Profi fotósaink az iskolában fotózzák le a diákokat és tanárokat, így helyben akár egy délután alatt tudunk végezni. Az elkészült fotókat a helyszínen is meg lehet azonnal tekinteni laptopon, illetve egy internetes oldalon választhatók ki a képek és rendelhetők szolgáltatásunk, hogy a képek háttereit ki tudjuk cserélni digitálisan egy egészen más háttérre, így azok a tabló stílusához igazíthatók, vagy fordítva: a tabló stílusa a képekéhez. Többféle tablótípus közül lehet választani: így rendelhető nálunk digitális, hagyományos és térbeli tabló is.
Hozd be a természetet az otthonodba egy kis fával! Tükrök és bútorok a természet kincseiből. A tükör tágítja a teret, visszaveri a fényt, és persze még azt is megnézheted benne, hogyan festesz a felvett ruháidban. Az meg már extra ráadás, ha jól is néz ki a kerete.... Tovább » Azt hiszem, sokan vagyunk, akik szeretnénk, ha a természet minél közelebb lenne hozzánk. Valójában mindenki megpróbálja behozni az otthonába a természetet, legalább egy kis növény formájában. Lehetne ennél többet is. Fantasztikus ötleteket mutatok arra, hogy fadarabokból, kagylókból, milyen lakás-kiegészítők készíthetők. Némelyik már kész műalkotás.... Tovább » Folytatnám a múltheti témát, újrahasznosított ládákkal, amik kreatív bútorként is megállják a helyüket és akár a lakás dísze lehet.... Tovább » Egy új bútordarab vagy lakáskiegészítő akár saját kezűleg is megalkotható. Kreatív table ötletek . Szükségünk van némi kreativitásra, ötletre, inspirációra, esetleg némi újrahasznosítható alapanyagra.... Tovább » Szeretem a régi dolgokat.
Ha tetszik az ötlet, készítsétek el Ti is, vagy raktározzátok el jövőre! Jó kreatívkodást!
Egyesével csináljuk, mert rögtön megszárad a ragasztó. Majd ugyanígy a holdat is tegyük fényessé. A holdba ragasszuk az óvónénik és a dadusnénik képét. A dátumot ezüst filccel rajzoltam meg.
Akár negatív, akár pozitív irányba. Bármilyen értelmet adsz neki, miután meghalsz semmivé válik. Egy idő után pedig mindenki aki valaha körülvett, akivel valaha jóban voltál, jó kapcsolatokat ápoltál vele elfelejtenek. Mivel ők sem élnek örökké. Velük is ugyanez lesz. Amit megtarthatsz ezen a világon azok a tovább örökített utódaid akik szintén tovább adják a génjeiket másoknak. Ez marad belőled mint csak emlék a világ számára. Az emberek számára. De te magad semmit sem fogsz már érzékelni és amit te megtapasztaltál, láttál a világból eltűnik. Boldogság? Az csak egy érzés. Ezt is te adtad meg mint értelmet. De a boldogsághormont is csak az agy teremti meg valamilyen élmény hatására. Ha az élményt elfelejted, mivel a memória kikapcsol a halál után. A boldogság is elúszik. Semmi sem marad belőle. Akikre pedig pozitívan hatottál azok is megfognak halni. Nincs értelme élni pdf. Elfognak felejteni. 13:10 Hasznos számodra ez a válasz? 7/10 anonim válasza: 51% Úgy fogalmaznék, már tudom hol keressem, de 19 évesen nehéz oda eljutni, viszont az utat kell élvezni, az eredmény csak egy plusz.
Rólam beszélt. - Éjnálom. - suttogtam. - Ugyan. Ami elmúlt, elmúlt. - vonta meg vállát. Majd ahogy leértünk a lépcsőn újra szembe találtam magam a szerelmes párral. A földet bámultam, nem akartam látni. Hoon feléjük pillantott majd vissza rám. Sajnálat tükröződött szemében. Szorosan megfogta kezem és lassan sétáltunk ki. Ránéztem meglepetten, amire egy mosoly volt a válasza. Segített. - Köszönöm. - suttogtam. Bólintott és tovább mentünk. Nincs értelme élni? Miért? (10077632. kérdés). Ahogy elsétáltunk Ellisonék mellett a szívem majd megszakadt, de nem néztem felé. Úgy tettem, mint aki boldog. Közelebb húzódtam Hoonhoz, ezzel is azt a látszatot keltve, hogy minden rendben. - Nem hiszem, hogy ilyen hamar túl tetted magad. - gúnyolódott hátunk mögül a fiú. Rosszul esett. Megszorítottam Hoon kezét és megremegtem. A sírás határán voltam már, de erőt vettem magamon és egy állmosolyt ragasztottam arcomra majd visszafordultam. - Pedig jó lesz, ha megbékélsz a tudattal, hogy elfelejtettelek. - hazudtam. - Reggel még nem úgy tűnt. - húzta fel szemöldökét.
- Meglepetés. - Ezt neked hoztam. - nyújtott át egy kis dobozt. Kinyitottam és egy új telefon volt benne, rajta egy összhajtogatott nyakörvvel, aminek bilétájára a 'Hope' név volt írva. - Ez?! Igazán nem kellett volna. - bár nem értettem a nyakörvet. Füttyentett egyet és egy kis GoldenRetriver kutyus bújt elő a bokrok mögül, aki azonnal Seunghohoz futott. Felvette a kutyust és felém fordította. - Ő a tiéd. - mosolygott aranyosan. Nem hittem a szememnek. Nem tudtam, hogy örüljek vagy sírjak. - Én nem is tudom, mit mondjak... - álltam meglepetten. - Egy köszönöm megteszi. - tette le a kutyust a földre. - Köszönöm. - és megöleltem. Szorosan magához ölelt, mint ezelőtt csak párszor, mikor még együtt voltunk. Majd eltolt magától, mélyen a szemembe nézett. - Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz butaságot! - mondta komolyan. Mi értelme van az életnek?. Nem értettem hirtelen komolyságát, de bólintottam, hogy megértettem, és akkor....
Az, hogy fejlődjünk. Az, ami simán, könnyen megy, ott már nincs fejlődni valónk. Ez jó, ez hozza a boldogságot, örömet. Ahol fejlődni kell, azt az élet megoldandó problámalént hozza elénk. Jeleket kapunk. Mindig egy kicsit erősebben. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hol a "gubinc". És ekkor elkezdünk dolgozni magunkon, a jellemünkön. És fejlődünk.... Nincs értelme élni hívlak. :) Bibe Néha az is jó, ha itt leírják és mi válaszolunk:)) Ha érzi, hogy nincs egyedül.... /szakmai ártalam, tapasztalat, amit írok/. Mindenkinek a saját életének az értelmét kell megtalálnia. Én nem tudhatom, hogy más életének mi az értelme, mint ahogyan mások nem tudhatják, hogy mi az én életem értelme. Igazad van. Szerintem sem kell az értelmét keresgélni, inkábbb azt hogy mi az ami örömöt, boldogságot okoz számunkra és persze mások számára is. Ha valaki nagyon maga alatt van, szerintem segítséget kell keresnie és nem feltétlenül csak idegenkednek attól hogy pszihiáter segítségét vegyék igénybe, felkereshetnek homeopátiával gyógyító embereket.
Sok ember felénk nézett, köztük Eli és a lány is. - 2 hete. - válaszolta. Remek. Az életemnek vége. Az órákon nem tudtam figyelni, több embernek is nekimentem szünetekben idegességem miatt. Elveszítettem önmagam. Ahogy siettem le utolsó órám után a lépcsőn nekimentem valakinek és a lapok kicsúsztak kezeim közül. Lehajoltam összeszedni őket, de a fiú is segített. - Pont, mint legelőször. - nyújtotta át a lapokat Hoon. - Hoon. - lepődtem meg. Rég nem láttam már. - Szia Eun. - köszönt. Teljesen más volt. Nincs értelme élni nélküled. Arca lefogyott, szemei alatt karikák. Nem a régi Hoon állt előttem. Csak elképedve néztem rá. - Mi az? - nevetett idegesen. - - nem akartam befejezni. - Ahogy te is. - nézett végig rajtam. - Hallottam rólatok... - mondta szomorúan. - Sajnálom. - vakarta tarkóját. Nem akartam erről beszélni így tereltem a témát. - Mi történt veled? - kérdeztem. Elmosolyodott. Lassan megindult lefelé a lépcsőn. Én csak követtem. - Volt egy lány, akit nagyon szerettem, de ő nem szeretett viszont. - mondta fájó mosollyal arcán.
Azt nem mutogatják, hogy igazából ők sem tökéletesek. Tapasztalatból mondom, ha nem posztolsz, és nincsenek sztorik, alábbhagy a nézettség. De kinek is kell ez a hazugság, ez a kamu népszerűség? Azoknak, akik menekülnek?! Nem tudom, talán magunk elől. Én többé nem akarok menekülni. Valós dolgokat akarok, valós emberekkel. Nincs értelme élnem, de élni akarok. Mit tegyek?. Nem akarok celebbé válni, aki máshoz sem ért, csak manipulálni, hirdetni. De mit hirdetnek? Feltételezhetőn csak azt, amiben hasznukat nyerik. Igen én is írok hosszú sorokat, de lassan én érzem magam rosszul, hogy az igazat írom, és nem kezdek el beilleszkedni a képmutatás széles skálájába. Kezdem unni ezt a felszínességet. Irritál, hogy az emberek mással foglalkoznak, más életén csámcsognak. Irritál, amikor azt mondják bármire képes vagy, mert amikor nem sikerült valami, gyenge és szomorú lettem, és nem értettem, miért mondták az ellenkezőjét. Befolyásolt mások élete, mert én még nem láttam az utam, és nehezen találtam rá, hiszen olyasmivel foglalkoztam, ami nem hozott boldogságot: másokkal.
- Őőő semmi. - vágott póker arcot, közben idegesen hátam mögé nézett. - Mi az, mit nézel? - próbáltam hátra fordulni, de nem engedte. Rám nézett hatalmas szemeivel. Szomorúság sugárzott belőle. - Kérlek, ne nézz hátra. - mondta halkan. - De mégis miért? - majd hirtelen hátra fordultam és ami elém tárult. A seb mégjobban felszakadt. Most már teljes volt az űr szívemben. Könnyeim újra feltörtek. - Ezért nem kellett volna. - rázta fejét barátnőm. Eli egy másik lány derekát fogta szorosan és úgy nevettek együtt. A lánynak hosszú fekete haja volt, de nem tűnt ázsiainak. Néha Eli fülébe súgott valamit, amire a srác elnevette magát és megcsókolta. Ez volt a hab a tortára. - Nem akarom ezt látni. Menjünk innen.... - fogtam Kyu kezét és húztam magam után. - Nézd é próbáltuk elmondani neked. - mentegetőzött. Megtorpantam. - Mióta vannak együtt? - kérdeztem magam elé meredve. Valamit mormogott orra alatt, de nem értettem mit. - Azt kérdeztem, mióta vannak együtt? - fordultam idegesen felé és kiabáltam.