Milyen különös véletlen, hogy éppen akkor nem járt arra egyetlen emigráns sem, akik ellen a kerítést építik.
Kívülről úgy néz ki, hogy a kezét a kezemre helyezi, így adva át a gyógyító energiát. Amúgy a beavatásaink energiacsomagok, amiket az emberek lelkére tesznek rá a svájci központban. Anyukád ágá n mongol és kínai v ér cs örgedezik ereidben, apukád magyar. Milyen vallás szerint neveltek? Anyukám buddhista volt, apukám keresztény, de otthon nem volt jelentős szerepe a vallásnak, csak annyi, hogy anyu olykor imádkozott, apu nagyobb ünnepeken templomba ment. És most te is megtaláltad a felekezetedet. Sőt, a párod lett a pap, te pedig a k özpont First Ladyje. Sosem tekintenék így magamra. És Balázs nem pap, hanem gyógyító. Japán és kínai elmentek fingani. Segít megtalálni másoknak a helyes utat. Van, akit nem érdekel a beavatás, csak telefonon hívja Balázst, hogy kérdezze meg az univerzumot az életével kapcsolatban erről vagy arról. Ő pedig inga segítségével megkapja a helyes választ. Együtt is szoktatok ingázni? Nem megyek el úgy otthonról, hogy ne kérdezzek pár dolgot az univerzumtól. Ma reggel mire voltál kíváncsi? Mindig, mindent megkérdezek.
- Néni, maga nem vidéki? - Aki mondja másra, az mondja magára!
Regisztráció Kérjük válassza ki, hogy milyen céllal szeretne regisztrálni az oldalra. Miért érdemes regisztrálni?
Most végre újra tudok örülni csak magának a futásnak. Nem azon agyalok, hol hagytam el a bennem lévő korábbi futót, hol kéne tartanom most a korábbi formám szerint. Nem. Várom a futásaim, mindenfajta előzetes elvárás és "teljesítménykényszer" nélkül. Csupán azért, mert őszintén szeretem csinálni, mindenfajta haszon és elvárás nélkül. Nem vagyok elcsépelt "idézet-párti", de zárásként mégis ide kívánkozik egy. A legkedvesebb általános iskolai tanárom írta nekem nyolcadikban "búcsúzóul" a következő idézetet: "ha befelé megtettük a magunkét, kifelé minden megoldódik". Ahogy már korábbi posztban is írtam: önmagában semmit sem old meg a futás, de egy úton elindít. És ezen az úton néha meg kell halni ahhoz, hogy "újjászületve" tovább haladhassunk. Száguldás a csillogó hótakarókon – Magyarország legjobb szánkópályái - IttJártam. Azt hiszem ez válasz is lehet arra a kérdésre, hogy én miért szeretek futni.
Szél bőven akadt fenn, de kilátás is – az egyik legpazarabb a környéken. Nemcsak a palóc vidék szépségeit, hanem a Mátra egy hatalmas részletét, a Naszályt, a Börzsöny vonulatait, de még az Alföld részleteit is látni lehet innen. Szanda és Hollókő várát is érdemes innen kikutatni. A kilátás bőven megéri a felkapaszkodást (Kattintson a képre a galériáért! ) Forrás: Pénzes Gyöngyvér Itt egy pihenőt tartva elfogyasztottuk ebédünket, és üzenetet írtunk a kilátó emlékkönyvébe, mert hogy ilyenje is van, gondosan, vízállóan becsomagolva. Ezután az itt szintén elhaladó Kék Mária úton egy laza másfél órás sétával tértünk vissza a kiindulópontra. Lefelé a Mária-jelzésen (Kattintson a képre a galériáért! Mátrai kilátók: lenyűgöző panorámák és felejthetetlen kirándulások nyomában | Traveladdict. ) Forrás: Pénzes Gyöngyvér Túránk összesen 12 kilométer hosszú volt, 430 méter szintkülönbséggel. Egy ebéddel összekötött pihenéssel a kilátónál, közepes tempóban, négy óra alatt teljesítettük a távot. Ha ezt esetleg kevésnek érezzük, az alig pár kilométerre fekvő Pásztón még tehetünk egy kört. A korlátozások feloldása után megnézhetjük majd például a pásztói középkori apátság romjait, a hatszögletű kápolnát, a kolostorkertet vagy a pásztói múzeumot.
Gondolatok az újratöltésről. Morbid címválasztásnak tűnhet egy poszthoz, mégis ezt éreztem idevalónak az előző írást követően. A 2019-es UTH győzelem után készült velem egy interjú, aminek az egyik mondatomat adta címül a cikk "gazdája". Az a mondat pontosan így szólt: "vagy meghalsz vagy újjászületsz, de semmiképpen sem maradsz ugyanaz többé" - evvel utalva az ultra közben megélt fentekre-lentekre, viszontagságokra, belső útra, változásra. Azt hiszem a futó énem nem oly régen megélhette a mondat első felét úgy igazán. Nem a május végi "Privát UTH-n", hanem sokkal előbb, csak aznap ért oda a "hatás". A poszt képválasztása sem véletlen, ugyanis olyat akartam ezúttal, ami nagyon eltér az elmúlt idők képi hangulatától. Poszt gondolatokról és az újratöltésről spirituális tartalom nélkül. Sokszor írtam le, hogy az elmúlt időszak - végül is ősztől - nem a futás prioritásáról szólt. Egészen más dolgok kerültek előtérbe munkát és saját magam fejlődését, képzését tekintve. Ugyanúgy fontos része maradt az életemnek a futás, mégis kicsit másként kapcsolódtunk.
Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy teljesen kívül kerültem a versenyzéstől, amit - nem titok - elég nagy érvágásként éltem meg. A futás persze megtanítja az embert a rugalmasságra és arra, hogy mindig csak előre tekintsen oly módon, hogy mindeközben sose felejtse el, honnan indult egykoron. Egész tavasszal kergettem "valakit", aki mögött csak árnyékként suhanhattam. Ennek vetett véget az a bizonyos "Privát UTH", vagyis a "82-es". Amikor azt a posztot megírtam, sejtettem, hogy az esetleges olvasókban kétféle szélsőség között csaponghat a felmerülő gondolatsor. Az "ennyit futni is tök jó" és az "ez nem normális, mert ha beledöglünk is ki kell szenvedni a távot" kettőse között. Nem tévedtem. A megosztott poszt alatti gondolatok kapcsán akartam tenni még egy kanyart ebbe az irányba, de alapvetően szerencsére túlléptem ezen a helyzeten, amire azóta sem tekintek egyébként kudarcként. Akárkivel beszélgettem erről a futásomról, mindeninek azt mondtam, hogy a legjobb döntést hoztam meg aznap.
Bakancslistába teszem Értesítést kérek Vendégházunk Mátraszentlászlón, az ország legmagasabban fekvő településén várja a pihenni vágyókat, akik közvetlenül erdő mellett, mindig tiszta levegőn kapcsolódhatnak ki. A ház kényelmes és barátságos szállást nyújt a különböző igényeket kielégítő szobáival és tágas nappalijával, ami tökéletes közösségi tér és mindenki elfér. Ezt teszi teljessé a ház tornáca, a kerti terasz, az étkező pavilon és a tágas kert.