(A kiemelt kép, fent: a valettai nagymesteri palotában lévő falfestmény, mely II. Andrást ábrázolja) További olvasmányok: 1217. augusztus 26. | II. András keresztes hadával útra kel a Szentföldre (Rubicon) A II. András vezette V. kereszteshadjárat érdekességei (Nimród – Mohács) Domborművet avattak Izraelben II. András keresztes hadjáratának emlékére (Magyar Kurír) Király a Szentföldön, II. Ii andrás keresztes hadjárata youtube. A keresztény egyház szemszögéből nézve, a cél a Szentföld, Jézus Krisztus életének, csodái helyszínének a felszabadítása, biztosítása volt, míg az iszlám vallású arab törzsek a terület megtartásában voltak érdekeltek. Összesen nyolc hadjáratot vezettek a keresztesek a Közel-Keletre, amelyek során a harcoló felek többnyire tisztelettel bántak egymással, az arab források is erről tanúskodnak. A ritkább fosztogatásokra, kegyetlenkedésekre sajnos azonban nagyobb hangsúly jut, "hála" a marxista beidegződésű történetírásnak. Kiemelték elsősorban mindkét oldalról a másik fél harcban való vitézségét, bátorságát.
II. ANDRÁS II. András nyomában A margati keresztes vár feltárása. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézetének legsikeresebb külföldi kutatási programja a Szíriában több, mint egy évtizede folyó margati keresztes vár feltárása. A 13. század elején fénykorát élő Magyar Királyság a korabeli Európa egyik legtekintélyesebb állama volt. 1217-ben Közép Európa országai közül egyedüliként indított keresztes hadjáratot a saját uralkodója vezetésével. II. András királyunk keresztes hadjárata során nemcsak felkereste a margati erődítést, hanem a szalacsi sóraktárak jövedelméből komoly évjáradékkal látta el. II. Andrást és második feleségét a konstantinápolyi császárlányt Courtenay Jolántát a Maros partján álló Egres monostorában temették el. Ii andrás keresztes hadjárata 7. E kutatási program kapcsán merült fel annak az igénye, hogy meg kellene keresni II. András végső nyughelyét. A leghitelesebb források szerint ugyanis az édesanyja, Chatillon Ágnes révén félig szentföldi latin származású II. Andrást és második feleségét a konstantinápolyi császárlányt Courtenay Jolántát a Maros partján álló Egres monostorában temették el.
András. Erről a történelmi eseményről azonban nagyon kevés helyen hallani, olyannyira, hogy még a közoktatásban is csak említés szintjén van róla szó, vagy még úgy sem – középiskolai tankönyveink is csak apróbetűs leírással illetik. II. Andrással kapcsolatosan főleg csak a felszított idegengyűlölet (lásd: Bánk bán), a "mértéktelen birtokadományozások" és az Aranybulla kapcsán beszélnek – amely egyébként megalapozta a későbbi időszak társadalmi rendjét! Árpád-házi Szent Erzsébet édesapja, II. András az V. keresztes hadjáratban vett részt seregével, 1217 szeptembere és 1218 januárja között. A hadjáratban való részvételének elsősorban spirituális, másodsorban diplomáciai eredményei voltak, ugyanis több olyan családi kapcsolatot kötött, amely révén a Magyar Királyság befolyása jelentősen nőtt a Balkánon. Berend Nóra értékelése szerint a Magyar Királyság az Árpád-korban a nyugati kereszténység részévé vált. - Hírek: II. András magyar király domborművét avatták fel Izraelben. Ehhez a beolvadáshoz kapcsolja II. András keresztes vállalkozását is, amely ezt a típusú integrációt bizonyította és erősítette.
A szövegnek tartalmaznia kell a pályázó CV-jét, egy menedzsmenti, valamint egy tartalomközvetítői tervet is. A pályázat egyszeri díja bruttó 300. 000 HUF, valamint a győztes kiállítás megrendezése a Deák Erika Galériában. A galéria a kiállítás megvalósításában teljes körű támogatást biztosít. A beérkező pályaműveket 2021. július 15-ig várjuk az [email protected] email címre. Deák erika galéria. Az email tárgyában kérjük használd a 'Deák Erika Galéria Kurátori Díj' megjelölést. A pályázatokat a galéria munkatársai, Deák Erika, Teplán Nóra és Varga Ádám bírálják el. Az elbírálás határideje és a nyertes kihirdetése 2021. szeptember 15. A kiállítás megvalósításának dátuma 2022 tavasz.
2021-10-13 A Deák Erika Galéria 2021 tavaszán hirdette meg első kurátori pályázatát. A kereskedelmi galéria olyan csoportos kiállítási terveket várt, amelyek a művészet és a világ aktuális helyzetének valamely fontos aspektusát vizsgálják. A pályázat kiírása szerint a legátgondoltabb kiállítási ötlet a galériában kerül megrendezésre valamikor 2022 őszén. A sok ígéretes pályamunka közül végül a héten hirdettek nyertest. Deák Erika Galéria - Art & Antique. Az első díjat és az ezzel járó 300. 000 Forintot idén elsőként Maj Ajna Átmeneti tárgyak, átmeneti tájak című pályaműve nyerte. A projekt kurátora Maj Ajna, kiállító művészei pedig Gink Sári, Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina. Maj Ajna és Deák Erika Részlet a kiállítás koncepciójából: A minket körülvevő tárgyi világ a pandémia idején megtapasztalt bezártság során a megszokottnál még nagyobb szerephez jutott. Az otthoni munkavégzésre való hirtelen átállás következtében a bensőséges élettér és az ahhoz szorosan kapcsolódó fogalmi keretrendszerünk jelentős mértékben átalakulni kényszerült.
A kiállítás 3D dokumentációja, valamint teljes képanyaga a galéria weboldalán, illetve a közösségi oldalakon is láthatóvá tesszük, és nyitvatartási időben, a kellő biztonsági előírásokat betartva, élőben is megtekinthető lesz.
Kalán Viktória (1993) festményein erőteljes színekkel, expresszív ecsetvonásokkal ábrázolja a női testet. Erős narratívák, a fájdalom, a vágyak, az élet és halál kérdései jelennek meg, ahogy a festéket testté, vágyaink tárgyává változtatja. Erotikával fűtött képei egy folyamatos időbeli flux-ban vannak, hol a múltunk fontos ikonjait látogatja és értelmezi újra, hol a közvetlen környezetéből választ modellt. Deák Erika Galéria. Az elvágyódó, a világban helyét kereső nő képét fogalmazza meg újra és újra, miközben kísérletet tesz arra is, hogy a táblaképfestészetet kollázstechnikával kombinálja. Kárándi Mónika (1990) munkáiban már évek óta vannak jelen olyan motívumok, amelyek egy utópisztikus táj és természet vízióját tárják elénk. Míg régebbi képein a melankólia, a növények és természeti formák egybekapcsolódásából fakadó szimbiózis volt hangsúlyos, úgy bemutatott munkáin az élő és az élettelen dialektikája, egy sajátos természetfogalom fogalmazódik meg. A sivatagos, olykor antropomorfnak tűnő tájak egységét indák, burjánzó levelek és a kép belső terét átható biomorf kapcsolódások törik meg.
A kiállított művészek másként reflektálnak a jelen felvetéseire, műveiken egyrészről a természet idillikus képe jelenik meg, annak egyszeri és megismételhetetlen ártatlanságával együtt, másrészről az ember által fel- és kiépített környezet bizonytalanságára, a világ manipulálhatóságára, a művészi szubjektum és identitás képlékeny létére utalnak. Kárándi Mónika (1990) munkáiban már évek óta vannak jelen olyan motívumok, amelyek egy utópisztikus táj és természet vízióját tárják elénk. IkOn: Néha az óceánnal merülök. Míg régebbi képein a melankólia, a növények és természeti formák egybekapcsolódásából fakadó szimbiózis volt hangsúlyos, úgy bemutatott munkáin az élő és az élettelen dialektikája, egy sajátos természetfogalom fogalmazódik meg. A sivatagos, olykor antropomorfnak tűnő tájak egységét indák, burjánzó levelek és a kép belső terét átható biomorf kapcsolódások törik meg. E kifejezetten intim világkép felépítésével Kárándi egy olyan elemi vágyat tesz láthatóvá, ami a mindennapi élet történéseinek alapvetései és azok szimbolikus és metaforikus megfogalmazása között zajlik.
Az első teremben Eike a férfi-nő kapcsolat egy kritikus pillanatát tárja elénk. A piros és zöld téglatestekből felépülő, végtelenségig lecsupaszított térben a nő (nevezetesen Winkler Nóra, bár ennek túl nagy jelentősége nincs) magát kelletve, testét kacéran megrázva érkezik, de mire elérné a férfit, az leguggol, hogy egy zöld forma mögött elbújjon. A nő csalódottan körülnéz, majd távozik. A szituáció nem éppen komplex, viszont a tálalása annál érdekesebb. Egy nagy kivetítőn a teljes szituációt látjuk, egy falra akasztott monitoron pedig a nő arcát. Két lightbox a két szereplő statikus képét ábrázolja, a nő felénk tart, a férfi épp a lábunk előtt guggol. A gyanútlan látogatót beszippantja a szituáció, hirtelen úgy tűnik, mi bújtatjuk el a félénk férfit, sőt, még a csalódott nővel is szembe kell néznünk. A csapdahelyzet mindhárom fél részéről evidens: a nőt faképnél hagyták, a férfi saját félelmének ketrecében vergődik, mi pedig a legkínosabb szerepkörbe csöppenve elvisszük a balhét. Az első terem után a látogató már eléggé kínosan, megvezetve, mondhatni csapdá ban érzi magát ahhoz, hogy a második terem installációit is jóízű feszengéssel fogadja be.
Kalán Viktória (1993) festményein erőteljes színekkel, expresszív ecsetvonásokkal ábrázolja a női testet. Erős narratívák, a fájdalom, a vágyak, az élet és halál kérdései jelennek meg, ahogy a festéket testté, vágyaink tárgyává változtatja. Erotikával fűtött képei egy folyamatos időbeli flux-ban vannak, hol a múltunk fontos ikonjait látogatja és értelmezi újra, hol a közvetlen környezetéből választ modellt. Az elvágyódó, a világban helyét kereső nő képét fogalmazza meg újra és újra, miközben kísérletet tesz arra is, hogy a táblaképfestészetet kollázstechnikával kombinálja. Rédling Hanna (1993) a fotográfia eszköztárával a valóságból való kiszakadás, a jelen bizonytalanságával kapcsolatos létérzet és az egyre nagyobb teret kapó digitális/virtuális világ különböző dilemmái foglalkoztatják. A klasszikus fotográfia mellett az utóbbi időben 3d-s képalkotói eljárásokat alkalmaz, melynek révén a tér egy izgalmas, puha textúrát kap. A szkennelés során kialakuló fragmentáltság és az eredményként létrejövő elfolyó, zselés-plasztik téregyüttes a múlt és a jövő közötti különbségek eltűnésre utalnak.