A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat. Azok a sütik, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, csak az ön kényelmére szolgálnak, ilyen például mikor a webhely emlékszik az ön bejelentkezési adataira és automatikusan bejelentkezteti. Ezek a cookie-k információkat gyűjtenek arról, hogy miként használja a webhelyet, például, hogy mely oldalakat látogatta meg és mely linkekre kattintott. A Mol mégsem veszi át a bezáró kutakat, mert állítása szerint van más szolgáltató a környéken - Napi.hu. Ezen információk egyike sem használható fel az Ön azonosítására. Mindez összesítve van, ezért anonimizált. Egyetlen céljuk a weboldal funkcióinak fejlesztése. Ide tartoznak a harmadik felektől származó elemzési szolgáltatások sütik, amennyiben a sütik kizárólag a meglátogatott webhely tulajdonosának kizárólagos használatát szolgálják. Ezek a cookie-k nyomon követik az Ön online tevékenységét, hogy segítsenek a hirdetőknek relevánsabb hirdetéseket megjeleníteni, vagy korlátozzák, hogy hányszor látja meg a hirdetést.
Adataid megadásával hozzájárulsz ahhoz, hogy az híreket, ajánlatokat küldjön, valamint elfogadod az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.
Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Őszinteség Szia! Szerintem én elég részletesen írtam a magunkhoz őszinteségről. Nem olvastad? Sziasztok! Szerintem még mindig egy téves úton jártok. Mindig mondom, hogy "önön- őszinteség"! Azt jelenti, hogy magunkhoz vagyunk igazán és nem elnéző módon őszinték. A cselekedeteink, beszédünk és gondolataink tudatosításával, hogy mit miért és kinek mit. Valamint ezen mozgató erők meglátása, megismerése. MT Imre Szerintem olyan ember nincs aki életében ne hazudott volna maximum nem meri felvállalni viszont szerintem hazugság és füllentés között óriási különbség van.... vannak beteges hazudozók akik szinte már saját maguk is elhiszik azt a valótlan dolgot amit állítanak... Na nekem van egy ilyen ismerősöm És igazából nem tudok vele mit kezdeni Na nee.. az úgy működik? Őszinteség. Neked nem hazudok, mert te intelligens vagy és megértesz, a másikat becsapom, mert úgyse érti... Én úgy vagyok ezzel, hogy én nem hazudok, és mástól is ezt várom felém. Nincs olyan hazugság, ami előbb utóbb ki ne derülne.
Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják. Az emberek azt mondják, vannak olyan információk, amelyeket muszáj magunkban tartani. Önvédelemből. Ez kétségtelen. Van ilyen része is az elhallgatásnak, amit - ha jogos és szükséges - nevezhetünk alkalmazkodásnak. Idézetek / Quotes: Csernus Imre: A fájdalom arcai "Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás...". Ennek nincs negatív hatása. De hol kezdődik az a szint, amikor az elhallgatás már ártani kezd? Az emberek rendszerint rosszul viselik a kritikát, rögtön megindul a hárítás. ) Persze ilyenkor valójában csak elkezd fájni annak a kimondott információnak az igazságtartalma.
A "Mesterkurzus" eddigi összejövetelein igyekezett hűséges maradni rangos címéhez. Meggyőződésünk, hogy kurzusunk szereplői nem tartják magukat mestereknek, hanem tudósai vagy kitűnő gyakorlati szakemberei egy-egy tudományterületnek. Szándékunk az volt, hogy a mindennapos élet valamelyik fontos problémáját szellemileg körüljárjuk, és több oldalról megvilágítsuk, lehetőleg a fiziológia, a pszichiátria, a pszichológia és a művészet szempontjából. Talán ismeri az olvasó: A titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek… Ezek Faludy György Villon átköltéséből a Haláltánc-ballada sorai. Ki az közülünk, aki gyerekkora óta nem űzi a titkokat? Aki nem ment barátaival titokzatos felfedező utakra, aki nem leselkedett szülei hálószobájánál, s ki az, akit – legyen bár felnőtt – nem vonzanak a világ és az emberek titkai: a kutatóktól, a felfedezőktől kezdve a politikusokon és a művészeteken át a társasági emberekig? Ámde ki az, aki közülünk nem az igazmondás, az őszinteség híve? Ki az, aki ne vívódott volna nehéz vagy tragikus élethelyzeteiben: elmondhatom?
Indulj felém bizalommal, én viszem őszinteségem: talákozzunk félúton. Én vagyok az egyetlen, akivel, ha beszéltem, mindig őszinte volt. Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe. Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (... ) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak. Ha a szív nem őszinte, a szavak és a tettek, legyenek bár jók, pusztán színlelések, és mind nem használ semmit.