Liszt azonnal munkához látott, és olyan gyorsan haladt a komponálással, hogy május 2-án már azt írta Wagnernek, hogy el is készült művével. A felkérésnek azonban számos befolyásos ellenzője is volt (élükön az addig barátnak hitt Festetics Leó gróf), akik minden megtettek a megrendelés visszavonására, a bemutató megakadályozására. Liszt boldog volt a felkérés miatt, de amikor tudomást szerzett az ellenzők tevékenységéről, elkeseredett. Liszt Ferenc - Esztergomi mise - Missa Solennis (Gran Festival Mass) CD - CD (komolyzene) - Rock Diszkont - 1068 Budapest, Király u. 108.. 1855. június 3-án kelt, az érseknek írt levelében megköszönte a felkérést, de nem tudta elhallgatni mélységes csalódottságát sem, amiért a mise bemutatását egyesek meg akarják akadályozni. Az ellenzők – anélkül, hogy ismertek volna a miséből valamit is – túl hosszúnak ítélték (Beethoven Missa solemnise kétórás, Liszté egyórás lett), aztán túl világiasnak (a maradiak emiatt még Haydn és Mozart miséit is támadták), ugyanakkor dallamtalannak, értelmetlennek, előadhatatlanul nehéznek gondolták. Az egész ügy mögött egyrészt a – nem csak magyar, de európai körökben is létező – Wagner–Liszt-ellenesség, a "jövő zenéje" elleni támadásokról, másrészt egyesek által a Liszt zeneszerző kvalitásait el nem ismerésről van szó.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Értékelések Még senki nem írt értékelést ehhez a termékhez.
Törzsvásárlói kedvezmény egyszeri 20 000 Ft feletti vásárlástól. Ingyenes kiszállítás 15 000 Ft értékhatár felett! Termékek Leértékelt könyvek Kotta Gyerekdalok, népdalok Hangszeres művek Fafúvós-, kamaraművek Gitár, gitár-kamara Hárfa-.
A mű kvalitásait nemcsak Liszt, de a magyar közönség is kedvezően ítélte meg, mi több, a Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében, augusztus 26-án és 27-én tartott nyilvános főpróbákat követően egyöntetű volt a lelkesedés. A Hölgyfutár már augusztus 27-én így írt: "A Múzeum nagy terme igen kicsiny leend. Mindenki óhajtó hallani e nagyszerű szerzeményt, mely valóban méltó világhírű költője nevéhez. A Credo-rész legnagyobb hatású volt, […] egész új modorú egyházi zeneszerzemény. […] Operai tagjaink […] közreműködésével s a jeles zenekarral Liszt is meg volt elégedve; ki mint egy átmelegült csatavezér szenvedéllyel, nemes tűzzel intézte a végrehajtás sorát. Azon két alaptalanul koholt vádat, hogy ti. Ludwig van Beethoven: Missa solemnis | Liszt Ferenc Zeneműbolt | Liszt Ferenc Zeneműbolt. e mise nagyon világias szellemű, s hogy igen sokáig tart, e tegnapi főpróba az egész közönség előtt megsemmisíté. " A Pesti Napló az ellenzők véleményére reagált: "Most még legyen szabad azok ellenében, kik azt állították, hogy e mise nálunk kivihetetlen, megjegyeznünk, miként az eredmény őket megcáfoló.
Maga Liszt nem volt teljesen elégedett a bemutatóval, a templom akusztikája ugyanis nagyon rossz volt. Annál jobban sikerült a szeptember 4-ei előadás a pesti Belvárosi templomban, ugyanazokkal az előadókkal, csak a karmester volt Engeszer Mátyás. Ez már "sokkal jobban hangzott, mint Esztergomban, az előadók jobb díszpozícióban tolmácsolták, mélyebbre hatoltak értelmezésében. Az előadás csodálatos megindulást keltett, sokan sírtak…" – írta másnap Wittgenstein hercegnének. Kincses Veronika - soprano Takács Klára - contralto Korondi György - tenor Gregor József - bass Hungarian Radio and Television Chorus Budapest Symphony Orchestra conducted by Ferencsik János 1. I. Kyrie (7´24") 2. II. Gloria (12´35") 3. III. Missa solemnis liszt de. Credo (16´20") 4. IV. Sanctus (5´34") 5. V. Benedictus (6´33") 6. VI. Agnus Dei (8´09")
Az ellentábor aknamunkája egy ideig sikeresnek is tűnt, és úgy látszott, hogy Seyler Károly esztergomi karnagy alkalmi művét fogják előadni. Liszt keserűen írta a hercegprímásnak 1856. július 8-án: "Az a hír, hogy az Eminenciád kegyes megbízásából, az esztergomi dóm felszentelésére írott misémet nem adják elő, számomra épp oly meglepő volt, mint amilyen szomorú. Liszt Ferenc: Missa Solemnis - Esztergomi mise (Editio Musica) - antikvarium.hu. Függetlenül attól, hogy ilyen módon megfosztanak a megtisztelő feladattól, ezzel a magatartással engem, a nyilvánosság előtt, rendkívül érzékenyen érintő, művészi célkitűzéseimet és eredményeimet illető bírálat ér, úgy hiszem, érdemtelenül. " Augusz azonban ismét közbelépett, és úgy döntöttek, mégis bemutatják Liszt miséjét. Az elkészült művel maga Liszt is elégedett volt, amit meg is írt lányának, Cosimának, 1856. november 11-én: "A minap, amikor gondosan revideáltam ezt a munkát, szándékom ellenére olyan magasra értékeltem, mint Oronte a maga szonettjét, vállalom tehát azt a véleményemet, hogy a misém nagyon katolikus és nagyon jó. "
Vazul utca. Az első posztot egy egész különleges határral zárom: a XIV. és a XVI. kerület (Alsórákos és Rákosszentmihály) határán van egy jelentéktelen utca, amibe egyszerre két utcát tuszkolt bele a történelem. Az utcának ugyanis nem egyszerűen páros és páratlan oldala van, hanem az egyik oldalon a XIV. kerületi Vazul utca található, de ha átmégy a túloldalra, akkor a XVI. kerületi Körvasút soron találod magad. Megújul a Rákospalota-Újpest vasútállomás. Nem mellesleg itt is van egy határkő nagyon elbújva, a Vazul utca 2. számú ház bejáratát őrzi több mint másfél évszázada. Hogy miért és mikor alakult ki így ez a határ, nem tudom. Az utcában található épületek kora alapján a rákosszentmihályi rész jóval előbb benépesült, mint a mai zuglói, vagyis alsórákosi. Gyanúm szerint - bár a városhatár mindig is erre kanyargott -, a fura kerülethatár valamikor az 1950-es '60-as években alakulhatott ki így (a Vazul nevet 1966-ban kapta az utcácska, de korábban számozott utcaneve volt, ami a '60-as évek elejét idézi). Ha tudsz olyan budapesti kerület- vagy városrészhatárról, ami érdeklődésre tarthat számot különös, vagy kevésbé közismert vonalvezetése, kialakulásának története vagy környezete miatt, és megírod a címre, vagy ide kommentben, megköszönöm és igyekszem utánajárni.
Megjelent: 2019. augusztus 28. szerda, 05:15 Írta: Super User Nyomtatás E-mail Ha igaz, egy ritkán jelentkező sorozat indul az Urbanista blogon, melyben a kerületek, városrészek, illetve a város különös határait mutatjuk be. Lehet, nem mindenkit hoz majd lázba, hogy Kőbánya és Rákoskeresztúr határa hol húzódik, vagy hogy melyik kerületé a Rákospalota-Újpest vasútállomás, de én bevallom némelyik kerülethatárt érdekesnek találtam, gondoltam megér néhány posztot a téma. A kerületek határairól van egy többé-kevésbé pontos leírás a a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló törvényben. Rákospalota-Újpest vasútállomás - Az állomás, amit mindenki a magáénak tud. Azért csak többé-kevésbé pontos, mert például ilyenek szerepelnek benne, hogyaszongya: "Rákospalota régi határvonalán többször irányt változtatva az újpesti határig" - ami ugye minden, csak nem precíz, különösen, hogy a két település határa - még mikor nem tartoztak Budapesthez - cirka száz évig állandó változásban volt, logikus visszakérdezés tehát, hogy "régi, régi, de milyen régi?
". Vagy a másik kedvencem: (a határ) " többszöri töréssel a Ferihegyi repülőtér területén halad ". Ez a megfogalmazás a rendszerváltást követően pár évnyi pereskedésre adott okot az érintett két kerület (XVII. és XVIII. ) között - nyilvánvalóan a helyi adóbevételek arányosítása állt a háttérben. Van egy mai térkép is, amit én is használni szoktam, a szépnevű Fővárosi Szabályozási Keretterv weboldalán: viszonylag pontos, bár a vonal néha túl vastag a határ precíz meghatározásához. És persze a korábban már szóbakerült Utcanévlexikonban is van egy határleírás, ami kiegészül azzal is (és ebben alighanem egyedülálló), hogy nem csak a kerületek, hanem az azokat alkotó városrészek határait is tartalmazza. Az első határrész, amit körüljárunk, a címben is említett Rákospalota-Újpest vasútállomás. Rakospalota újpest vasútállomás . Ennek pontos címe is van: Szilágyi utca 9. Valamiért nem csak a közvélekedés, de a hivatalok is úgy tartják, hogy az állomás a IV. kerület, vagyis Újpest területén fekszik, pedig nem: a Szilágyi utcának ez az oldala a XV.
kerületé. Nincs itt ugyan sok minden, néhány kocsma, építőanyag-kereskedés, kis bolt, tehát lakóház egy se, talán ezért nem is tulajdonítanak túl nagy jelentőséget annak, hogy az utcaszakasz hova is tartozik. Leveleztem néhány hivatallal erről, és bár a IV. kerületi Polgármesteri Hivatal megerősítette, hogy az utcának ez a szakasza a XV. kerületé (a XV. kerületi hivatal pedig többéves szokásához tartva magát nem válaszolt), a Magyar Postát nem sikerült meggyőzni, az irányítószám-jegyzékben nem szerepel a Szilágyi utca páratlan oldalára 115-tel kezdődő irányítószám. A MÁV honlapján ennek megfelelően talán Budapesten az egyetlen olyan cím látszik, ahol az irányítószám és a kerületszám eltér: 1041 Budapest, XV. Index - Urbanista - Az állomás, amit mindenki a magáénak tud, és az utca, amibe két utca fért bele. Szilágyi utca 9. szerepel az állomás címeként. Itt aztán van minden: a fénykép bal oldalán egy Palotai határkő áll a Rákospalotai körvasút sor XIV. kerületi (zuglói) oldalán. Az utca túloldalán álló házak pedig véletlenül sem Rákospalotán vannak, hanem Pestújhelyen. Érdekes egyébként, hogy sokan úgy képzelik, a vasút által elválasztott kerületek határa általában a sínek középvonalában húzódik.
Nem állítom, hogy néhol nincs így, de a leggyakrabban valamelyik, a sínpálya mentén fekvő, azzal párhuzamosan futó utca képzi a kerülethatárt oly módon, hogy az utca egyik oldala az egyik, a másik oldala a másik kerülethez tartozik, vagyis a vasúti pálya gyakoribb, hogy csak egy kerületé. Így van ez a fenti példában említett Szilágyi utcában is, de nem végig: a Fóti út-Pozsony utca vonalától északra a határvonal valóban rácsúszik a sínekre (lehet, hogy csak legenda, de én úgy emlékszem, hogy a 14-es villamos vonala a megépítésekor a XV. kerületben futott, ma azonban már egyértelműen Újpest, illetve Káposztásmegyer területén találhatók a sínek - lehetséges, hogy egy apróbb rendszerváltás utáni határmódosítás történt). A vasútvonal menti kerülethatárok egyik markáns példája a Tatai út, amit első hallásra mindenki a XIII. kerülethez sorolna, ám ez csak az út egyik oldalára igaz: ahol a Vasúttörténeti Park fekszik, az már Zugló, vagyis XIV. kerület. Szintén ez a helyzet a Rákospalotai körvasút sorral, amit mindenki a XV.
kerületé. Nincs itt ugyan sok minden, néhány kocsma, építőanyag-kereskedés, kis bolt, tehát lakóház egy se, talán ezért nem is tulajdonítanak túl nagy jelentőséget annak, hogy az utcaszakasz hova is tartozik. Leveleztem néhány hivatallal erről, és bár a IV. kerületi Polgármesteri Hivatal megerősítette, hogy az utcának ez a szakasza a XV. kerületé (a XV. kerületi hivatal pedig többéves szokásához tartva magát nem válaszolt), a Magyar Postát nem sikerült meggyőzni, az irányítószám-jegyzékben nem szerepel a Szilágyi utca páratlan oldalára 115-tel kezdődő irányítószám. A MÁV honlapján ennek megfelelően talán Budapesten az egyetlen olyan cím látszik, ahol az irányítószám és a kerületszám eltér: 1041 Budapest, XV. Szilágyi utca 9. szerepel az állomás címeként. Érdekes egyébként, hogy sokan úgy képzelik, a vasút által elválasztott kerületek határa általában a sínek középvonalában húzódik. Nem állítom, hogy néhol nincs így, de a leggyakrabban valamelyik, a sínpálya mentén fekvő, azzal párhuzamosan futó utca képzi a kerülethatárt oly módon, hogy az utca egyik oldala az egyik, a másik oldala a másik kerülethez tartozik, vagyis a vasúti pálya gyakoribb, hogy csak egy kerületé.