Kedves Doktor/Doktornő! Egy hónapja érzek rendkívűl erős szúró mellkasi fájdalmat mély légvetélnél. Eleinte csak ritkán hetente, később 4-5 napja jelentkezett, ma már minden nap érzem. A fájdalom este jön elő, de nincs köze a fekvéshez. Napközben is érzem, de csak nagyon enyhén (tomoa fájdalom), szinte érsze sem veszem. Amikor előjön és mély levegőt veszek, olyan nagy a fájdalmam, hogy összerogyok, térdreesek, szóval nagy. Hirtelen jön elő, és hirtelen múlik el. A fájdalom a közép-baloldali területen érzem, a szegycsont és az alsó borda alatt, mögött közvetlen. A fájdalom kisugárzik a tarkómra is. Napok óta beszorult levegő tisztító. A fájdalom spontán múlik, néha másodpercek alatt. Az érzés nagyon hasonlít arra amikor beszorul a levegő. Amikor erősen fáj gyakran kiver a víz, és zsibbadnak a lábaim, bár hozzá teszem, ez lehet, csak az ijedségtől van. Mintha pattogó hangot is hallok, de ezt is csak beképzelhetem. Kissé meg vagyok ijedve. A tüdőszűrés nem mutatott semmit. Kisgyermek koromban volt tüdőgyulladásom, illetve a gyomrom emésztésem gyakran rosszalkodik (havonta megy a hasam, csikar, főleg sok csoki fogyasztása után).
Amúgy, akkor szerintetek is a beleimmel van a baj? Amúgy mindjárt elmegyek futni, mert az tegnap is bejött, csak azt nem értem, hogy mit ehettem, vagy mi történhetett, hogy így el kezdett fájni, még a hét elején. Kapcsolódó kérdések:
Így beszélt magában a lusta ember, aztán fogta a botját, hogy agyonvágja vele a nyulat. A bot hosszú volt, kettétörte a térdén. - Reccs! - jajdult fel a bot. A nyúl meghallotta a reccsenést, és elillant. Mit tehetett a lusta ember? Ott maradt állva, és a nyúl után bámult. Előző oldal: A férj meg a feleség vetélkedése « » Következő oldal: A testvérek viszálykodása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Névváltozatok: gallina: tik, tyúk (Pápai/Bod 289. ), curator gallinarius: tyúkász (uo. 178. ), ornithon: tyúkáſz (uo. 437. ), effeta gallina: tojástúl meg-ſzǘnt tyúk (uo. 227. Mikor tojik a tyúk youtube. ), gallina emittit ova: a' tyúk tojik tojományokat (uo. 233. ), pullaſter: tsirke, tík-fi, tyúk-fi, pullaſtra: jértze-tíkotskapulletra: ülö́ kotló tyúk, pullicenus (Lamprid[ius]): tyúk-fiatska, pullities: tík fajzat, akármi fajzat (uo. 508. ) Rövidítések:
Na csirkét is. Sohse vettünk mink pénzen élelmet. A kovács hümmentett. - Ügyes asszony lehetett. Minálunk drága a föstés. Egy koronán alul nem föstenek. A kalapos legyintett: - Az asszony beledobta a kalapot holmi maradék föstékbe. Nem köll a parasztnak se bélés, se szalag. A kovács csodálkozva nézett és hümmögött. A városi főorvost pillantom meg a perronon. Hozzá sétálok. Üdvözlöm. Beszélgetünk. Egyszer oldalt pillant a két iparosra, és azt mondja: - Látod azt a kalapost? - Látom. Tojás – Wikiszótár. Mi van rajta nézni való? - Annak a szennyes embernek több a pénze, mint valamennyiünknek, akik itt utazunk az első osztályon. - Lehetetlen! - Tudom. - Dehiszen fölszedi a szivarvéget. - Azért gazdag. Uzsorás, fösvény kutya. Csak a mi bankunkban magzik vagy százezer koronája. Cigarettát vont elő a zsebéből. A parasztgyerekek mögött, akik a bársonyruhás úri fiut bámulták, egy sápadt fiucska ácsorgott. Csizma volt rajta és ködmenke, de a fején úri kis vadászkalap. - Nézd, - mondottam, - de kedves arcu gyermek! Olasztemplomban láttam egyszer egy fali festményt, egy színehagyott angyalt rajta, akinek a szeme mégis élt... - Ismerem, - felelte az orvos a cigarettáját meggyujtva.