Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem; a szomszédom meg néptáncórát tart éppen felettem. Tehetségtelenek lesznek sztárok, bezzeg engem nem fedeznek fel; Kicsi a joghurt, a sör tényleg meleg, a tej meg nem is tej! Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem; evés után aludnom kell, alvás után ennem. evés után aludnom kell, alvás után ennem. Sem szerelmes levél, sem ajánlólevél, sem juharfalevél, sem világútlevél, Csak csekk – csak csekk, Csak csehehehehehehekk! Csak csekk – csak csekk, Csak cseeeeekk! Egy ember ül egy autóban; én állok a leglassabb sorban. Fűre lépni tilos! A nagyanyám rasszista. Büdös van, zaj van, mocsok van; nehezen nyílnak a melltartók. Leállt a gépem, leállt a szerver, tele vagyok vicces levelekkel. Kettesem sincsen a lottón; nem jön a herceg a fehér lovon! Kommandó (film) – Wikidézet. Mindig akkor rossz a lift, amikor leszakad a szatyrom! Nem rendezünk Eb-t, és nem lesz soha ingyen sör! Miért van az, hogy oly sok rendőr lefizethető? Drága a fű, és abból is kevesebbet adnak.
A bádogos közelebb ment. Megcsillant a szeme s most már ő is beállott a beszélgetők közé. - Sok a munka? - De mennyi. Meghalt egy rendőr kamion. - Talán nincsenek elégségesen? - Még kétannyinak is akadna dolga. - Hát ez az, lássa, ez az, a miről én beszélek, Itt a földivel éppen egy kicsit kibeszéltük magunkat. Már kétszer dolgoztam a magam kezére, aztán belebuktam s ugy vagyunk vele, hogy a kik nagyobb urak nálunk, azt hiszik, hogy a szegény ember barom, hát hogy meg kellene mutatni nekik, hogy még se vagyunk éppen bitang jószág. Azt beszéltük itt a földimmel, hogy ha van a szegény embereknek pártja, hát bele kellene menni. Nekem igen-igen bajos, mert hát a gyár ellene van, meg itt a komám se igen teheti, kicsapnák a helyéből; ugy kellene megkezdeni a dolgot, hogy a rendőr urak egyszerre csak mondanák meg, hogy az Istennek magának se lesznek kutyái, a főkapitánynak meg a minisztereknek... A rendőr rábámult a rongyos kis emberre s elgondolkozott azon, a mit hallott... - Hogy nem leszünk kutyája senkinek... - Azt hát, oda vágni nekik a pléhtáblát, aztán könnyen menne minden.
Egyik állomáson egy földije kapaszkodott fel a kocsira. - Ni ni Rácz ur, mondta a kalauz. - Micsoda szél hordja erre mifelénk? - Itt lakom a Palánk-utczában. - Bádogos még mindig, vagy talán hogy valami hivatalt vállalt, teszem fel, hogy diner lett vagy mi... - Csak a mesterséggel szegénykedem, verje meg az Isten. Mikor is találkoztunk utóljára, van vagy hét-nyolcz éve, ha nem több. Azóta már kétszer voltam mester. Most már megint csak benn dolgozom a fedőgyárban. Nem boldogulhat az ember. Itt a fábrikában mindent olcsóbban megcsinálnak. Komisz munka, ráfujnak s behorpad, hanem olcsó. A szegény ember még hozzá se fogott s ezek itt már készen vannak vele. Meg szép is. Olyan fényes minden edényük, mint a tükör, agyon nyomják az embert. - Ugy? - Agyon. Inaskodik az ember, meg vándorol, hogy majd leszakad a lába, aztán próbál, meg kinlódik s ez a vége. Szerencse, hogy meghalt az asszony... - Elhalt szegény? - El, el. Isten nyugtassa meg. Magának itt, látom, jól megy dolga. Meghalt egy rendőr rangok. Ha fárad, hát meg van érte a szép fizetése, biztos... A kalauz a számadásra gondolt s megint elkomorodott.
A villamos kocsi üresen indult el a végállomásról. Vörös lámpája erőszakosan furta bele magát, a ködös, szürke sötétségbe. A kocsi elején hegyesre faragott tuskó forma alak dirigálta a fékezőt. Azért volt ilyen különös formája, mert fejére huzta a szürke köpönyeg csuklyáját s ebből csak a szemeit meresztette bele az utba, folyton lármázva a csengővel, akár észrevett maga előtt valamit, akár nem, inkább csak azért, hogy valami hangot halljon. Hátul a kalauz a pénzét számolta. A táskájából kivett egy csomó hatost s egyenkint átolvasta a másik kezébe. Nem ment nagyon könnyen a munka. Az arczán meglátszott, hogy nagyon megkinozza az eszét ez a sok hatos. Fürdői emlékek – Wikiforrás. Mikor végzett velük, a jegyeket vette sorra. Megnézte, hogy melyikből mennyi maradt, megint összenézegette a pénzét és elkomorodott. A káros ember csendes töprengése ült az arczára. Mikor aztán hiába nézegette a pénzt meg a jegyeket, sehogy se akart rendbe jönni a dolog, visszacsapkodta az egészet a táskába s dühösen rángatta meg az állomásokon a szijat, a melynek végén a kocsivezető csengőjére billen rá a kalapács.
Pedig Amerikában ezt már törvény bünteti.
A phenjani rezsim alatt élők ritkán jutnak szóhoz, egy újságírónak azonban most sikerült a történeteiken keresztül összerakni valamilyen életszerű képet a hétköznapjaikról. A Kérdezz meg egy észak-koreait! című könyvből kirajzolódik az is, hogy miként képes túlélni egy diktatúra, és az is, hogy képesek túlélni az emberek egy diktatúrában. És megismerkedhetünk a zsarnokság egyik paradoxonával is: a boldogsággal. Az Észak Koreai emberek tudják hogy milyen az élet a világ más pontjain?. Ha nem épp a koronavírus-járvány uralná a mindennapjainkat, valószínűleg sokkal vastagabb betűkkel virított volna a címlapokon néhány hete a hír, hogy eltűnt az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Un. A három hét alatt, amíg semmit sem tudott róla a világ, egészen vad pletykák és találgatások láttak napvilágot, és a hiánya sokkal inkább zavarba ejtő volt, mint az, ha újabb rakétakísérleteket hajtott volna végre. Magas rangú disszidensek biztosra vették, hogy Kim Dzsong Unnak valami komoly betegsége van, sőt talán már meg is halt – aztán elnézést kértek a kissé elvadult találgatásokért, miután az észak-koreai média dicsőséges felvételt mutatott be arról, hogy a vezér átvág egy szalagot egy műtrágyagyár felavatásán.
2011. december 17-én halt meg Kim Dzsongil, aki államalapító apját, Kim Ir Szent követően 1993-tól vezette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Utódjának kijelölt fia, Kim Dzsongun ténylegesen ettől a naptól vezeti az országot. Az észak-koreai vezető hamar világpolitikai tényezővé vált, fegyverfejlesztései fenyegetően hatnak a térség békéjére. A koronavírus-járvány és a kereskedelem leállása miatt azonban az ország gazdasága súlyos helyzetbe került, milliók élelmiszerellátása van veszélyben. Kim Dzsongun hatalmának talán legnehezebb időszakához érkezett, az orwelli típusú diktatúra azonban megbízhatóan működik. Tíz év után Észak-Korea "észak-koreább", mint valaha 2011. Élet+Stílus: Észak-Korea: ahol a félelem politikájából engedelmes rabszolgák születnek | hvg.hu. december 17-én szívelégtelenségben meghalt Észak-Korea vezetője, Kim Dzsongil. Az országban hároméves gyászt hirdettek, az ország lakosai az utcákon bőgtek a "kedves vezetőt" siratva. Temetési bizottságának vezetőjéül legkisebb fiát, Kim Dzsongunt nevezték ki, akiről már évek óta hajtogatták, hogy ő... Kedves Olvasónk!