Értékelés: 380 szavazatból A szilveszter egyfelől a leltárkészítés ideje, másfelől a szórakozásé. A szerteágazó cselekmény különböző történeteket fűz egybe. Van itt első szerelem, megbocsájtás, kapcsolat helyrehozása és lezárása, gyermekáldás és az elmúlás kérdése, és hosszan lehetne folytatni a sort. A szereplők sokszor előre nem látható döntéseket hoznak, illetve különleges figurákkal találkoznak. A történetben fontos szerepet játszik az idő is, senki sem akar lemaradni a visszaszámlálásról. A háttér mindehhez New York. Bemutató dátuma: 2011. december 8. Forgalmazó: InterCom Stáblista: Linkek:
23:00-tól érvényes. 5. Walk-in csomag 15. 000 HUF / fő (23:00 után) Ebbe a csomagba a belépő, valamint a lent említett welcome italok tartoznak. 23:00-tól érvényes Veuve Clicquot Champagne, Narancslé, Almalé, Mentes / Savas víz
Értékelés: 166 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Dawson és Oliver New Yorkba indul, hogy találkozzanak egy ügynökkel, aki érdeklődést mutatott a filmjük iránt. Joey tavaszi kirándulásra indul, és azt reméli, hogy végre sikerül eltűnnie Charlie elől. A fiú azonban rövid úton kideríti, hogy hol bujkál. Audrey nagyon csalódott, amikor rájön, hogy gyerekkori szerelmével nem tudja Pacey-t féltékennyé tenni. A műsor ismertetése: Négy fiatal, akik már lassan kinőnek a kamaszkorból. A békés, kiegyensúlyozott családban élő Dawsonnak nagyon fontos a jövője. Olyan híres rendező szeretne lenni, mint Steven Spielberg. Legjobb barátnője egy lány, Joey Potter, aki szinte családtag náluk, miután anyja meghalt, apja börtönben és nővére is meglehetősen zűrös. Jennifer Lindley, aki nemrég költözött nagyszüleihez, nehezen illeszkedik be az új környezetbe, ám hamar megakad rajta a jövő nagy filmesének a szeme. Negyedikük Pacey Witter, a csábítás nagymestere, ha az osztálytársainál nincs is mindig sikere, a tanárnőknél már annál inkább.
1. Basic csomag 47. 500 HUF / fő (19:00 - 23:00) A BASIC csomag választása esetén az általunk nagy odafigyeléssel elkészített négy egyedi tematikájú exkluzív büféasztalról tudsz majd válogatni, valamint ide tartozik egy hamisítatlan KIOSK italcsomag is. A BASIC csomag 19:30 és 23:00 között érvényes. FARM TO TABLE ASZTAL Helyi termelők friss és minőségi alapanyagaiból készült ételek. Téli zöldségsaláta, sütőtökkrém, szarvasgomba Csicsóka velouté, birsalma Malackocsonya, savanyított zöldségek, torma Folyami rákos raviolo, rák bisque, kapor Rántott borjúláb, gribich mártás, reteklevél pesztó Gödöllői csirkemell, kenyérpuding, libamájmártás, erdei gombák Sült malac, párolt káposzta, lencsesaláta, jus PLANTY AND HEALTHY ASZTAL Növényi étrendet követők számára is külön készülünk. KIOSK téli superfood saláta, gesztenye, menta, dio vinegrette Sült sütőtök, kelbimbó, vörösáfonya Tandori karfiol, vegán joghurt, szilva, koriander Erdei gombaleves capuccino Lencsefőzelék by Szentesi Éva Sáfrányos rizottó, vegán feta, spenót, élesztő Cékla Wellington, cékla jus RETRO HUNGARY ASZTAL Klasszikusok újra az asztalon.
Erről terjedt el később, hogy itt a színészek nemcsak szimulálták a szexet, hanem tényleg meg is történt, de ezt minden érintett határozottan cáfolta. Az viszont tény, hogy Maria Schneider életét nem úgy változtatta meg a film, ahogy azt remélte a szereptől: nemcsak, hogy nem vállalt többé meztelen jeleneteket, de láthatóan képtelen volt feldolgozni a filmet és az azt követő médiafelhajtást. Először csak nyilvánosan beszélt a biszexualitásáról, később heroinfüggőség, öngyilkossági kísérletek és depresszió jelezték a problémát. A színésznő későbbi interjúiban úgy beszélt a filmről, mint amely tönkretette az egész életét és karrierjét, és soha többet nem beszélt Bertoluccival, akinek a színésznő a 2011-ben bekövetkezett haláláig nem tudott megbocsátani. Egy hároméves nyilatkozat utóélete Bertoluccinak viszont nem voltak hasonló problémái, sőt: ünnepelt rendezőként dolgozhatott évtizedekig, olyan filmsikerekkel, mint A XX. század, Az utolsó császár vagy a Lopott szépség. Igaz, az interjúiban ettől még gyakran kérdezték az Utolsó tangó Párizsban ról, ő pedig elmondta öt évvel ezelőtt, hogy nem érzi úgy, hogy ellopta volna Schneider fiatalságát, hanem a színésznő tapasztalatlanságát okolta későbbi problémáiért: "A lány nem volt elég érett ahhoz, hogy megértse, mi is történik".
Pedig a helyzet szokás szerint bonyolultabb ennél. Egy forradalminak nevezett film A pályája elején járó Bernardo Bertolucci 32 éves volt, amikor forgatta az Utolsó tangó Párizsban t: a film egy középkorú amerikai férfi és egy fiatal nő viharos viszonyát mesélte el. A férfi főszerepet játszó Marlon Brando ekkor már 48 éves volt, míg partnere, Maria Schneider mindössze tizenkilenc. A film jókora botrányt okozott az akkoriban szokatlanul merész jeleneteivel, és a kizárólag a szexualitásra épülő viszony ábrázolásával - a rendező hazájában, Olaszországban például megsemmisítették a film kópiáit, Bertoluccit pedig négy hónap felfüggesztett börtönre ítélték, máshol kivágták filmből a legrázósabb jelenetet. A botrányok jelentette folyamatos médianyilvánosság viszont biztosította az érdeklődést, a kritikusok többsége pedig felszabadítónak és forradalminak nevezte a filmet, mely azóta is őrzi a helyét a filmtörténet hírhedt alkotásai között. A legtöbb vitát az a jelenet váltotta ki, melyben Brando análisan erőszakolja meg Schneidert a padlón fekve, úgy, hogy vajat használ síkosítóként.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt például egy közszolgálati csatorna az előzetes műsorrendjével szakítva egyszerűen nem merte levetíteni Az utolsó tangót. Lépjünk azonban túl a film erotikus felhangjain, s kocsisokat megszégyenítő káromkodáshalmazain. Adott egy középkorú, kiüresedett lelkű amerikai, Paul ( Marlon Brando Oscar-díjra jelölt alakítása), aki a "szép ámulások szent városában" céltalanul bolyong öngyilkossá lett felesége emléke után. A véletlennek köszönhetően belebotlik egy fiatal egyetemista lányba, Jeanne-ba ( Maria Schneider), akivel közösen bérelnek szobát egy lerobbant panzióban, s már első alkalommal vadul egymásnak esnek a bútorozatlan nappaliban. A lakás ezután hermetikusan elzárt menedékhellyé változik számukra, ahol nem kérdezik egymás nevét s adatait, csupán átadják magukat az ösztönök szintjére süllyedő kapcsolatuk kétes gyönyörének. Románcuknak azonban nincs létjogosultsága a küszöbön kívüli, torz értékrendű, sajgó világban, ahol főhősünknek enyhítetlen gyászával kell megküzdenie, Jeanne-nak pedig vőlegénye szeszélyei és édesapja méltóságteljes emléke a keresztje.
Egyedül a halál adhat neki feloldozást, ez az utolsó jelenetben következik be, amikor üldözőből áldozattá válik. A mű legszomorúbb mozzanata is az ő személyéhez kapcsolódik: amikor felesége halottas ágyánál térdepel, és a brutális szitkozódások hosszú áramlata után összetörve, keserű bömböléssel kísérve bocsát meg a hűtlen asszonynak, az nagyszerű létösszegzés. Többet mond el a szereplő jelleméről és indítékairól, mint a film bármelyik másik történetszilánkja. A Nő élete ezzel szemben több szempontból megalapozott, stabil cölöpökre épült. Vagány, megalkuvást nem ismerő természet, akinek egyaránt vonzó és taszító a hallgatag amerikai. Jeanne inkább "felfedezőként" hatol be a magánéletét gondosan titkoló férfi megcsonkított lelkébe. Amikor amaz vállalná furcsa kapcsolatukat a külvilág előtt, a lány megretten az őt üldöző, ittasan sóvárgó alaktól, és félelmében meggyilkolja. Az ő háttérországa (fiatal vőlegénye, barátai és családja) nem tűrnének meg egy ilyen botrányos, ezer fokon égő szerelmi viszonyt.
Barna Imre "A vén X… n!!... Hogy kr... nának a z... jébe!!... "– káromkodik Karinthy Zola-paródiájában a részeg "Caboche". Esetleg ő jut eszébe annak a szerencsés pesti nézőnek, akinek jó tíz év, plusz még néhány félórányi sorbaállás után sikerül beverekednie magát a Filmmúzeumba, Bertolucci nagy, és egykor még nagyobb hírű, sőt, hírhedett Tangó jának valamelyik előadására. "Fucking family! " – hörgi a film egyik, nagykorúaknak való jelenetében Marlon Brando. Hogy mit csinál épp, azt most ne részletezzük. A nyomdafesték nem bírná a jelenet leírását. Az a festék legalábbis, amely a filmfeliratok készítésénél használatos, nagyon kényes az effélére. A szóban forgó pillanatban ugyanis ezt olvassa szerencsés nézőnk: " család! " Karinthy egy lábjegyzetben így kommentálja a kipontozás szokását: "A… pontozott kifejezések reprodukálhatatlanok: a t. közönség hívatik, hogy képzeljen a pontok helyébe olyan undorító szavakat, amilyenek csak jólesnek. " Sajnos, a Filmmúzeumban, 1983-ban, ez már nem megy.