Ez volt az úgynevezett agrár, vagy termékenységi mágia. Amíg kendert termesztettek, addig ennek volt is értelme, aztán, ahogy felhagytak vele, ez egyre inkább elmaradt. Amikor elmondták a köszöntőt, a háziaktól kaptak néhány tojást, nagyon ritkán pár forintot, esetleg lisztet a kislányok. Időnként azonban előfordult, hogy nem engedték be őket, vagy nem kaptak ajándékot. Pünkösdi hagyományok és szokások. Ilyenkor azt mondták, hogy dűjön el a kender, soha föl ne keljen. – A kiszehajtásnak – amikor viszik a bábut és elégetik, vagy beledobják a patakba – Zalában nincs hagyománya – tette hozzá a néprajzkutató, és kiemelte: a pünkösd lényege a természet feléledése. Ezért nincs olyan tárgykultúrája, mint a karácsonynak, de a kislányok ilyenkor az elsőáldozási mirtuszkoszorújukat újra a fejükre tették. Fehér vagy rózsaszínű ruhába öltöztek, esetleg felvették az erre az alkalomra varrt szép bársonyszoknyájukat. Azt tartották, ha a pünkösdi harmatban megmosakodnak, az elűzi a szeplőket, és szépséget varázsol az arcukra, vagy ha a pünkösdi rózsa szirmait beledobják a mosdóvízbe, s azzal megmosakodnak, egészséget varázsolnak egy évre maguknak.
Éppen ezért érdemes először az evangéliumi elbeszélésre figyelni, ahol Jézus továbbadja küldetését tanítványainak s egy egyszerű gesztussal tanítványira lehel. S lehet: a tanítványoknak ez ott és akkor ugyanolyan érthetetlen volt, mint amilyen érthetetlen nekünk is sokszor a Szentlélek kiáradása, működése. E leheletben azonban valamiképpen visszaidéződik a teremtéstörténetben is olvasható isteni gesztus: az, amikor "az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé". Vagyis a Szentlélek, Isten szent lehelete hasonló módon árad belénk és éltet minket, mint amikor Isten a nem élő anyagból élő lényt alkotott. És ez az, ami megtapasztalhatóvá, átélhetővé teszi a pünkösd titkát: a félő, zárt ajtók mögött élő, a hitben és küldetésben elbizonytalanodó tanítványok (gondoljunk csak Tamás vagy Péter történetére) egyszer csak "életre kelnek", kilépnek az addig rettegett környezetük elé és erővel és magabiztossággal kezdik hirdetni a Krisztust, s teszik mindazt, amitől eddig féltek, s ezzel az Örömhírrel jutnak el "a föld végső határáig".
Maj' kiviszük kicevicét, villő! Maj' behozuk a ződ ágat, villő! A lányokrë jó szerencsét, villő! A folyó mellett a bábut levetkőztették, majd a szalmát, amelyből a bábu alakját formálták, szétszedték. Mindegyik lány markolt belőle egy csomót és a vízbe dobta, majd figyelte, hogy merre úszik. A hiedelem szerint, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik. A lányok, asszonyok a vizes szalmával arcukat is megdörzsölték, vagy a folyó vizével mosták, hogy egészségesek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol folyóvíz nem volt, a bábu szalmáját elégették. A kicebábu kihordása után következett az úgynevezett villőzés, amikor is a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut. Mit ír a kiszehajtásról az irodalom? 1853-ban jelent meg Kelecsényi József részletesebb leírása Kolon (szlovákul Kolíňany, Nyitrai kerület) népszokásairól: "Virágvasárnapján a virágzó kisleánykák énekkel elegy járásukkal, egy szalmabábot felpiperézve, mit kicevicének neveznek, házról házra körülhordoznak, s énekszóval a faluban így zengedeznek: "Villő!
Történelmileg is. Nem minden volt úgy, de lehetett volna. Persze, Caravaggio aligha volt Báthory Erzsébet szeretője. Persze, Nádasdy Ferenc nem özvegyként hagyta maga után, hanem elválasztották tőle. De Istennek hála, ez nem dokumentumfilm, hanem játékfilm, és annak az a javából: azt játssza, ami nem volt való, de igaz. Aki ezt nem érti, az a filmet se nézze meg. Azért mégiscsak többet ér egy átlagos történelemóránál, ha másért nem, azért, mert felkelti a kíváncsiságot. Thurzó nádor, a Batthányiak és Zrínyik felmenői, a Nádasdyak, Báthory Gábor... gyönyörű epizódszereplői ennek a filmnek, s a film aurája olyan Magyarországot vetít vissza, ami tényleg volt, de amelyre csak mi, magyarok nem merünk emlékezni. Érdekes, a csehek igen. Lehet, azért, mert nem sok közük van már hozzá. Önmagában is értékelendő, hogy a filmben minden helységnév magyarul az, ami. Gyulafehérvár, Sárvár, Kassa, még Poszony is Pressburg: ahogy akkor volt. És belefér a filmbe a gyönyörű, középkori magyar muzsika, ahogy a jobbágyok időnkénti tót beszéde is.
Báthory Erzsébet alakja számos irodalmi mű, vers, regény és film ihletőjéül szolgált (csak a közelmúltban a cseh-szlovák Juraj Jakubisko a legdrágább közép-európai filmet rendezte róla, a francia Julie Delpy görög sorstragédiaként dolgozta fel), hiszen együtt van benne titok, vágy és erotika, szadizmus és szexualitás.
A vádakat nem sikerült igazolni, ám a grófnőt ennek ellenére haláláig egy befalazott szobában tartották fogva, a köztudatban pedig vérgrófnőként, boszorkányként, sorozatgyilkosként maradt fenn alakja. Mindez annak ellenére, hogy az utókor bizonyítékokat talált arra, hogy az állítólagosan megkínzott szolgálók jó sorban éltek, az állítólagosan meggyilkolt szüzek pedig szegény sorsú nők voltak, akiket Báthory Erzsébet látott el és oktatott.
Leva forint árfolyam mnb Krisztián pars Gellert szálló budapest