Sajnos, tényleg. A jó hír, hogy Szörényi Levente töretlenül dolgozik tovább, egykori zenésztársaival ebben az évben is fellépnek, és az István, a király immár klasszikus rockoperát is újra előadják a Királydombon. Tehát – minden a régi. Levi is. De mi történt az elmúlt hetven évben, őszerinte? Hogy élte meg a szocialista blokk "legvidámabb barakkjának" tartott országában lázadó beat- illetve rockzenészi élet első éveit? Honnan jött egyáltalán az ötlet, hogy zenész legyen? Valójában, hogy volt a legendás Illés eredeti sztorija? Rohan az idf.fr. És miért volt szükség a szintén zseniális Fonográf megalakítására, amikor szólóban is nagy sikerei voltak? Igaz-e, hogy egy hajszálon múlott, hogy a korszak kultuszminisztersége mégis engedélyt adott az István, a király rockopera bemutatására? Valójában miért vesztek össze a rendszerváltás után Bródy Jánossal és valójában kibékültek-e azóta? És végül: Nyílik-e még az a bizonyos sárga rózsa? Vajon megváltozna-e valaha is Szörényi Levente vezényszóra? …és még megannyi kérdés, melyre évtizedek óta nem kaptunk, mi rajongók, közönség, választ.
Az anyagi javak, a megvásárolható szolgáltatások is fontos velejárói lehetnek életünknek, de nem jó összetéveszteni azzal a mélyebb megelégedés-érzéssel, amikor igazán jól, békében vagyunk magunkkal, amikor eggyé válunk a körülöttünk lévő világgal. Amikor rátalálunk arra a mindennapi elfoglaltságra, életérzésre, ami derővel, optimizmussal tölt el bennünket, s amelynek élvezetét másokkal is szívesen osztjuk meg. Amikor talán azt érezzük, hogy minden éppen úgy jó, ahogy van, pontosan ott vagyunk, ahol éppen lennünk kell, és azt csináljuk, amihez kedvünk van. Részei vagyunk a nagy egésznek, a nagy rendnek. Rohan az idő - Zöld Újság. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy azok az elfoglaltságok, amelyek valóban személyes, igazi és tartós belső növekedést eredményeznek számunkra, sokszor kínok-keservek által válnak sajátunkká. S hogy aztán az ebből szerzett harmónia-érzés mennyire igazi, azt onnan tudhatjuk, hogy a későbbi időkben is jó érzéssel gondolunk vissza rá. Persze nem kell feltétlenül óriási dolgokra, például tudományos felfedezésekre gondolni.
Hetvenhat éves korában, szombat reggel meghalt Monspart Sarolta, a Nemzet Sportolója. A család tájékoztatása szerint a futólegenda hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Monspart Saroltát tavaly március 31-én javasolták a Nemzet Sportolói társaságuk új tagjának, azután, hogy az olimpiai aranyérmes úszó, Székely Éva február 29-ei halálával megüresedett egy hely a tizenkettőből. Monspart Sarolta 34-szeres tájfutó magyar bajnok volt, de kipróbálta magát sífutásban is, amelyben hatszor lett országos bajnok. Az 1970-es tájfutó világbajnokságon ezüstérmet szerzett váltóban, 1972-ben azonban már első magyarként övé lett az egyéni világbajnoki cím. Hátrafelé futnak a rák ellen | Rákgyógyítás. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutó váltóval, és még ugyanebben az évben első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent. Maratonfutásban is kiváló eredményeket ért el. 1972-ben hazai sporttörténelmet írt, amikor elindult a csepeli maratonon, nők ugyanis addig nem indulhattak a klasszikus számban.
De, lányok, asszonyok, ha már megvan a pasi, tessék vigyázni rájuk. Ha megérdemlik! Tessék kézen fogni a férjeket Mi a házassági tanácsod? "tessék kézen fogni a férjeket, és jókat sétálni, kirándulni, beszélgetni velük" – Nem kell túletetni őket, meg sok pénzt követelni tőlük. Az előadásaimban úgy szoktam mondani, hogy a kisvárosi érettségizett asszonyok otthon sírnak: apukám, nem vásárolhatok a turkálóban, nézd, Sárinak milyen jó ruhája van. Az ura erre azt válaszolja, jól van drágám, imádlak, vállalok másodállást. Aztán meg hirtelen nem jó a balatoni nyaralás, mert Sáriék is a tengerhez mentek. Jön a harmadállás. És a temető! Ez egy ördögi kör. A férfiak legnagyobb ellensége a munkahelyi stressz. Ezt egyébként nem én mondom, hanem Kopp Máriáék (2012-ben elhunyt orvos, pszichológus - szerk. ) mérték. A férfiak sokkal nehezebben bírják a nem tökéletes főnököt, az idétlen követelményeket. Szintén Kopp Mária vizsgálta, hogy az első világháború után körülbelül 400 valahányezer özvegyasszony volt, a második világháború nagyobb volt, ott 600 valahányezer nő vesztette el a férjét.