06/05 2019. június 05. 17:00 Országház, Kossuth terem (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1–3., félemelet) 2019. 17:00 - Dobszay Tamás A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790-1848) című könyvét mutatják be június 5-én az Országházban. A kötetet méltatja: Erdődy Gábor, Poór János Dobszay Tamás, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, továbbá a Történeti Intézet oktatója. A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790–1848) című kötetben részletező alapossággal mutatja be a kései magyar rendi országgyűlések szerveződésének elveit, összetételét és működési mechanizmusait. A korszak sajátosságait figyelembe véve felhívja a figyelmet az öröklött formákban bekövetkezett változásokra, amelyek már a modern parlamentarizmus irányába módosították a törvényhozó hatalom munkáját. A kötetnek a tartalomhoz szorosan illeszkedő gazdag képanyaga is segít eligazodni a változások iránt fogékony több mint fél évszázad eseményeiben. Az utolsó rendi országgyűlés helye. Regisztráció Borítókép: A. J. Groitsch rézmetszete saját rajza után
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Az unióról szóló I. törvénycikket az Államtanács, illetve a még létező erdélyi Kancellária halogató manőverei ellenére, kalandos úton, gr. Batthyány Lajos közreműködésével sikerült az Innsbruckba menekült király elé juttatni. V. A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790-1848) - Könyvkiadó - Országgyűlés. Ferdinánd június 10-én szentesítette a törvénycikket, ezzel helyre állt az egységes, egy központból irányított magyar állam. Július 16-án az időközben Pesten megnyitott első magyar népképviseleti országgyűlés uniós bizottságot küldött ki az eltérő magyarországi és erdélyi helyzet miatt szükséges törvényjavaslatok kidolgozására, majd július 18-án feloszlott az utolsó erdélyi rendi országgyűlés. Az unió megvalósult, de Erdély nemzetei egymással szemben próbálták céljaikat elérni, ami a bécsi udvarnak jó eszközül szolgált a magyar szabadságharc eltiprásához, egyazon szolgaságba taszítva a birodalom népeit. MTI Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Így nem érintették a hadsereg és a nemzeti bank kérdését, amelyek szerepeltek a "12 Pont" követeléseiben. Nem került be a törvények közé a céhekfelszámolása, nem szüntették meg a parasztságnak a nem úrbéres jellegű szolgáltatásait: szőlődézsma, irtványföldek. A XXIII. törvénycikk csak bevett vallásfelekezetek tagjainak biztosította a cenzusos választójogot. Az is kifogásolható, hogy a törvényekben nem szerepelnek a nemzetiségi jogok. Az utolsó pozsonyi Országgyűlés arra vállalkozott, hogy törvényes úton lerakja a polgári Magyarország alapjait, ezért ma is az egyik legfontosabb jogtörténeti forrásunk. Utolsó rendi országgyűlés helyszíne. Létrejöttéért harcolt a reformkor elit értelmisége, megvédéséért a szabadságharcát vívó magyarság, majd szelleme átmentéséért a közjogi kompromisszumot 1867-ben megalkotó Deák-párt. A születési előjogokat eltörlő, polgárainak otthont, hazát kínáló '48-as forradalom, napjaink egyik nagyszerű dokumentuma. Ebből a "48-ból" ma sem akar engedni a "nyakas-makacs magyarság". Komádi Sándor
Főoldal rdekes gondolatok, elmlkedsek heti hrlevl elmlkedsei Versek Szentrsi idzetek Htkznapi evagliumok s gondolatok Ppai zenetek, beszdek « Vissza Dsida Jenő: desanym keze (2013. 05. 06. ) Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, mely csupa, csupa szeretet! - Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet!
Édesanyám csendes értünk mondott imádsága után szomjazik az én lelkem!! DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm s a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket… Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! – Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyű rút! – Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket! … Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett… Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom, megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! Némán, nagy, forró áhítattal, Csókolom meg a kezedet! Dsida Jenő - Édesanyám keze című versét Lux Ádám mondja el Cakó Ferenc csodálatos homokanimációjával.
Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! – A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben; Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy forró áhítattal, Csókolom meg a kezedet! 1924
A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!