Nagy filmek: A beszélő köntös (1941) A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak. "Az első magyar színes világfilm" - reklámozták premierje előtt az 1941-ben bemutatott magyar játékfilmet, ami nemcsak technikailag volt kiváló, hanem műalkotásként is jeleskedett. Nemhiába, leleményes nép a magyar. Ez többször is kiderült a történelem során, ez a film pedig ismét a bizonyítás egyik példája, mely a török időkbe kalauzol vissza bennünket, méghozzá Kecskemét szabad városába, amit a szemben álló ellenséges csapatok rendszeresen sarcolnak. A városatyák éppen azon törik a fejüket, hogyan lehetne megszabadulni a függetlenségtől, mert ugyan szép dolog a szabadság, de akkor senki nincs, ki megvédené őket. Sok töprengés után végül Lesták szabómester fiának jut eszébe a megmentő ötlet. Nyomban küldöttséget is indítanak Budára fényes ajándékok kíséretében, s azt kérik a szultántól, tegyék meg a várost valamelyik bég székhelyévé. Teszik mindezt abban a reményben, hogy hátha így megmenekülhetnek a zaklatásoktól.
Berlinből rendeltek Agfacolor nyersanyagot, a technológia azonban még kísérleti fázisban volt, ezért a biztonság kedvéért a színesben forgatott jeleneteket fekete-fehér verzióban is rögzítették – vagyis a stábnak duplán kellett dolgoznia. A filmnegatívokat a forgatási napok végén repülővel küldték el a München melletti laborba, az akkor már bombázott Németországba. Hol a helye a (magyar) filmtörténetben? A beszélő köntös bemutatója idején valóban kuriózumnak számított. A korabeli sajtóbeszámolók szerint heteken át telt házzal futott a film, és a színes jeleneteket a nézők minden alkalommal tapssal és ovációval fogadták. A kiváló operatőr, Hegyi Barnabás dokumentarista hangvételű képsorai a pusztáról – amelyek emlékeztetnek az 1936-os, korát megelőző Hortobágyra – mai szemmel is izgalmasak. A produkció utóélete is érdekes: a film kópiái eltűntek, és csak a nyolcvanas évek elején került elő egy példány Németországból. 1984-ben újra bemutatták idehaza, de csak fekete-fehér verzióban vetíthették, mert a színei elbomlottak.
A fiatal szultánnak megtetszik a lány, de a Kecskemétnek védelmet nyújtó bég helyett csak egy díszes köntöst ad Miskáéknak. A főbíró úgy dönt, megszökteti Cinnát, és közben kiderül, hogy az ajándék köntösnek mágikus ereje van – segítségével akár a várost is meg tudják védeni. Mitől különleges? Radványi Géza rendezése elsősorban filmtechnikai szempontból számít jelentős alkotásnak – ez volt az első, részben színesben forgatott magyar film –, de látványos akciójelenetei miatt is kiemelkedett a mezőnyből. A korábban nyugat-európai filmekben asszisztensként és íróként dolgozó alkotó hazai pályáját kortárs környezetben játszódó lélektani drámával nyitotta ( Zárt tárgyalás, 1940), egy, a világháborúra reagáló, metaforikus kémtörténettel folytatta ( Európa nem válaszol, 1941), de legnagyobb későbbi sikere, a Valahol Európában (1947) esetében is maradt a drámai hangvételnél és a jelen idejű elbeszélésnél. A Mikszáth Kálmán regényéből készített A beszélő köntös viszont látszólag inkább a harmincas évek eszképista, szórakoztató magyar filmjeink hagyományait viszi tovább.
Vonzerejét a fordulatos és romantikus alaptörténet mellett a sztárszínészek adják, akik a kor igényeinek megfelelő – ma már mesterkéltnek ható – színpadias gesztusokkal és hanghordozással alakítják a főbb szerepeket, de még a jellegzetes kabaréhumor sem hiányozhat a filmből (a forgatókönyvön a vígjátékíró Nóti Károly is dolgozott. ) Radványi ugyanakkor közvetetten, de mégis reagál az éppen zajló világégésre, a két ellenséges hatalom árnyékában a saját útját kereső Kecskemét városa hasonló helyzetben van, mint a világháborúba éppen a forgatás ideje alatt belesodródó Magyarország. Ez volt az első, részben színesben forgatott magyar film Hogyan készült? A beszélő köntös a korszakban kimagaslónak számító, 350 ezer pengős költségvetésből készült, amelyből bőven futotta nagyszabású díszletekre, kosztümös statisztériára és külső helyszínekre. 1941 májusában még fekete-fehér nyersanyagra kezdték meg a forgatást, csak később merült fel ötletként – a reklámcélokra készített színes diák nyomán –, hogy a hátralévő külső felvételeket színesben kellene rögzíteni (erre végül a Kecskeméthez közeli Bugacpusztán került sor).
Várólistára tette 12 Kiemelt értékelések Sonnenschein 2020. július 11., 12:53 Jó kis történet ez még ma is. Kicsit kiragadja az embert a mai pörgős világból és visszarepíti egy egész más léptékű és értékrendű történelmi korba. Az viszont fura volt, hogy most 2020-ban e filmnek egyes filmjei már kiszínezettek, míg a többség továbbra is fekete-fehér (és gondolom digitalizált is már a film), és bár külön-külön elmegy e kétféleség, de így egyben nagyon fura. Hasonló filmek címkék alapján
A hely - magyar szinkronos előzetes - YouTube
Furcsa módon így az ismeretlen férfihoz köthető kérdések, amelyek az összekapcsoló vagy épp átívelő elemek miatt fokozott hangsúlyt kapnak, a legnagyobb csalódást okozó tényezővé válnak. A hely, A bár – két dél-európai film a tavalyi évből, ami egy helyszínen játszódik, és amelyekben egy város különböző lakói egy deus ex machina által összekapcsolódnak. A vendéglátóhely, mint a modern városok közösségi tere kiváló terep a szegmentálódott társadalom individualizált tagjainak ütköztetésére. És mégis: egyik film sem tudott élni a kiváló lehetőségekkel bíró alaphelyzettel. Viszont izgalmas látni, hogy mennyire egy rugóra járt a készítők agya, illetve a két témafelvetés jól illusztrálja, hogy egy bizonyos részigazság a jelenről erre keresendő. Csak épp nem ezen a Helyen és nem ebben a Bárban.
Pedig a Teljesen idegenek egyszerű kérdést tesz fel: mi lenne, ha mindent megmutatnák, ami a telefonunkon zajlik? A trükk az, hogy gyorsan elvonatkoztat, a telefon a titok szimbóluma lesz. Ez a recept folytatódik a rendező, Paolo Genovese új filmjében is. A kérdés ezúttal az: mi lenne, ha a legnagyobb vágyunk teljesülhetne, de cserébe életünk legrosszabb tettét kell végrehajtanunk? A főszereplő ezúttal egy névtelen férfi (Valerio Mastandrea), aki a szándékosan nem beszédes The Place ( A hely) nevű kávézóban lapozgat és jegyzetel egy titokzatos könyvet. A férfihez átlagos környékbeliek azzal fordulnak, hogy teljesítse egyetlen kívánságukat, cserébe az ismeretlen idegen egyetlen dolgot kér, amit a könyvből olvas ki. Így az apácának isten megtalálásához teherbe kell esnie, a vak férfinak a látásáért cserébe meg kell erőszakolnia egy nőt, az autószerelőnek pedig meg kell védenie egy kislányt két héten át, hogy cserébe szexelhessen álmai nőjével. Összesen kilencen fordulnak a titokzatos férfihoz, és az egyes szálak lassan összeállnak, az önálló történetek egymásba kapcsolódnak.
222 A hely (The Place), rendező: Paolo Genovese, szereplők: Valerio Mastandrea, Sabrina Ferilli, Marci Giallini, Alba Rohrwacher, olasz film, 113 perc, 2017. (16) Az eszköz szentesíti a célt Egy kávézó, egy titokzatos férfi, néhány kétségbeesett ember, apró szívességek, nagy zűr. Vajon ki meddig hajlandó elmenni az áhított cél elérése érdekében? Paolo Genovese a nagysikerű Teljesen idegenek után ismét egy okos szociomozival jelentkezett, melyet valószínűleg ugyanúgy szeretni fognak nálunk. A hely, vagyis a "the place" tulajdonképpen egy forgalmas kávézó. Ennek egyik asztalánál egy különös férfi, aki egy füzetbe jegyzetel. Ügyfelek jönnek hozzá, fiatalok, öregek, nők, férfiak. Ők kérnek valamit, a férfi ígéretet tesz arra, hogy teljesülni fog, de cserébe ő is kér valamit…az egyezség megköttetett. A kérések nem túl bonyolultak, de érezhetően mindegyik olyan, ami túlmutat a kérő lehetőségein, de továbbmegyek, túlmutat az egyszerű földi halandó lehetőségein. Az ismeretlen férfi (nincs nevesítve, de a nézőnek idővel azért lesz néhány tippje) által cserébe kért szívességek többsége bűncselekmény, de minimum erkölcsileg kifogásolható és az ügyfelek értékrendjébe, hitvallásába, munkaköri kötelességébe ütközik.
De itt nem ér véget a dolog, a sztori kimondottan érdekes (bár nem túl gyors), a rendezés kifogástalan, a film érzelmessége egy... több» A rendező előző filmje (Teljesen idegenek) habár ütősebb, ezt is érdemes megnézni. Vannak durva és elgondolkodtató részek is. Meg olyan jó nézni és hallgatni. Nagyon érdekes az alapsztori, és a szerencsére a kivitelezéssel is mindent stimmelt. Paolo Genovese különleges helyet foglal el a szívemben, nem hiszem, hogy sokan vannak vele így idehaza, de ő az olasz film egyik legérdekesebb kortárs figurája, így... több» A film ereje a főszereplőben van. Nagyon kidolgozott és karizmatikus karakter, még pusztán az is, hogy egy asztalnál ül, teljesen megtölti a filmet. Nekem nagyon tetszett már az alapötlete is az egésznek, és az, hogy a feszültség kimérten épül ki, szerintem igazán emlékezetessé teszi ezt az alkotást. Én csakis ajánlani tudom! Mérhetetlenül izgalmassá teszi A hely című filmet a szereplők sorsának folyamatos kereszteződése. A leghőbb vágyukért (szinte) mindenre képes emberek története többször összefonódik.