Alapító tagja és ugyancsak két cikluson keresztül elnöke volt a Takarék Akadémia felügyelőbizottságának, valamint igazgatósági és felügyelőbizottsági tagként az informatikában meghatározó integrációs társaságok – a Tak-Invest Kft. (ma már Zrt. ) és a Takinfo Kft. – munkáját is támogatta, jelenleg mindkét társaság felügyelőbizottságának a tagja. Segal Viktor – Vida József: Sercegés és erdőzúgás – Pannon Értéktár. 2013-tól az integráció központi bankja, a Takarékbank (jelenlegi nevén MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. ) igazgatósági tagja volt, annak több leányvállalatánál látott el igazgatósági és felügyelőbizottsági feladatokat. 2014-től a Magyar Takarék Befektetési és Vagyongazdálkodási Zrt. vezérigazgatója, valamint igazgatósági tagja. Vezetése mellett valósult meg a takarékszövetkezeti szektor történetének egyik legnagyobb fúziója, amely során 2015. szeptember 1-jén tíz takarékszövetkezet egyesülésével létrejött a B3 Takarék Szövetkezet Archiválva 2017. július 5-i dátummal a Wayback Machine -ben, az ország akkori legnagyobb takarékja, amelynek Vida József az elnök-ügyvezetői posztját töltötte be, emellett tulajdonos is volt a társaságban.
Felesége 1872-ben meghalt, ez Vidát rendkívül lesújtotta. 1871. augusztus 10-én áthelyezték a királyi jogakadémiához Kassára, ahol egészen elvonultan élt. Pestről távozása után alig jelent meg tőle valami. 1876-ban beküldött a Fővárosi Lapok nak egy költeményt: Ahhoz a kaszás úrhoz címmel, melyben az őt fenyegető halállal gúnyolódik, ezen utolsó költeménye éppen 1876. június 20-án Kassán történt halála hírével egyszerre jelent meg. Humoros és tréfás dalai, egészséges, bár néha nyers zsánerképei, magyaros ritmusérzéke, Petőfire emlékeztető modora a maga idején kedvelt költővé tették. Pesten tartózkodása ideje alatt csaknem minden szépirodalmi lapban jelentek meg költeményei, így a Vasárnapi Ujságon kívül a Hölgyfutárban (1857-1861), a Családi Körben, a Divatcsarnokban (1856, 1858-59), a Szépirodalmi Figyelőben, a Koszorúban, a Fővárosi Lapokban, a Szépirodalmi Közlönyben (1858), a Nővilágban (1857, 1858), a Részvét naptárában stb. A Magyar Sajtó minden szombati számában tette közzé humorisztikus tárcáját.
"Ezt az erdei kalandot először receptbe, majd lábasba, fazékba, serpenyőbe öntöttük és azokat egyenként, sercegve, kisütve, megfőzve, keverve, feltálalva az Olvasó kezébe adjuk, s hozzá alapként vagy – ha úgy tetszik – köretként Széchenyi Zsigmond nagyszerű írásaiból idézünk. Széchenyi nyomában járva összegyűjtöttük a magyar erdők kínálta alapanyagokat vadakból, vízi- és vadszárnyasokból, gombákból, gyógyfüvekből, tavak s patakok halaiból, hogy azokat kiegészítsük a mezők és konyhakertek kincseivel, majd mindezeket kedvünkre megfőzve vagy megsütve közreadjuk. Hiszünk abban, hogy a könyvbe kötött erdei kalandunk végén kedvet csinálunk a vadfőzéshez, vadsütéshez, kedvet az erdőjáráshoz és – hogy a jutalom teljes legyen – legkedvesebb desszertjeink, süteményeink, édességeink receptjét is közreadjuk. Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött… című könyvének ikonikus mondata annyira találó, hogy azóta is idézik az erdőjárók, természetkedvelők, vadászok: "A Vadászat": vadűzés és erdőzúgás, de több Erdőzúgás.
Lelkem óriás viharja Majd szívem szakítja szét; Megbocsátni úgy szeretném Milljó tévedő bűnét. A lemondás és a bánat, A bocsánat, szánalom, S nem a szeretet sugara Bolygó epigon dalom.
Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük. Szemöldökömet összehúzva farkasszemet néztem saját tükörképemmel, keresve, mi különöset láthatok a szememben. Ugyanolyan volt, mint máskor, a szokottnál kicsit szomorúbb, de... Megtorpantam. Már tudtam, mit akart megláttatni velem Truska. Darren Shan – Wikidézet. A tekintetem nem egyszerűen szomorú volt - a legteljesebben hiányzott belőle az élet és a reménység. (... ) Már tudtam, mire gondolt Truska, amikor arról beszélt, hogy az élő is lehet halott. - Larten nem akar ezt - súgta a fülembe, miközben meredten bámultam azt az üres szemet a tükörben. - Ő szeret az életet. Azt akar, hogy te is szeressed. Mit mondana, ha látná ez az élőhalott tekintet, ami csak rosszabb lesz, ha nem hagysz abba? (... ) Az üres nem jó - folytatta Truska.
E képeken oly sokszor elmerengtem. Boldog Petőfi, ki éhezve fázol, De végig melegít egy szent lidércláng, Egy forró hagymáz hírről és hazáról. S amíg mi többi, új, fájó poéták Sebzett ideggel virrasztunk az éber Álmok vak éjén, ő győzőn néz le ránk, Ki elment idején, huszonhat évvel. Itt távol tájkép, tóval és hegyekkel, Oly vadregényes és valószínűtlen És rajta házaspár, sok víg gyerekkel. Finnugor népek meséi/Hanti mesék/Kilja Miska – Wikikönyvek. Galambok turbékolnak nyári égen És a képen mindenki mosolyog, A talmi bárány is a talmi réten. Ó mosolyok, ti ódon mosolyok, Ti talmi örömök, mik elmúlátok, Mi dolog ez, mi szomorú dolog? Ma úgy tekintek már kábulva rátok, Mint Andersen-mesék rajzára néztem Én koravén fiú, kit sújt az átok. Ó érzem én, hogy mindörökre végem, Borom kifolyt, rózsám elhervadott És csillagom megindult már az égen. És jaj nekem, de már bús sem vagyok.
Az elvarázsolt hegygerinc A felejthetetlen nyár /Bolond Sári kunyhója A két lelkileg mélyen megbántott gyerek a megegyezett időpontban, a megegyezett helyen, a Medve kőnél találkoztak az erdőben. A lelki bántalmaik és elégedetlenségeik kipanaszolása után lassan ismét álmodozásokba tértek át, amint erdőlakók-ként élik gondtalan és boldog életüket. Amint a nyírfa árnyékában heverésztek, nem csak az álmok szárnyán jutottak kielégítő boldogsághoz, hanem a reális jelen pillanatukat is képesek voltak oly csodálatos módon megélni, hogy majd évek múltán is nosztalgikus emlékként gondolhattak vissza azokra a csakugyan gondtalan és boldog közös időtöltéseikre. Onnan, a nyírfa tövéből gyönyörködve a kék ég csodás látványában, mindketten egy sast figyeltek, amint lassan méltóságteljesen csak köröz a magasban… Az erős karmok, a fegyverként használandó kemény csőr, a félelmet ébresztő kemény tekintetű szemek…mintha egyéb dolga nem is volna, csak hogy ott vitorlázzon fent a magasban. Élvezve végtelen szabadságát… és hatalmát, amelyet sok más élőlény fölött nap, mint nap gyakorolhat.