyobb ajándék A színésznő elmondta, hogy habár a gyász napról napra enyhül, de sosem lehet igazán feldolgozni, a legnagyobb öröm most számára, hogy elkészült férje emléktáblája nemrégiben, ami a házuk bejáratánál található. A barátnőjével fog beszélgetni A filmnézés és az olvasás mellett a színésznő az ünnepkor felfogja hívni régi jó barátnőjét Pásztor Erzsit, akivel hosszú évtizedek óta támogatják egymást jóban rosszban.
Ezért minden apró dolog, ami korábban természetes volt, most nagyon nagy nehézséget okoz. A mosdóba való eljutás, avagy a mosakodás... mit ne mondjak, nagy kihívás. Szóval egész napos ápolásra, segítségre van szükségem. Csűrös Karolát családja segíti és mellette van ápolója is: Szerencsére nem vagyok egyedül, itt van Zsuzsi, akivel elbeszélgetünk, nem unatkozunk, ráadásul mindenben segít, itt van velem egész nap. Csűrös Karola életveszélyes állapotban került kórházba. Muszáj, hiszen egyedül szinte semmit nem tudok csinálni, csak fekszem és ülök, ennyi. Szerencsére nem kell visszamenni kontrollra, vagyis jó darabig biztosan nem, addig pedig elvagyok itthon.