Charenton-le-Pont-ban temették el, emlékét barbizoni lakóházán ma is emléktábla őrzi. Deák Ébner: Paál László temetése Hagyatékát Párizsban 1880-ban elárverezték. Képei csak későn, 1902-ben megrendezett gyűjteményes kiállításával jutottak el Magyarországra, így hatása nem érvényesülhetett festészetünkben. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb festményei: Est a fontainebleau-i erdőben; Kazlak; Nyárfák, Békák mocsara; Pusztai táj; Erdő belseje; A berzovai út. Lázár Béla, Paál László művészetének kutatója írja: "Csupa érzékenység, csupa líra ez az ember. Paál László (festő) – Wikipédia. Ami őt a természetben kora ifjúságától kezdve érdekli, maga a táj, amelyet hangulata megelevenít, képzelete élővé varázsol. Mint ember is a finom részletezés, a szubtilis érzések, a gyöngéd hangulatok elemzője volt. A világot álmaihoz alkalmazta, a természet csak annyiban létezett számára, amennyiben benne álmainak megfelelő képet talált… Ez egyéniségében gyökerezett, fizikumához volt kötve, érzékeny szívéhez… ingerlékenységéhez, hangulatának gyors átsugárzó erejéhez, világlátásának sajátos tónusához…"
Erőssége volt a szabadban megfigyelt fények és árnyékok játékának ábrázolása, mely mély érzelmek kifejezésére is alkalmassá tette mélybarna és zöld tónusokban gazdag tájképfestészetét. Jóllehet a párizsi Salonon már 1876 óta kiállították festményeit, sőt, az 1878. évi párizsi világkiállításon bronzérmet kapott Út a fontainebleau-i erdőben című képéért, Paál neve és művészete csak az 1902 -ben, a Nemzeti Szalonban megrendezett életmű-kiállításával lett ismert a magyarországi nagyközönség előtt. Ezt követően egyre nagyobb népszerűségre tett szert, és számos kiállításon mutatták be műveit: 1910 -ben a Könyves Kálmán Szalonban, 1925 -ben az Ernst Múzeumban, 1954 -ben az Új Magyar Képtárban rendeztek emlékkiállítást az alkotásaiból. Paál mintegy hetven képet hagyott hátra, halála után egy évvel, 1880. április 20-án hatvanöt képét árverezték el 25 ezer frank értékben. Festményeinek jelentős része a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. Paál László halála - A Turulmadár nyomán. Tiszteletére 1923 -ban alakult meg a Paál László Társaság, amelynek tagjai főleg tájképek festésével foglalkoztak.
"Mindenütt és mégis sehol, idegenként és mégis mindenütt hontalanul" – írta magáról a 160 éve született Mednyánszky László báró, a századforduló magyar festészetének titokzatos, karizmatikus személyiségű festőzsenije. Báró Mednyánszky László impresszionista festő 1852. április 23. -án született a Vág menti Beckón (ma Beckov Szlovákia). Ősi nemesi, bárói családból származott. 1870-től a zürichi műegyetemen, 1872-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián, majd Párizsban, az École des Beaux-Arts-on Isidore Pils-nél tanult. Paál lászló festményei. Két évet töltött itt a tájképfestői tagozaton, de nem érezte jól magát, és 1874 őszén már a Párizsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt, ezúttal a történeti zsáner tagozaton. Naplójába írott feljegyzéseiből tudjuk, hogy ez az akadémia sem nyerte meg a tetszését. Édesapja be akarta juttatni Munkácsyhoz, aki szívesen fogadta volna, de Mednyánszky puritán természetétől idegen volt Munkácsy életmódja, így nem lett a tanítványa. "Egész nyugtalan életében folyton vándorolt, s a magányba menekülve kereste saját lelki megnyugvását, amelyet valójában sohasem talált meg – írja Bakos Zsuzsa Mednyánszkyról szóló kötetében.
Rá isnagy hatással volt Munkácsy, jóllehet ő kialakította a maga összetéveszthetetlen, egyéni stílusát. Erdőrészlet című képét sejtelmes fény sugározza be, ami valahonnan az erdő fái és zöldessárga levelei közül árad szét a kora reggeli napsütésben. Mednyánszky valóban egyedülálló a magyar művészetben a tájképfestés terén. Képeinek kiindulópontja a természet, ám ezek a tájak így, ebben a formában semmiképpen sem léteztek. Látomások, víziók ezek, amelyek egy művész legmélyebb érzéseit közvetítik a látogató felé. Móricz Zsigmond 1910-ben írt egy kis könyvet Munkácsy festői pályájáról egy munkásoknak szánt népszerű sorozatban. Többek között ez is szerepel benne: "A munkácsi kis árva, elhagyatva, száz baj között, semmi nélkül indult el a világon. BAON - Paál László festményeit hetven év után láthatja a közönség. És a nagy-nagy művész az egész emberiség gyásza mellett szállott a koporsóba. És ez a kettő ugyanaz az egy személy volt. Ez a mai világ mesehőse! És ez az út nyitva minden ifjú előtt. " Persze a teljesség igénye nélkül vázoltuk fel ennek az újrarendezett kiállításnak az anyagát; nem is tehetnénk mást, hiszen annyi a látnivaló.
Munkácsy ezen alkotásai legfőképpen a drámai feszültségű jellem- és cselekményábrázolások folytán válhattak kiemelkedővé, és ma is ezek miatt hatnak ránk oly erősen. Munkácsy Mihály: Zálogház Négy nagy vászon áll egymással párbeszédben ebben a térben. Itt van egymással szemben a Zálogház és az Éjjeli csavargók, valamint a Siralomház és a Tépéscsinálók. Egy térben állnak előttünk a nagyváros szegényei, a kitaszított nyomorultak, a perifériára szorult betyárok, csavargók. E nagy vásznak között pedig néhány kisebb festmény próbálja oldani ezt a hatalmas feszültséget. A Zálogház két oldalán szereplő mű, egy figuratanulmány és a Persely előtt ugyan hasonlóan drámai, mint a középen álló festmény. Viszont a kiállítást nyitó Ásító inas t már annyiszor láttuk, hogy abban már a dráma mellett megcsillan némi derű is. A Leányka arcképe pedig azért lesz most annyira izgalmas, mert mellette ott áll Albert von Keller A kis párizsi című szalonzsánere. A két mű hasonlóan pszichologizáló szemléletű, a lélek történéseit mutatják.
A magyar diákok ismerős tájban csodálkoztak rá a tényre: a nagy művek sokáig élnek és igazak. Úgy vannak, ahogy voltak. Dippold Pál
A katolikus egyház február 2-án ünnepli Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, e naphoz több néphiedelem is kapcsolódik. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga. Ezen az ünnepen a katolikus hívők arra emlékeznek, amikor Szűz Mária negyven nappal gyermeke születése után bemutatta a mózesi törvény által előírt tisztulási áldozatot a jeruzsálemi templomban és az Úrnak szentelte elsőszülött fiát. A templomban, ahol Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlott fel, jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a gyermekben felismerte az üdvösség hozóját, karjába vette és a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A szentelt gyertya, amely felemészti magát, hogy másoknak szolgálhasson, már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, hogy az isteni fény kiáradjon és eltöltse a híveket is, majd gyertyás körmenet következik. Ez a nap az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, amikor fáklyás engesztelő körmenet járta be a várost.
A szokást a kereszténység is átvette, Jeruzsálemben már a 4. században körmenetet tartottak az ünnepen. Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. A nyugati egyházban a 10. századtól egyre inkább Mária tisztulását emelték ki és Purificatio Beatae Mariae Virginis (A Boldogságos Szűz Mária Megtisztulása) néven említették, 1960-tól ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartják számon. Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, aki a világon megszentelt életet él. A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni.
Az Egyesült Államokban hagyományosan Phil, a mormota szokta megjósolni, mennyi ideig tart még a tél. A vicces jövendölésről ebben a cikkünkben olvashat. Címlapfotón: A Fővárosi Állat- és Növénykert barna medvéje a hagyományos medveárnyék-észlelés napján, 2022. február 2-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A két nőstény medve azonban nem ijedt meg az árnyékától, falatozni kezdett a finomságokból. A legjobban – a hal mellett – a mézes kifli és az alma ízlett nekik, amiből a gondozók a tél feliratot rakták ki. Így csakhamar a két medve meg is ette a telet. A Fővárosi Állat- és Növénykertben sem maradhatott el a medveles, ott Hugi, a barna medve volt a sztár. Az állatkert Facebook-oldalán lehetett követni, ahogy Hugi előjött a barlangjából és jóízűen elkezdett csemegézni a reggelijéből, ami többek között almából, zellerből, sárgarépából, körtéből, befőttből, csirkéből és marha gégéből állt. "Amikor (Hugi) kijött a barlangból, akkor nem látta meg az árnyékát, mert borult idő volt. De ma (szerdán) pont olyan időjárásunk van, hogy hol egy kicsit borultabb és fölszakadozik a felhőzet, vagy legalább a felhők között néha besüt a nap. Tehát a délelőtt folyamán azért látott az árnyékából egy keveset, úgyhogy nehéz most megmondani, hogy akkor éppen mit is jósolt a medve, vagy a medve árnyékán keresztül az anyatermészet" – fogalmazott Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.