Azok, akik aggódtak kisgyermekeik napi elfoglaltságai miatt, rosszabb mentális egészségben élték meg ezt az időszakot, mint azok, akik nem, illetve azok is, akik rosszabb anyagi körülmények közt vészelték át a koronavírust. Ez nem csoda: az alapvető létbizonytalanság érzete is átlengte a kezdeti időket. A problémák ismerősek lehetnek Magyarországon is. Elég jó szülő fogalma. Ha nem lett volna az aggodalom amiatt, hogy a vírust vajon sikerül-e elkerülni, ott voltak az egzisztenciális, munkahellyel kapcsolatos félelmek, és a gyermekek körüli teendők is. Nehéz úgy kötődően, szeretetteljes légkörben altatni, ha közben az órát figyelem, mert tudom, hogy egy órán belül van egy elvégzendő feladatom. Nem tudok belefeledkezni a munkámba sem, ha közben azon jár az eszem, hogy már rég le kellett volna vinnem a gyerekeket egy sétára. Két szerep közt őrlődve a szülők alapvető élménye volt, hogy egyikben sem tudnak nem hogy száz, de még annál jóval alacsonyabb, talán pont épp elégséges százalékot sem nyújtani. Töltekezni mindennél fontosabb Az elég jó szülőségnek nagy jelentősége lehet a hasonló élethelyzetekben.
Az elmúlt néhány évben már nem csak a pszichológiai szakirodalom, hanem a köznyelv is gyakran használja az "elég jó szülő" vagy az "elég jó anya" fogalmát. Ezzel együtt sajnos megjelentek a félreértelmezés vadhajtásai is. A legtipikusabb megnyilvánulása a fogalomzavarnak, amikor arról szól egy nőknek szóló szalagcím, hogy "nem kell tökéletes anyának lenned, csak elég jónak, nyugodtan mehetsz edzeni". Pedig az elég jó szülő fogalma nem pusztán egyfajta felmentés a nyomasztó tökéletesség alól. Az elég jó szülő képes arra, hogy a gyermek igényeire reagáljon úgy, hogy mindenkor elősegítse annak testi, lelki, szellemi fejlődését. Mindenben segít, amire a gyermek még nem képes, de abban nem, amit már önállóan meg tud csinálni. Ezáltal egyszerre nyújt biztonságot, s ad szabadságot – éppen annyit, amennyire a gyermeknek adott életkorban és élethelyzetben szüksége van. Elg jó szülő fogalma . (Értelemszerűen, így az anyának is több ideje, figyelme marad önmagára. )
Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy hatással van a kardiovaszkuláris edzettségre, izomerőre, állóképességre, hajlékonyságra is, valamint a sebességünkre, reakcióidőnkre és egyensúlyunkra egyaránt (Sallis és Owen, 1999). Tehát egészségpszichológiai szempontból különösen fontos, hogy valamilyen fizikai aktivitással nemcsak a testünk, de lelkünk egészségéért is teszünk. Vagyis tudnunk kell racionalizálni, hogy a mondatok, amiket kapunk az életben, sokszor egyáltalán nem helytállóak, nem a lényegre fókuszálnak, hanem sokszor felszínesek és semmitmondóak. Összegezve, rengeteg oka lehet annak, ha valaki bántó dolgot mond nekünk. A lényeg, hogy meg tudjuk vizsgálni, számunkra ez mit jelent, mennyire hat ránk negatív vagy pozitív irányban. A legfontosabb mindig, hogy saját magunkkal szemben teljesíthető, egészséges elvárásaink legyenek. Számít, hogy mit gondolnak rólunk mások, de talán az még fontosabb, hogy mi mit gondolunk magunkról! Legyünk akár szülők, akár gyerekek. Vajon elég jó szülő leszek? | Végtelenül Nő. Felhasznált szakirodalom: Carver, C. S., Scheier, M. F. (2006).
Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába! … Ady Endre 1902. „Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén […], ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk” – Ady-publicisztika 1902-ből - Budapest Beacon. január 31. A képviselőház ülésén Hortoványi József ellenzéki képviselő költségvetési beszéde során kitért Vázsonyi debreceni előadására, bár Vázsonyit néven nem nevezte. Vázsonyi, aki később érkezett az ülésre, személyes kérdésben felszólalt, hogy megmagyarázza a kultúrbestia kifejezés értelmét, de a függetlenségi és néppárti képviselők, Rakovszky István vezetésével óriási botrányba fullasztották Vázsonyi felszólalását, nem engedték szóhoz jutni.
Vélemény Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!... Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. Ady endre menjek vissza ázsiába altalanos. De menjünk, míg – lehet... E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló "nemzetiségi agitátor" lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre. Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.
183. MENJÜNK VISSZA ÁZSIÁBA Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába! … Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet … E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló "nemzetiségi agitátor" lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ady endre menjek vissza ázsiába magyar. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre. Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.
Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába! … Nagyváradi Napló 1902. Lehetséges, hogy Ady cikke még ma is aktuális?. január 31. Címkép: Ady a debreceni lap szerkesztőségében